Bejegyzés

Ellen G. White tábor

/Kategória: /Feltöltötte:

A hetednapi adventisták hiszik, hogy a prófétaság ajándéka „a maradék egyház ismertetőjele, ami E. G. White szolgálatában nyilvánult meg”. Ezért tartjuk különösen értékesnek White testvérnő írásait, mint amelyek „az igazság állandó, irányadó forrásai, amelyek az egyházat vigasztalják, vezetik, tanítják és eligazítják” (A hetednapi adventisták hitelvei. 18. o.).

Hogyan lehetne ezeket a kincseket minél szélesebb körben megismertetni? E. G. White élete során több tízezer oldalt írt, természetesen anyanyelvén, angolul. Bár a legfontosabb művei elérhetők magyar nyelven, ez még mindig csak töredéke ennek a rendkívül gazdag irodalomnak, ráadásul a fordítások minősége és nyelvezetük korszerűsége is változó.

Az Ellen G. White Szolgálat és az Ifjúsági Osztály ezen a nyáron egy különleges kísérletbe fogott: idén először került megrendezésre az „Ellen White olvasó- és fordítótábor” Bózsván, a zenei táborral párhuzamosan. A kísérlet célja, hogy a fiatalokban felkeltse az érdeklődést nemcsak a művek olvasása, hanem azok fordítása iránt is.

Leírhatatlan izgalommal készültem erre a hétre: vajon lesz-e elég fiatal, elég kitartás, képesség stb. ehhez a munkához? Hogyan oldjuk meg a technikai kérdéseket (fordítások tárolása, összefűzése, lektorálás, kényelmes munkakörnyezet, internetkapcsolat, megfelelő, áramellátás). Ezekről volt ugyan elképzelésem, de a munka kb. a tábor második felére vált olajozottá.

Résztvevőink az első napon két csoportra oszlottak: olvasókra és fordítókra. Akik az olvasást választották, azok Herbert E. Douglass: „Ellen White drámai próféciái” c. művét beszélték át fejezetről fejezetre a tábor vezetőjével, Zarka Péterrel. Douglass műve valóban drámai: „rámutat, hogy élt itt közöttünk valaki, akit Isten prófétai lámpással ruházott fel, és aki az emberiséget ma utolérő problémákat több mint száz évvel ezelőtt elmondta és leírta” (részlet a könyvajánlóból).

Akik a fordítást választottuk, azokkal kerestünk egy termet, és számítógéppel vagy tablettel felszerelve Ellen White: „Jézushoz vezető út” című művén dolgoztunk. Bár ebből a könyvből több fordítás is létezik, a cél ezúttal az volt, hogy egy modernebb, fiatalosabb nyelvezetű fordítás szülessen. Az egyhetes tábor ugyan kevésnek bizonyult a teljes mű lefordítására, a csapat mégis jól teljesített: egy-egy fejezet bekezdéseit felosztottuk egymás között, és általában egy nap alatt végeztünk egy fejezettel.

A fordításhoz természetesen szükségünk volt szakmai felügyeletre is. Az egyház gyakorlott munkatársai bevezettek minket a fordítás és lektorálás rejtelmeibe: Zarkáné Teremy Krisztina, az Ellen White szolgálat vezetője – aki sajnos nem tudott személyesen jelen lenni –, online kísérte figyelemmel a munkánkat: minden nap végén e-mailben megküldtük az aznapi „termést”, amit ő kijavított.

A program részeként reggel és este érdekes előadásokat hallhattunk Michelisz Richárdtól, az ATF főtitkárától, majd a hét második felében az Advent Kiadó vezetőjétől, Gyetvai Gellérttől, aki munkánkat is segítette szakmai szempontokkal.

A közös tanulás és munka mellett természetesen volt lehetőségünk a természetjárásra, kapcsolatok építésére. A fordító közösség megmaradt, online tartjuk a kapcsolatot, és várjuk a folytatást – reméljük még többen, mint első alkalommal.

