Bejegyzés

Duna Bibliakonferencia

Adventista identitásunk alappillérei közül a szombat és a szombatünneplés kérdését vizsgálva került megrendezésre a Dunamelléki Egyházterület által szervezett és az Adventista Teológiai Főiskola által támogatott második tudományos Bibliakonferencia 2019. március 1–3. között.

Számok

Jóllehet azt gondoljuk, hogy mi adventisták már mindent tudunk a szombatról, a három helyszínen, (József utcai baptista imaház, Práter utcai és a Terézvárosi adventista kápolna) a 234 regisztrált résztvevő és legalább ugyanennyi megjelent érdeklődő – nem beszélve azokról, akik az internetes közvetítés segítségével követték élőben a konferenciát, valamint az, hogy a világháló különböző oldalaira feltöltött videókat is több ezren tekintették meg – azt mutatja, hogy nagyon is időszerű és szükséges volt a témaválasztás.

Szombattal kapcsolatos kérdések és válaszok

A konferencián plenáris és szekció-előadásokkal törekedtünk minél több oldalról megismertetni a szombat ajándékát, így:

  • dr. Tonhaizer Tibor: „Nyugalomnapok a korai egyház életében és teológiájában”, prof. dr. Szigeti Jenő: „Elvesztett kincsünk a szombat” (Szombat-vasárnap-viták története) és dr. Szabó János: „Szombatünneplés az Újvilágban” előadásai a szombatünneplés egyháztörténeti ívét rajzolták meg.
  • Zarkáné Teremy Krisztina G. White szombat kapcsán írt bizonyságtételeit mutatta be.
  • A szombat Újszövetségben való megjelenésével és értelmezésével drs. Fenyvesi Péter: „Szombat János evangéliumában”, dr. Kormos Erik: „A szombat már igen, vagy még nem” (Zsid 4:1–11) és dr. Gallusz László: „Szombat a Jelenések könyvében” előadásai foglalkoztak.
  • A szombat dogmatikai és etikai vonatkozásairól szólt prof. dr. Szilvási József: „Jézus és a szombat”, „Isten pecsétje és a szombat”, dr. Tokics Imre: „A szombat és erkölcs”, valamint Hites Gábor: „Szombat és megszentelődés” előadása.
  • Szilvási Tibor: „Szombatünneplés a Közel-Keleten” és Kovács-Bíró János: „A 21. századi (magyar/nyugati/európai) társadalom szombat-elvonási tüneteinek orvoslása az evangéliummal” előadásai a missziológiai kihívásokat vázolták fel.
  • Ám a legnagyobb érdeklődés a szombat gyakorlatban való megélésére irányuló, Árvai Pálma: „Szombat: az öröm napja – Gyermekeinknek is?”, Cserbik János: „A Tízparancsolat OFFLINE (kikapcsolva) parancsolata – Milyen egy digitális szombat?”, Csizmadia Róbert: „Szombat és szeretet. A szombat teológiájának XXI. századi relevanciája a családi életre” és d Horváth Péter: „A szombat mentálhigiénés vonatkozásai” témákat övezte.

 

Ahogy egy főrabbi látja

Emellett idén szerettük volna nem adventista szemszögből is megnézni a szombatünneplés kérdését, így meghívott vendégünk dr. Róna Tamás főrabbi tórai, talmudi és személyes történetekkel fűszerezve mutatta be a szombat szerepét a zsidóságban, kihangsúlyozva azt az egész konferencián többször idézett gondolatot, hogy nem a zsidóság tartotta meg a szombatot, hanem a szombat a zsidóságot. Nem mi tartjuk meg a szombatot, hanem a szombat minket.

