Bejegyzés

V. Duna Bibliakonferencia

A Terézvárosi Gyülekezet kápolnájában került megrendezésre 2022. február 25–27. között a Dunamelléki Egyházterület és az Adventista Teológiai Főiskola tudományos Bibliakonferenciája, melynek mottója és témája: Az örökkévaló evangélium egy örökké változó világban. Adventista identitás és a küldetés.

Változó világ

Ami a korábbi évekhez képest más volt:

  1. Az online közvetítés mellett végre ismét személyes jelenléttel vehettünk részt a konferencián.
  2. Nem voltak szekciók, viszont a plenáris- és a kiselőadások, a videóbejátszások, illetve a fórumbeszélgetések gyors váltakozása pergősebbé és színesebbé tette az eseményt.
  3. A háború kitörése és hírei egyben beárnyékolták a konferenciát, másrészt megerősítettek abban, hogy a legaktuálisabb kérdés az, hogy mint Isten maradék egyháza betöltjük-e és végezzük-e azt a szolgálatot, melyre elhívást kaptunk.
  4. Az előadások meghallgatása és a közös tanulmányozás mellett lehetőség volt a gyakorlatban is kifejezni odaszánásunkat. Szombaton az ADRA menekültekért végzett szolgálatára csak a helyszínen több mint 1 millió forintot gyűjtöttünk össze, és emellett felajánlhattuk szállásként otthonainkat, imaházainkat, önkéntes szolgálatunkat.

 

Ami örökkévaló

Bár sokszor azt gondoljuk és úgy érezzük, hogy egyedül a mi emberi erőfeszítéseinken, az evangelizációs módszereinken, a programjaink számán múlik az evangélium célba érése, azonban dr. Mihalec Gábor és dr. Gallusz László nyitó előadásaikban rávilágítottak a Biblia misszióról szóló alapvetéseire:

 

Isten az első és a legnagyobb misszionárius

„A biblia szerint Isten missziója ad alaphangot az egyház missziójának értelmezéséhez. Ha a Bibliát olvassuk elejétől kezdve az első laptól az utolsóig, ezt az alapvető koncepciót találjuk, hogy Isten az első és a legnagyobb misszionárius.”

„Az egyház Isten-emberi intézmény, melyet maga Jézus vezet és épít, és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat.” (Dr. Gallusz László)

 

Isten célja: a közösség helyreállítása

„Isten maga közösség, ezért az Ő gyermekei is közösségben élnek, és így a missziós fókuszunkat is közösségekre, a családokra, házaspárokra kell irányítanunk.” A missziós gyakorlatban ez azt kell jelentse, hogy nemcsak egyénekre figyelünk oda, hanem kapcsolatrendszerekre. Nem akarunk valakit kiemelni a családjából, hanem azt szeretnénk, hogy a családjával együtt forduljon Isten felé.” (Dr. Mihalec Gábor)

 

Hogyan?

Kétségkívül még most is tartana a konferencia, ha az Isten által nekünk adott összes missziós módszert és lehetőséget ismertettük volna. Mivel azonban csak egy hétvége állt rendelkezésre, így csupán szemezgettünk azokból.

 

Régi és új eszközök

Többek között megismerhettük, „Ellen G. White és Miller Vilmos vallomásait saját keresztény küldetésükről, identitásukról” (dr. Michelisz Richárd); vagy azt, hogy milyen kihívásokkal küzdött az adventmisszió a 19. század második felében (prof. dr. Tonhaizer Tibor). DMin. Szilvási András „Miért és hogyan csatlakoznak a Hetednapi Adventista Egyházhoz a felnőttként hitre jutók?” című előadásában bemutatta az ATF hallgatóival közösen végzett felmérésük eredményeit. Hites Gábor a kiscsoportos misszió kapcsán mesélt személyes tapasztalatairól, és arról, hogy miként lesz a „Tanítványból tanító”. Emellett hallhattunk arról, hogy milyen tanulságokkal szolgálnak az adventista gyülekezetalapítások (Bihari Csaba); vagy hogy mit tettek a nők a magyarországi adventista misszióban (Bodnár Jánosné). Illetve, hogy miként használható fel a szombatiskola (Zarkáné Teremy Krisztina); a könyveink (dr. Gyetvai Gellért); az egyházi zene (Juhász Zsuzsa); a digitális világ (Kis István); a képregények (Ömböli Dávid); vagy akár egy világi fesztivál (Ömböli Krisztián) is az evangélium örömüzenetének továbbadásában.