Erdődi Péter

Adventista örökségünk

/Kategória: /Feltöltötte:

A Hetednapi Adventista Egyház világközösségében 2020. október 17-én emlékeztünk meg adventista örökségünkről, a Prófétaság Lelke napjáról. Az örökségünk, a múltunk valójában előre mutat. Jól példázza ezt Ézsaiás próféta írásának üzenete, valamint az, amit Ellen White azzal kapcsolatban lejegyzett. Emlékezésként, egyben előretekintésként is vegyük fontolóra az igei üzenetet és Ellen White gondolatait!

Isten a Szentírás által áraszt fényt az utunkra, az utolsó időben pedig Ellen White írásaival még külön tanácsol: „Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága” (Zsolt 119:105) – írja Dávid. Az embert mindig foglalkoztatja a jövő, a holnap, amit különböző emberek eltérően kutatnak. Döntő, hogy kire hallgatok. Isten arra hív a Szentírás egészében, hogy hallgassunk rá.

Jézus kijelentette: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem járhat sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” (Jn 8:12). „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpára, amíg felvirrad a nappal és hajnalcsillag kel fel a szívetekben” (2Pt 1:19, ÚRK) – tanácsolta Péter apostol, ugyanis a prófétai szó nem ember akaratából, hanem a Szentlélek indíttatására szólal meg.

Mégis a prófétai szó a nagy küzdelem forgatagában nem a leggyakrabban keresett hang, sőt a 21. századra a bennünket körülvevő általános kultúra egyre lejjebb akarja nyomni Isten üzenetét. Tanulj, építsd a karriered, dolgozz, légy tájékozott a világ dolgaiban, használd ki a szabadidőd minden másodpercét az élvezetedre – sugallja minden körülöttünk, és folytathatnánk a sort. Nem rossz dolgok ezek, csak egyre nagyobb részt követelnek a figyelmünkből, már-már annyira, hogy ne maradjon energiánk Isten dolgaira.

Ma nincs leláncolva a Biblia, mint a középkorban volt, a White-könyveket sem szinte olvashatatlanul halvány másolatokban lehet megszerezni, mint a szocialista érában. Kiadónk ontja a könyveket, a tv, rádió, internet, közösségi média folyamatos hozzáférést biztosít a Bibliához, minden lelki olvasmányhoz, műsorhoz. Isten a legerősebb reflektorokkal árasztja a fényt, de a ma embere az árnyékolástechnika csúcstermékeit veti be ellene.

A mindennapokban egyre erősebb az istenellenesség, lázadás, hitetlenség, babonaság, a Szentírás elveitől, gyakorlatától való távolodás. Egyre kevésbé engedik be az emberek az életükbe az Istentől jövő világosságot, és ez mind jobban ostromolja még az egyházat, az egyes hívőket is. Elszomorító helyzet.

Hasonlót tapasztalt Ézsaiás a fogság előtt, amikor Izrael népe elbizonytalanodott a hitében és sötét területeken botorkált. A próféta leírja például, hogy egy kivágott fa feléből tüzet raktak, másik feléből bálványt csináltak, ahhoz imádkoztak. Halottidézőktől és jövendőmondóktól tudakolták a jövőt – mint ma is teszik egyre többen. „…hát nem Istenétől tudakozódik-e a nép? Az élők felől a holtaktól kell-e tudakozódni? A tanításra és a bizonyságtételre hallgassatok! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala. Az ilyen szorongva és éhezve fog bolyongani a földön. Ha pedig megéhezik, haragra gerjed, és megátkozza királyát és Istenét… mindenütt nyomor, sötétség és szorongató homály, ő pedig ki lesz taszítva a sűrű sötétbe” (Ézs 8:19–22, ÚRK). Az Istentől való eltávolodás következményei minden korban törvényszerűen csak ugyanazok lehetnek! „Semmi új nincs a nap alatt” (Préd 1:9, ÚRK) – ahogy Salamon is megállapította.