Reflexiók

Vasárnap, a konferencia végén ismét arra jutottunk, hogy a szombat ajándéka olyan különleges és végtelen, hogy bőven van még tanulnivalónk annak érdekében, hogy ne magát a napot, ne a keretet, hanem ezen a napon a Teremtőt ünnepeljük. Ezt az előadók és a résztvevők a következőképp fogalmazták meg:

Előadói részről:

„A szombat sokaknak inkább a tilalmak mezsgyéjét jelenti, azt, hogy mit nem szabad, és mit nem teszünk. Ez a szombat leszűkítése az egyén, a család és a közösség számára is. Pedig a szombat az öröm és a felszabadulás ünnepe.” (Dr. Tokics Imre)

„A szombat nem a ki-, hanem a bekapcsolódás napja. Ezen a napon nem azt csinálunk, amit akarunk, hanem bekapcsolódunk a menny légkörébe.” (Prof. Dr. Szigeti Jenő)

„A legnagyobb kihívás a szombat apokaliptikus, végidőre vonatkozó és az evangéliumi, gyógyító aspektusát egyensúlyba hozni. A szombat ne legyen a riogatás eszköze (vasárnaptörvény), hanem az öröm napja, ugyanakkor az ünneplés prófétai látás nélkül kevés.” (Dr. Gallusz László)

„Kétségtelen, hogy van egy terhes örökségünk, ahogy a szombatot törvényeskedő módon éljük meg szabályzásokat és tilalmakat felállítva. Viszont látom azt a veszélyt, hogy ez átbillen és a szombat elveszti a szent jellegét. Ezzel nem azt mondom, hogy vissza kell térni a korábbi formai tiltásokhoz, hanem hogy a szombatról szóló igéket kutatva a családokban és a gyülekezetben is kreatív módón végig kell gondolni az ebben rejlő lehetőségeket, így megszerettetni, megízleltetni a szombat szépségét.” (Prof. Dr. Szilvási József)

Résztvevők:

Gondolatok, melyek az értékelő kérdőívben többször megjelentek:

„Köszönöm Ócsai Tamás igehirdetését Mária és Márta történetéről.”

„Különleges élmény volt a közös szombatkezdés, a kórusok szolgálata és a közös énektanulás.”

„Hálás vagyok, hogy itt lehettem. A szombatünneplés újabb dimenziói nyíltak meg számomra. Átértékelődtek a súlypontok.”

„Megláttam a nagy különbséget a szombat megtartása és a megünneplése között.”

„Minden előadásból kaptam gondolkodni valót. Érdekes volt dr. Róna Tamás előadása. Jó volt nem csak adventista előadót hallani a témáról.”

„Ez a konferencia segített újrafogalmazni adventista identitásomat.”

„Nekem a legtöbbet a közös szombatkezdés adta és az a lelki feltöltődés, amely megerősít abban, hogy az adventisták között megtaláltam a helyemet.”

Még több reflexió elérhető a Dunamelléki Egyházterület Facebook oldalán, a YouTube csatornán, illetve az előadások videó- és a szekciók hanganyaga (folyamatosan töltjük) megtalálható a dunabibliakonferencia.hu weboldalon.

Megvan a nyugalomnapod?

Végezetül, álljon itt néhány sor dr. Ősz-Farkas Ernő, a II. Duna Bibliakonferenciát lezáró, a Zsidókhoz írt levél 4. fejezetéből vett igei gondolataiból: „Kedves Testvérem! Neked megvan a szombatod, vagy nincs meg? Mert formailag mondhatjuk, hogy nekünk, Hetednapi Adventistáknak formailag megvan. De ugyanakkor az a tapasztalatunk, hogy ez nem teljesen nyugalom.

Ahogy a földi Kánaán jelképe volt a mennyei Kánaánnak, úgy a szombat is jelképe valami másnak, amiről Pál is ír. Ez a Krisztusban, a megváltásban való nyugalom. Ezért ahogy a szombat nyugalmában megízleljük a nyugalmat, úgy kell nekünk abbahagyni az önmegváltás cselekedeteinek erőfeszítését, és rábízni magunkat és az üdvösségünket Jézus Krisztusra. Vajon megvan-e ez a nyugalma Isten népének? Az üdvösség nyugalma, a Krisztusban való nyugalom, az Istennel való barátság nyugalma, az üdvbizonyosság nyugalma?

