Számolnunk kell-e mentális tünetekkel, vagy védettek vagyunk?

A világjárvány megállításáért sok szakember dolgozik együtt. Újabban a vírushelyzet mentális hatásait kezdik vizsgálni. Nemcsak a vírus pusztít, hanem a bezártság, az elszigeteltség, a bizonytalanság és különféle médiatartalmak fogyasztása is. Korai még következtetéseket levonni, de a kisebb kiterjedésű, 2003-as SARS-járvány után azt állapították meg, hogy a 65 év feletti korosztály 50%-a a járvány után sokáig a szorongás tüneteit produkálta. A túlélő betegek jelentős része poszttraumás stressz szindrómában szenvedett. A karantén általában és széles körben mentális és egyéb kóros következményekkel járt, mint amilyen a megnövekedett alkoholfogyasztás, gyógyszerabúzus, szerencsejáték iránti igény, pornográfia, családon belüli erőszak, internetes zaklatás, kimerültség, pénzügyi feszültség, kapcsolati problémák, szakítások, válások, hajléktalanság. A magányosság mellékhatásai is megjelentek, mint amilyen a szorongás, érzelmi kiégés, depresszió és öngyilkossági kísérletek. Egy sokkal kiterjedtebb és tovább tartó járvány hosszú távú mentális hatásait ebben a pillanatban nehéz felmérni, de sejteni lehet, hogy ezúttal még súlyosabb lehet.

Egyházi körökben gyakran előfordul a külső körülmények hatásainak minimalizálása: a hívő emberek védettek. Alázatra és óvatosságra hívnám fel a figyelmet, amelyek a megelőzés bibliai alapelvével együtt, rendkívül hasznosak lehetnek. A jelenlegi körülmények a hívő emberekre is hatással vannak, és már most, a kezdeti szakaszban beazonosíthatunk jelenségeket, amelyek önvizsgálatra és saját épségünk érdekében óvintézkedésekre késztetnek.

1) A bezártság türelmetlenné tesz, amit nem tudunk kifejezni a vírus vagy az intézkedő hatóságok felé, ezért azt a közvetlen közelünkben lévőkön vezethetjük le. Hangosabb otthoni beszéd, éles hangvételű levelezés, azok támadása, akik a lelki táplálásunkért fáradoznak, intő jelek lehetnek.

2) A bizonytalanság bizalmatlanná tesz. Senki nem tudja megmondani, mennyi ideig tart a járvány, mikortól térhet vissza az életünk a normális kerékvágásba, lesz-e hatásos gyógyszer vagy oltóanyag, elkerüljük vagy átesünk-e a betegségen, tünetmentesek leszünk vagy maradandó szövődményekkel maradunk, megmarad-e az állásunk vagy elveszítjük, és sorolhatnánk tovább azokat a kérdéseket, amelyekre nincs, aki válaszoljon, vagy ha mégis, jó okunk lehet megkérdőjelezni, hacsak nem tartjuk prófétának. Ennek hátterén hajlamosak vagyunk mindent a saját kezünkbe venni, azt is, amit nem bízott ránk sem Isten, sem ember: aggódunk a világ sorsáért; kézbe vesszük a gyülekezet, a helyi közösség irányítását; teológiai nyilatkozatokat teszünk; minősítünk másokat és kreatívan helyettesítünk egyházi szertartásokat.

3) A válsághelyzetek nem elfedik, hanem kihozzák és felerősítik a saját és a mások hiányosságait. Az emberi beidegződés (gerenda effektus) miatt viszont magunkkal rendkívül toleránsak vagyunk.

4) Általánosabb tünetek is veszélyeztetnek, mint a szorongás, a kapcsolati, családi problémák megjelenése. Arra is vannak jelek, hogy a megnövekedett internetes hír és álhír tartalmak fogyasztása felerősíti a tüneteket, ugyanis a böngészőnk jobban ismer, mint mi magunkat, és olyan oldalakat ajánl fel, amelyek kiszolgálják a ránk jellemző félelmeket, gyanakvásokat vagy az aktuális mentális állapotunkat.

Ezen a ponton már nagy előnyünk lehet, mert keresztényként, ha sikerül beazonosítani ezek közül legalább egy tünetet, tudjuk, hova fordulhatunk megoldásért.

Isten Igéje, az imádság, a bizalom tudatos gyakorlása, a hatáskörünk elfogadása és a felelősségi körünkön belüli cselekvés, a családi kapcsolatok erősítése, az egészséges életmód, a virtuális közösségi élet tudatos ápolása, a jótékonyság, a sáfárság elveinek gyakorlása jó gyógyszer lehet a mentális problémák ellen.

Az aggodalommal kapcsolatosan az Ige ellenszert javasol, ami nem más, mint a hálával és imával kezelt aggodalom: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben, minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt” (Fil 4:6).

Aggodalom-vizsgálathoz: „Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?” (Mt 6:27).

A hatékonyság, a mentális és fizikai aktivitás szerepe az aggodalom forrásával szemben: „Ezért követeket küldtem hozzájuk ezzel az üzenettel: Nagy munkát kell végeznem, ezért nem tudok elmenni. Félbemaradna a munka, ha itt hagynám, és elmennék hozzátok” (Neh 6:3).

Nem tudjuk megmondani, meddig tart még a virtuális egyházi korszak, de abban biztosak lehetünk, hogy a feltámadt Jézus ígéretet tett: veletek vagyok a világ végezetéig.

Ezért bízunk benne, összetartunk és nem adjuk fel!

 

Dr. Ősz-Farkas Ernő

DET elnök, ESZO vezető