„Ézsaiás korában a bálványimádás már senkit nem lepett meg – jegyezte meg Ellen White. – A bűnös szokások annyira elterjedtek a társadalom minden rétegében, hogy az a kevés ember, aki hű maradt Istenhez, sokszor már-már elvesztette bizalmát és engedett a csüggedésnek, a kétségbeesésnek. Úgy rémlett, hogy Isten Izráellel való szándéka meghiúsul. Nem csoda, hogy ilyen állapotok láttán Ézsaiás visszariadt a felelősségtől, amikor Uzziás uralkodásának utolsó évében Isten megbízta, hogy vigye el intő és feddő üzenetét Júdának. Jól tudta, hogy konok ellenállással fog találkozni. Feladatát reménytelennek látta, amikor a reá bízott nép nyakasságára és hitetlenségére gondolt… Eldobja-e reményt vesztve megbízatását, és hagyja, hogy Júda zavartalanul imádja bálványait?…

Ilyen gondolatok kavarogtak fejében, amikor Ézsaiás a templom csarnokában állt… [Majd] látomás tárult Ézsaiás elé a magas trónon ülő Jahvéról… Miközben Ézsaiás Urának dicsőségét és fenségét szemlélte ebben a látomásban, lelkét Isten tisztaságának és szentségének érzete töltötte el. Milyen éles ellentét volt Teremtőjének páratlan tökéletessége és azoknak a bűnös élete között – önmagát is beleértve –, akik régóta Izráel és Júda választott népe közé tartoztak! »Jaj nékem – kiáltotta –, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim« (Ézs 6:5)” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 191–192. o.)!

Ekkor egy angyal parázsló szenet hozott az oltárról, megérintette Ézsaiás ajkát, jelezve, hogy Isten megtisztította és megerősíti. „A próféta feladata világos volt: emelje fel szavát, és tiltakozzék az elhatalmasodó bűnök ellen… Isten ígérete, amely szerint végül megvalósul szándéka Izráellel, bátorságot öntött Ézsaiás szívébe… E látomás emlékét vitte magával hosszú és fáradságos szolgálata során végig. Hatvan éven át – vagy még tovább is – a reménység prófétájaként állt Júda fiai előtt, és egyre bátrabban hirdette az egyház győzelméről szóló jövendöléseit” (i. m. 192–193. o.).

„De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongattatás van… A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl. Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzel neki” (Ézs 9:1–3, ÚRK).

Ez a próféta feladata: feltárni a valós helyzetet, majd megoldás felé vezetni, hasonlóan ahhoz, mint amikor az orvos megállapítja a diagnózist és utána gyógymódot javasol. Az orvosi konzílium során több nézőpont, tapasztalat, gondolat adódik össze, a mesterséges intelligencia kínálta lehetőségek kiaknázása révén pedig az egyes orvosok számára feldolgozhatatlan mennyiségű szakirodalmat képesek rövid idő alatt átvizsgálni. Noha óriási a jelentősége mindennek, továbbra is csak az emberi tudomány szintjén maradnak meg. A próféta viszont Isten akaratából szól, Istennek az adott helyzetünkre vonatkozó üzenetét közvetíti, hogy az eljusson hozzánk. Ezért fontos ma rendszeresen tanulmányozni Ellen White írásait, amelyeket Isten különösen az utolsó időre való tekintettel ihletett.

Felülről jövő vezetés nélkül ma is „szorongva és éhezve” bolyonganak emberek milliárdjai a földön. Bizonytalanság, félelem, tanácstalanság. Ebben a helyzetben, ha csak a környezetünkből, a látható világból érkező impulzusokra figyelünk, mi is egyre jobban ahhoz igazodunk, vagy belefásulunk az életbe, reményvesztetté válunk.

Ellen White az írásaiban a hamisítatlan tényfeltárás mellett megelevenítő erővel bátorít, rámutat a célra, az isteni terv megvalósulására, ami a Bibliának is a központi üzenete.