 

Üstökösök helyett csillagok

A megannyi módszer használatának lényegét prof. dr. Szilvási József az „Evangéliumi szolgálat a város központjában” című előadásában elhangzottak summázzák leginkább, azaz, hogy bár sokan üstökös módjára fel- és eltűnnek a misszió égboltozatán, viszont az igazi adventista küldetés az állandó jelenlét megélése. Ahogy E. G.White írja: „Egyedül Krisztus módszere vezet igazán eredményre az emberekkel való kapcsolatfelvételben. A Megváltó az emberek között járt, mint aki a javukat akarja. Együttérzést tanúsított, szolgálatával megadta azt, amire szükségük volt és elnyerte bizalmukat. Azután így szólt: »Kövessetek engem!«” (E. G. White: A nagy Orvos lábnyomán).

 

Az előadások videói és az előadókkal készített rövid interjúk elérhetőek és visszanézhetőek a Dunamelléki Egyházterület YouTube-csatornáján www.youtube.com/c/HírhálóDET és Facebook-oldalán www.facebook.com/hnadet. Illetve, terveink szerint az előadások bővebb, írott változata még az idén megjelenik az ATF gondozásában.

Legyél Jézus munkatársa!

Végezetül álljanak itt Csizmadia Róbert (DET elnök) záróbeszédének szavai és felhívása: „Itt az ideje, hogy olyan emberek legyünk, akik hitet, reményt és szeretetet visznek minden embernek, akik körülöttük vannak, akikkel találkoznak. Higgyétek el, van már elég bánat, harag, keserűség és önvád a világban! Mi legyünk a hit, remény és szeretet követei!

Mit visztek magatokkal? Mit tanultatok meg? Hogyan lehet összefoglalni mindazt, amiről tanultunk? Mi az, amit ti kiemelnétek?

A misszió előfeltétele és alapja Isten személyének megismerése. Elődeink egy szerető és megváltó Istent hirdettek, és nekünk is Őt kell megtalálni és továbbadni. Ennek a közvetítésnek azonban előfeltétele, hogy engedjük Istent, hogy átformáljon bennünket egyénileg és közösségileg is az Ő képére és hasonlatosságára. Ha Isten közössége és az egymással való közösségünk a meghatározó identitásunk lesz, nemcsak önmagunk legjobbját tudjuk megélni, hanem másoknak is utat mutathatunk. Nemet kell mondanunk olyan kísértéseknek, amik mérgezők erre az identitásunkra nézve. Erősítenünk kell minden jó és működő eszközt és programot, de kreatívan fel kell fedeznünk új eszközöket és programokat is. Felismertük, hogy van lehetőség a misszióra! A városokban, a fesztiválokon, a leghihetetlenebb helyeken: JÉZUS MÁR OTT VAN EGY EMBER MELLETT, ÉS VÁR RÁD, HOGY A MUNKATÁRSA LÉGY!

 

Tóth Szilárd
DET titkár

Negyedik Nemzetközi Bibliakonferencia

Róma, 2018. június 11–21.

Csaknem 400 hetednapi adventista teológus, egyetemi és főiskolai tanár, valamint az egyház vezetői gyűltek össze Rómában, hogy megvizsgálják azokat az időszerű bibliai kérdéseket, melyek napjainkban foglalkoztatnak bennünket, adventistákat. A konferencia főtémája a végidő eseményeiről szóló tanítás volt, ami adventista hitünk központi kérdése. Mi mint nép az apokaliptikus próféciák tanulmányozásából születtünk, és egyetlen küldetésünk, hogy e próféciák keretei között, mint sürgető meghívást hirdessük az örökkévaló evangéliumot.