Minden szombat erre kell, hogy emlékeztessen bennünket. Mert ez az a nyugalom, ami már itt boldogságot ad, és ami igazán odavisz minket a mennybe, Isten közelségébe. Hiszen oda készülünk. Mi nemcsak hetedik napot ünneplők, nemcsak hetednapiak, hanem adventisták, adventvárók vagyunk, és ez a másik pillére a mi identitásunknak. Ezzel a gondolattal kívánok igazi nyugalmat, ami kihat, nemcsak az ez utáni szombatjainkra, hanem a hétköznapjainkra, az emberi kapcsolatainkra, a közösség egész életére. Ámen.”

TSZ

Duna Bibliakonferencia

Minden, ami Biblia, minden, ami adventista

2018 március 2–4. között a gödöllői Szent István Egyetem adott otthont a Dunamelléki Egyházterület által szervezett és az Adventista Teológiai Főiskola által támogatott tudományos Bibliakonferenciának, melynek fő célja az adventista gyökereink megismerése, és ennek nyomán az adventista identitás megerősítése volt.

Mély víz! – Csak ÚSZÓKNAK!

Dr. Ősz-Farkas Ernő, egyházterületi elnök köszöntőjében arról írt „Manapság nincs időnk és türelmünk elgondolkozni, tömény gondolatmeneteket követni. Ahogy a világban a gyorsétterem, a lelkiekben is a könnyen emészthető táplálék népszerű, amennyiben »déli tizenkét óránál« felhangzik az Ámen.” Így a legtöbben sokkal szívesebben pancsolnak a zavaros, sekély, parti vízben, és csak kevesen mernek beljebb merészkedni, „a mélyre evezni”.

Ezen kevesek (135 regisztrált résztvevő, további közel 200 jelenlévő és a Facebook számlálója szerint eddig 2400 megtekintő) a konferencia 15 előadója segítségével tapasztalhatták, mily mély és mily tápláló az élet vize.

Cél: Gondolkodásra ébresztés

Az előadók a testvéri közösség minden tagja számára érthető módon tárták fel tudományos kutatásaik eredményeit. Hangsúlyozva, hogy nem elég felemlegetni elődeink csodálatos vallási tapasztalatait, felismeréseit, hanem példájukon felbuzdulva mindannyiunknak személyesen kell a Biblia naponkénti kutatójává válni. Bátran feltenni régi és új kérdéseket, megvizsgálni az ezekre adott válaszokat, a Szentírás mérlegére tenni hagyományainkat, kialakult mítoszainkat.

Így kerültek az alábbi témák terítékre:

  • A hívő ember családképét észrevétlenül befolyásoló eszmei áramlatok (Dr. Mihalec Gábor)
  • Önazonosság – személyes múlt (Drs. Horváth Péter)
  • Krisztus-várás a kereszténység történetében (Prof. Dr. Tonhaizer Tibor)
  • Bibliatanulmányunk jelentősége (Zarka Péter)
  • Az evangélium és a próféciák harmóniája (Cserbik János)
  • Nők az evangélium munkájában (Heli Otamo-Csizmadia)
  • Az egészségügyi üzenet hatásai (Dr. Ősz-Farkas Ernő)
  • Adventista pénzkezelés (Stramszki István)
  • Az adventista üzenet a Kárpát-medencében (Prof. Dr. Szigeti Jenő)
  • A magyarországi adventista misszió legsikeresebb évei (Bihari Csaba)
  • A teológiai gondolkodás, hitelveink fejlődése (Dr. Szilvási András)
  • A jelenések könyve eszkatológiai nyelvezete (Dr. Gallusz László, a Vajdaságból)
  • Az Amerikai Egyesült Államok és az amerikai puritanizmus (Dr. Szabó János)
  • Minneapolisz 1888, Alfa és Ómega-válság, Az adventisták utolsó nemzedéke (Prof. Dr. Szilvási József)
  • Krisztus emberi természete és az adventista népi Krisztus-tan eredete (Dr. Szallós-Farkas Zoltán, Erdélyből)

(A visszajelzések alapján ez utóbbi témák foglalkoztatják leginkább a testvéreket)

A REK és a Reménység TV – akiknek ezúton is köszönetet mondunk áldozatos szolgálatukért – által készített hang- és videofelvételek szerkesztett formában nemsokára elérhetőek lesznek a dunabibliakonferencia.hu honlapon. Vágatlan formában pedig a videó jelenleg is elérhető a DET Facebook oldalán (fb.cob/hnadet).