Nézzünk meg egy másik részletet Ellen White írásából, ami a bűn történelmének lezárulásáról szól! „Sátán romboló munkájának mindörökre vége. Hatezer évig megvalósíthatta szándékát: megtöltötte a földet bajjal, és fájdalmat okozott az egész világegyetemnek. Az egész teremtettség nyögött és vajúdott. Most Isten teremtményei örökre megszabadulnak Sátántól és kísértéseitől. »Nyugszik, csöndes az egész föld. (Az igazak) ujjongva énekelnek« (Ézs 14:7). A dicsőítés és a győzelem hangja hallatszik az egész hűséges világegyetemben…

»Láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala« (Jel 21:1)…

Mindaz, ami elveszett a bűn miatt, »megtaláltatott«. »Így szól az Úr… aki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá« (Ézs 45:18). Ez volt Isten eredeti szándéka a föld megteremtésével. Ez a terv most valóra vált; a földet örökké a megváltottak fogják lakni…

Krisztus – amint tanítványainak ígérte – azért ment el, hogy Atyja házában lakóhelyet készítsen számunkra. Akik hisznek Isten Igéjének tanításaiban, azok tudnak a mennyei lakóhelyekről…

Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. Ott nem lesz Isten elfelejtésére kísértő kegyetlen, ámító ellenség. Ott minden tehetség fejlődik, minden képesség gyarapszik. A tanulás nem fogja elménket fárasztani és erőnket kimeríteni. Ott a legnagyobb vállalkozások is véghezvihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új dolgok serkentgetik a lélek és a test képességeit” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 574–577. o.).

Vagyis: ne húzódjunk az árnyékba, kövessük a világosságot! Figyeljünk Jézusra! Ha a csüggedés, félelem, bizonytalanság egyre jobban ránk kúszik, tudatosan tegyünk ellene! Forduljunk Jézus felé, Jézus kijelentéséhez, bizonyságtételéhez, hogy biztonságban legyünk, megerősödjünk, életerőt kapjunk tőle! Ez minden alkalommal megtörténik. Olvassuk az Igét, Ellen White könyveit és engedelmeskedjünk Isten szavának!

Vírushelyzet, gazdasági válság, útkeresés, magány, idős kor, családi gondok, mindenféle emberi feszültség vagy éppen a céltalanság – mind-mind más fényben látszik, ha a mindennapjainkat beragyogja Isten világossága. Napi 15 perc a napfényben – már amikor süt a nap – segít a D-vitamin pótlásban, aminek a jótékony hatásairól annyit hallhatunk. A lelki életünk vitaminszükségletének beszerzését azonban nem korlátozza évszak, sem borús idő, mindennap ragyoghat ránk Jézus világossága!

Ahogy János mondja Jel 1:3 versében: „Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.”

 

Zarkáné Teremy Krisztina

az Ellen G. White Szolgálat koordinátora

Amit Ellen G. White tett járvány idején

/Kategória: /Feltöltötte:

1894. augusztus 13-án Ellen White levelet írt Stephen Haskellnek, amelyben kifejezte mély aggodalmát azok miatt, akik az influenzavírus következtében haltak meg. Ezt írta: „Egész Új-Dél-Walesben teszteltek bennünket az influenzajárvány miatt. A nagyvárosokban és a vidéki városokban szinte minden család érintett. Vannak, akik nagyon-nagyon betegek, életveszélyben vannak. Imádkozunk a betegekért, anyagilag is megteszünk mindent, amit tudunk, aztán várjuk a következményeket… A múlt hét egyik napján 11 temetés volt… Úgy tűnik, hogy a gyerekek nem szenvednek annyira, mint a felnőttek és az idősek. Én is súlyosan megbetegedtem, négy héten át nem tudtam részt venni az összejöveteleken, de azért nem kellett feküdnöm. Majdnem mindennap megírtam a szokásos napi oldalszámot, igaz, köhögve, tüsszögve és még az orrom is vérzett. Colcord testvér ágyhoz kötött lett. A környéken majdnem mindenki megbetegedett, de az Úrnak hála, én már jobban vagyok, bátorsággal az Úrban. Minden tőlünk telhetőt megteszünk az Úr nevében… Nem kell tehetetlenül néznem, és sóhajtozom és imádkozom, látva a testvérek gyötrelmeit… Isten népe próbán megy át. Adja meg Isten, hogy képes legyek segíteni nekik a megpróbáltatások között… és miközben ezt teszem, még szorosabban kapaszkodjak Jézusba, mint valaha” (1894. augusztus 13. 30. levél)!
Fontos kiemelni, hogy Ellen White a levél megírásakor már 66 éves volt, vagyis a kiemelten veszélyeztetettek csoportjába tartozott. Az Istenbe vetett bizalma és az életstílusa segített neki kitartani a krízishelyzetben és győztesen kikerülni abból.