A konferenciát a Generálkonferencia Bibliakutató Intézete szervezte az Adventista Teológiai Társaság, az Andrews Egyetem, valamint a Földtani Intézet támogatásával. A Bibliakutató Intézet küldetése, hogy megalapozott teológiai munkával erősítse az adventista tanításokba vetett hitet, és e hit értelmezései közötti párbeszédet. Mindez jól tükröződött mind a konferencia összetételében, mind annak levezetésében. A nyolc-tíz plenáris előadás nemcsak a bibliai próféciák tanulmányozásának módszereivel foglalkozott, hanem a teremtő Istenbe vetett hit és a végső eseményekkel kapcsolatos meggyőződés összefüggéseivel is. Két hosszú beszélgetést tartottak, egyet a misszionáriusok vezetésével, akik arról beszélgettek, hogy mi módon lehet hasznosítani a bibliai próféciákat evangelizáló szolgálatunkban. A másikban napjaink legismertebb adventista teológiai tanárai arról beszélgettek, hogy milyen módszereket kövessünk a bibliai próféciák tanulmányozásában. Csaknem száz szekcióülés volt a konferencián, amit részben ismert teológiai tanárok, részben fiatal kutatók tartottak.

Megszólalt a konferencián Ted Wilson testvér is, aki arról prédikált, hogy bennünket, hetednapi adventistákat az a reménység éltet, mely szerint Krisztus nemsokára visszatér, hogy hazavigye népét.

Ez volt a negyedik ilyen konferencia egyházunkban, jómagam az első kivételével mindegyiken részt vehettem. A leghasznosabbnak azt találtam, hogy a világ adventista tanárai megismerhetik egymást, beszélhetnek arról, milyen bibliai kérdéseket tartanak időszerűnek, és hogyan próbálják megtalálni a választ ezekre a kérdésekre. Ahogy az korábban is történt, ennek a konferenciának az előadásaiból is ki fog adni a Bibliakutató Intézet egy válogatást, hogy azok is épüljenek belőlük, akik személyesen nem vehettek részt a konferencián. A konferencia zárónapján egy közös állásfoglalást fogadtunk el, amit az alábbiakban teszünk közzé.

 

(Szif)

 

 

 

ÁLLÁSFOGLALÁS

Bevezetés

A negyedik Nemzetközi Bibliakonferenciát Rómában tartották 2018. június 11–21. között. A konferencia témája a „Bibliai eszkatológia” (a végső eseményekről szóló bibliai tanítás) volt. Csaknem négyszáz olyan hetednapi adventista lelkipásztor, tanár és egyházi vezető, akik osztoznak a Biblia és a bibliai világszemlélet iránti mély elkötelezettségben, összejött a világ minden tájáról azért, hogy megvizsgálják az eszkatológia bibliai, teológiai, történeti, missziológiai és tudományos összefüggéseit. A konferencia célja volt a bibliai eszkatológia megerősítése és feltárása, az egység és a közösség erősítése, valamint az, hogy megújítsa érzékenységünket az idővel kapcsolatban, melyben élünk, hogy ezáltal felkészültebbek legyünk az Úr és az Ő egyháza szolgálatára. Lelkileg és szellemileg gazdagabbak lettünk a Biblia tanulmányozása, az istentisztelet, az imaközösség, az előadások, a beszélgetések, valamint a bibliai, történeti és régészeti szempontból fontos helyeken tett látogatások által.

Mi hetednapi adventisták késztetést merítünk abból a mély, személyes meggyőződésből, hogy Krisztus valóságos, látható, személyes és világszéles eljövetele közel van. Tudatában vagyunk annak, hogy milyen kihívások érik a bibliai eszkatológia történeti értelmezését. E kihívások magukba foglalják Dániel és Jelenések könyvének preterista (múltban ragadó), futurista (jövőbe menekülő), valamint idealista (spiritualizáló) megközelítését, a tudományos kozmológiákat, melyek kételyeket ébresztenek az emberekben azzal kapcsolatban, hogy a bűn és a halál kérdésére van természetfeletti megoldás, továbbá az olyan kérdések feletti spekulációkat, amit Isten nem nyilatkoztatott ki.