Értékelés

A szóban és írásban kapott vélemények szerint kevés volt ez a hétvége, mert sokkal többet lehetne, sokkal többet kellene tanulmányozni ezeket a kérdéseket, az adventista gyökereinket, hitvallásunkat, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk.  De így is volt áldás, amit hazavihettünk, amit a résztvevők fogalmaztak meg:

  • „Krisztus-központúság”
  • „tiszta, érthető teológiai alapokról való tanítás”
  • „gondolkodásra késztetett, felrázott”
  • „együtt gondolkodás, találkozás testvérekkel”
  • „a hangulat és a lelkiség”
  • „új bibliatanulmányozási és gyakorlati megközelítések”
  • „mélyen szántó gondolkodás. Nagy öröm volt hallani, hogy vannak nekünk is nagyon jó előadóink. Fiatal, tehetséges, lelki emberek.”
  • „A szeretetközösség, és hogy választ kaptam olyan kérdésre, ami a gyülekezetben felmerült.”
  • „Az előadások számszerű gazdagsága természetükből adódóan (is) lehetőséget teremtettek az önálló továbbgondolásra, nem kívántak »szájbarágni«, támpontokat adtak, és nem a »spirituális Meki« használatára ösztönöztek.”
  • „A hit és a vallásos tudomány összhangján túl Isten áldása jelen volt. Jó volt az énekkarok szolgálata, színesítette, könnyedebbé tette a csak előadások hallgatását. Az új énekeskönyvből az énektanulás jó ötlet.”
  • „…hogy gondolatokat hallhattam gondolkodó előadóktól, nem pedig keményre vasalt hitelveket, amiket üdvösségünk érdekében kötelező hordani.”

Végezetül

Hadd idézzem szintén dr. Ősz-Farkas Ernő sorait:

Szervezőként a legnagyobb öröm megtapasztalni azt, hogy

  • „A testvérek között komoly igény van elmélyültebb igetanulmányozásra.
  • Az adventista gyökerek és a mai adventista identitás között szorosabb összefüggés van, mint ahogy eddig gondoltuk. Atyáink vívódásai, küzdelmei, megtalált igazságaik és akár zsákutcáik is nagyobb hatással vannak a mai gondolkozásra, mint képzelnénk. A múltat ismernünk kell ahhoz, hogy legyen jövőnk.
  • Amikor visszatekintünk a múltba, az elődeink Ige iránti szeretetét, áldozatkészségét kell áthoznunk a jelenbe azokkal a pillérekkel együtt, amelyekben konszenzusra jutottak. Jellemző egyházunkra, hogy csak 1980-ban fogalmazta meg a hitelveit, és soha nem zárta le azt, hogy a világegyház szintjén ezek tovább fejlődjenek, ahogyan a Szentlélek vezeti az Ő népét a teljes délig. Ezért nincsenek dogmáink, de van Bibliánk és Istenünk, akié a teljes világosság, és aki a bölcsesség forrása.
  • A múlt hiányos ismerete oda vezethet, hogy hitelvi szintű jelentőséget tulajdoníthatunk olyan elméleteknek is, amelyek a fő vonulattól való elhajlások voltak annak idején. Ez a konferencia ilyen témákat is érintett. Egyik sem volt a 28 hitelv része, ami azt jelenti, hogy még több okunk van továbbkutatni, együtt gondolkodni, azzal a lelkülettel, ahogy az atyáink kezelték egymást, sok eltérő megközelítés mellett is.”

Az online kérdőívet kiöltők 94%-a szeretné, ha jövőre is folytatnánk. Rengeteg értékes javaslatot kaptunk. De, hogy mi lesz a következő Duna Bibliakonferencia tematikája? Adventista próféciamagyarázat, személyes hitélet, misszió kérdése, szombat? Ez legyen meglepetés.

Addig is, vegyük kezünkbe a Bibliát, és gyermeki alázattal, tanítható lelkülettel, nyitott lélekkel adjunk esélyt a Szentléleknek, hogy továbbvezessen minket a megértésben. „Mert bölcsesség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörűséges lesz” (Péld 2:10).

TSZ