Amit az akkori járványból megtanult, az számunkra is eligazító a koronavírus (COVID–19) világjárvány idején. Gyakran hallottam ezt a kérdést: És most mit tehetünk? A válasz arra késztessen, hogy pozitív, kreatív módon reagáljunk, helyesen viszonyuljunk a jelenlegi válsághoz.

 

Mit tehetünk meg?

Többféleképpen is követhetjük Ellen White példáját:

  • Ellen White nem csüggedt el a betegség miatt. Mindent megtett a családjáért és azokért a testvérekért, akiknek segíteni tudott, miközben az Úr ígéreteibe kapaszkodott. Nekünk is hirdetnünk kell, hogy bízzunk Isten védő hatalmában a mostani krízishelyzetben! Ne feledjük, hogy Isten velünk van, és ez bátorságot ad. Így szól az Úr: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézs 41:10). Pál apostol szavaival: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2Kor 4:8–9). Ez a helyzet nehezedik ránk, de nem pusztított el. Küzdelmek és nehéz megpróbáltatások érnek, és még súlyosabb helyzetek jönnek, de Jézus él! Ő a menedékünk és erőnk, és ha még a halál árnyékának a völgyében járunk is, nem kell félnünk, mert az Ő vesszője és botja vigasztal (Zsoltár 23). Végső győzelmünk az Úrtól jön, bízzunk benne!
  • Ellen White tovább folytatta a munkát az otthonában. Időkeretet határozott meg, hogy elérje a kitűzött céljait. Arról számol be, hogy nem hagyta ki a napi mennyiség leírását. Ez is hasznos, ugyanis erősíti a küldetéstudatunkat. Összpontosítanunk kell, meg kell találnunk a módját, hogy a célunkat elérjük, még a karantén idején is. Mivel most „elszigetelten élünk, de nem hallgatunk el”, végeznünk kell a küldetésünket. A misszióra vonatkozóan mondta Jézus: „És ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).
  • Ellen White helyes hozzáállással tevékenykedett. Ha lehetősége lett volna a közösségi média használatára, mint ahogyan nekünk ma, biztosan ő is kapcsolatot tartott volna a gyülekezettel, bátorítva a tagokat, reménységet adva nekik. Talán ő is létrehozott volna:

 

  • online kiscsoportokat,
  • üzeneteket küldött volna a gyülekezetnek a közösségi médiában,
  • reggeli gondolatokat osztott volna meg a Facebook követőivel,
  • előre felvett áhítatokat osztott volna meg a közösségi médiában.

 

Ne csüggedjünk el! Sok a tennivalónk, amit egy kis kreativitással végezhetünk is. Mostanában ilyen üzeneteket olvastam: „A gyülekezetek nyitva vannak, csak az épületeket zárták be!” „A gyülekezet nyitva van, mert mi vagyunk a gyülekezet!” „Megnyitjuk a digitális gyülekezetet!” Megnézhetjük az istentiszteleteket az internet segítségével, a kapcsolattartásra pedig sokan használják a Zoom vagy hasonló videokonferencia-szoftvereket.