 

Megerősítő állásfoglalás

 

Mivel elköteleztük magunkat a „sola” és a „tota Scriptura” (miszerint hitünk alapja egyedül a teljes írás) elve iránt, hisszük, hogy a hetednapi adventista egyház a bibliai próféciák beteljesedéséből született meg a föld történelmének a végén, ezért rendelkezik egy bizonyos eszkatológiai perspektívával, ami egyháztanának, üzenetének és küldetésének szerves részét képezi.

Megerősítjük, hogy az eszkatológia a Szentháromság egy Istenben gyökerezik. Amikor a prófétai idő beteljesedett, az Atya Isten elküldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy megváltson és fiaivá fogadjon bennünket (Gal 4:4–5), és hogy az üdvösség művének előmozdítása érdekében bevezesse főpapi szolgálatát. E mű akkor teljesedik be, amikor Jézus mindörökre átveszi dicsőséges uralmát Isten országában.

Megerősítjük, hogy eszkatológikus reménységünk központja Jézus Krisztus élete, halála és feltámadása. A Szentlélek által bizonyosak vagyunk abban, hogy a hívő emberek Isten gyermekei és örökösei, miközben sóvárogva várnak a romlottságtól való végső szabadulásra (Róm 8:14–25). Krisztus a Lélek által vezeti egyházát, hogy helyesen tudja érteni és magyarázni az Írásokat, és az Ő szava iránti örömteli engedelmességből fakadóan be tudja tölteni küldetését.

Megerősítjük, hogy a bibliai eszkatológia Isten történeti és teljes megoldását jelenti mindazokra a problémákra, amit a bűn bejövetele okozott a mindenségben.

Valljuk, hogy Isten a bibliai eszkatológia által megerősíti ígéreteit és arra biztatja népét, hogy bölcsen éljen az eszkaton (a végidő) fényében.

Megerősítjük, hogy a teremtésről, a bűnesetről és az özönvízről szóló bibliai tanítás történetiségébe vetett hit elengedhetetlen ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni a bibliai eszkatológiát.

Megerősítjük, hogy Dániel és Jelenések könyvének apokaliptikus próféciái alapvetőek a bibliai eszkatológia szempontjából, és hogy e könyvek történeti értelmezése az apokaliptikus próféciák korrekt megközelítését jelentik.

Megerősítjük, hogy Isten népének reménysége a Jelenések könyve tizennegyedik fejezetében található hármas angyali üzenet, valamint az örökkévaló evangéliumnak azok a tanításai, melyek bennfoglaltan megjelennek ebben az üzenetben. Nevezetesen, Krisztus szolgálata a mennyei szentélyben, az Isten parancsolatai, beleérve a hetedik napot, mint nyugalomnapot, Jézus bizonyságtétele, az advent előtti ítélet, Krisztus második eljövetele, az igazak feltámadása, Isten népének elragadtatása, amit a millennium követ a mennyben, a bűn és a bűnösök feletti végső ítélet. Ez magába foglalja a második halált, azaz a bűnösök végső megsemmisítését a tűznek tavában. Ezt követően Isten újjáteremti a földet, mint népének örök otthonát.

Megerősítjük azt a felelősségünket, hogy gondot kell viselnünk Isten teremtett világára, ezen belül saját testünkre, ami a Szentlélek temploma. Vissza kell tükröznünk Isten szeretetét minden ember iránt, sürgetve őket, hogy fogadják el azt a reményteljes üzenetet, amit Isten e pusztuló világnak küldött.

 

Missziológiai következtetések

 

A hetednapi adventista egyház minden tagjának meg kell osztania a világgal ezt az eszkatológikus látomást. A jövő reménységével szembeni fokozódó szkepticizmus, valamint azoknak az értelmetlen erőfeszítéseknek ellenére, melyek egy földi paradicsom felállítására irányulnak, elfogadjuk azt a kihívást, hogy hirdetnünk kell a bibliai eszkatológiát a legkülönbözőbb összefüggésekben, melyben élünk, ezért odaszentelt erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy hatékony módszereket találjunk e küldetés teljesítéséhez.

 

(Fordította: Dr. Szilvási József)