 

  • Ellen White rendszeresen imádkozott, maradéktalanul bízott Isten hatalmában. Ilyen időkben különösen kell bíznunk a nagyszerű ígéretekben, amelyeket Isten a Szentírásban adott. Ígéretek ezreibe kapaszkodhatunk. Ellen White ezt írta: „…az Úrnak hála, én már jobban vagyok, bátorsággal az Úrban” (30. levél). Példája nyomán az egyháznak is jobban kell kapaszkodnia Jézusba, mint valaha! Amikor Pált fogolyként vitték Rómába, rettenetes viharba került a tengeren. A hajója erős viharba került, amit úgy neveztek, hogy Euroclydon (mai neve Gregalia, ciklonos északkeleti szél). Az apostol akkor három konkrét tanácsot adott (ApCsel 27:23–25):
  • Ne féljetek!
  • Ne csüggedjetek, reménykedjetek!
  • Bízzatok, nem lesznek áldozatok, mert Isten veletek van!

Segítsen bennünket is az apostol által tanúsított bizalom!

  • Kerüljük a furcsa viselkedést, a rémhírterjesztést és a pánikot! Fontos, hogy pozitív legyen a hozzáállásunk, a reménységet hirdessük a környezetünkben mindazoknak, akik látnak, hallanak vagy a különböző csatornákon követnek bennünket!

A következő időkben egyre fontosabbak lesznek a házi összejövetelek, imaórák, bibliatanulmányozások, közösségi alkalmak, bizonyságtételek. Amikor a kijárási korlátozásokat megszüntetik, továbbra is meglesznek az emlékeink az otthon töltött időről. Használjuk fel ezeket a tapasztalatokat az evangelizáció platformjaiként, beszéljünk a barátainknak és szomszédainknak arról, hogy Jézus hamarosan visszatér.

Isten mindent kézben tart, és legyünk mindig készen arra, hogy meghalljuk a hangját! Ő szól, figyelmezzünk a szavára!

 

Melchor Ferreyra
Interamerikai Divízió

Az Ellen G. White Szolgálat 2020-as tervének margójára

/Kategória: /Feltöltötte:

Az Ellen G. White Szolgálat küldetése, hogy a Prófétaság Lelke által írt könyvek kiadását és használatát szorgalmazza a gyülekezetek életében és missziós szolgálatában; hogy segítse a lelkészeket a könyvek tartalmának kiaknázásában a hit megerősítése, jellemépítés, nevelés, helyreállítás, lelki gyógyítás, közösségépítés és az emberekért való munkálkodás céljából.

Visszaemlékszem az 1960-70-es évekre, amikor már kevés könyv volt a Gyarmati és Bősz Nyomda termékeiből. A testvérek drága kincsként tekintettek egy-egy Ellen White könyvre, amit idős testvérektől kaptak, olvasták is és kézikönyvként használták.

Az 1940-es évekre visszatekintve, Pásztor Ottó lelkész mesélte, hogy Erdélyben gyülekezetek alakultak ezen könyvek által. Édesapja, idős Pásztor József lelkész vitt például Pátriárkák és próféták c. könyvet, amit a barátkozókkal együtt olvastak, akik így megerősödtek a hitben.

Az 1960-as években fiatalok új hulláma került a közösségbe Budapesten. Emlékszem, hogyan hatott nyiladozó hitemre, amikor egy-egy találó idézetet hallottam ezekből a könyvekből. Amikor kölcsönkaptam a Tapasztalatok és látomások című könyvet, megerősítette hitemet, hogy ez az a közösség, ahová tartoznom kell. Egyik igehirdető testvér gyakran merített idézeteket a szószéki szolgálataiban ebből a könyvből, kedvesen elnevezték őt a tapasztalatok és látomások prédikátorának.

A gyülekezetben meleg, mosolygós arccal fogadtak bennünket az idősebbek. A szombatiskolai tanulmányok nem voltak bonyolultak, a fiatalok is élvezték a megbeszélést. Erősítő, munkaközpontú tanácsokat kaptunk. A végén a tanító feljegyezte egy füzetbe minden testvér neve mellé a héten végzett munkát. Először is, hogy hányszor tanulta a szombatiskolát, azután a kölcsönadott vagy elajándékozott könyvek számát, látogatásokat, bibliaórákat, bizonyságtevéseket, szeretetszolgálatokat. Általában mindenkinek voltak szolgálatai minden héten. Ennek eredményeként lehetett barátkozókat hívni a gyülekezetbe szombaton, aztán programokra, majd az evangelizációra. Ők olvasták otthon könyveinket, hitük növekedett, míg meghallották ők is Jézus hívó szavát.

Későbbi szolgálati területeimen igyekeztem az Ige mellett Ellen White könyveiben is megláttatni az Úr ajándékát. Pintér Vencel lelkész testvér a Pátriárkák és próféták olvasását kezdeményezte a nyíregyházi ifjúsági körben. Hit és jellemnevelő tartalma megerősítette a fiatalok hitét, máig hatóan, aztán ők erősítették meg mások hitét ezen könyvek által. Ma már mindenki számára elérhetőek a könyveink, hála az Úrnak és köszönet az egyházvezetésnek és kiadónak.

Egyik körzetemben fiatal családok  kereszteltek meg Ellen White könyveinek köszönhetően, Sántha Gábor nyugdíjas lelkésztestvér házról házra történő munkájának eredményeként. Hitéletük mindennapi küzdelmei között gyakran erősítette őket a Jézus élete című könyv üzenete. Asztalukon a Biblia mellett mindig ott volt ez a könyv is.

Sok pappal és lelkésszel találkoztam, akik szintén nagyra értékelték, olvasták és szolgálatukban használták is ezeket a könyveket. Prédikációikat ezen könyvek gondolatai szerint építették fel. Emlékszem egy fiatal lelkészre, akinek mikor odaadtam A nagy küzdelem c. könyvet, magához szorította, és azt mondta: „Áááh, Ellen White könyv!” Bizonyára már hallott róla. Ellen White tanácsa szerint kezdeményeztem Battonyán ima- és bibliaórai találkozót a református és katolikus pappal. Amikor a Jézus élete c. könyvet említettem nekik, mindketten azt mondták, hogy nekik is megvan. Testvéreink jó magvetői voltak a kiadónak és az Úrnak azok felé, akiknek az Úr azt mondja: „Én népem” (Jel 18:1). Bizonyára ezt a lelkületet erősíti az Úr ma is, ahogy haladunk a késői eső felé. Ez szolgálja az Úr munkája keretén belül a többi osztállyal karöltve az Ellen G. White Szolgálat 2020-as terve is.

 

Podina István

Olvasótábor

/Kategória: /Feltöltötte:

Kedves Testvérek!

2019. augusztus 18. és 25. között terveztük el, hogy megtartjuk a Bibliai, White- és hitéleti olvasótábor-t. Tudjuk, hogy sokan szeretnek olvasni, és azt is, mennyien vannak testvéreink között, akik szívesen ajándékoznak könyveket embertársaiknak missziós céllal. Nincs fórum, amelyen meg tudnánk osztani olvasmány-élményeinket, és ajánlanánk másoknak is olvasásra nagy lelki értékű könyveket, hogy hozzánk hasonló áldásokban legyen részük. Ebben a táborban megtehetjük, amellett, hogy minden délelőtti alkalmon egy-egy előadást hallgatunk meg. Sok órás fórumok lesznek, amelyeken bárki elmondhatja, melyik a legkedveltebb könyve és miért ajánlja másoknak is.

A tábort az Advent Kiadó szervezi. Szeretettel várunk mindenkit, aki szívesen jönne és van rá lehetősége. Jelentkezni lehet: 2019 július 15-ig a következő e-mail címen: bozsva@adventista.hu. Lehet telefonon is: 36-30/497-8098, vagy 36-30/664-3103 telefonszámon.

A táborozás költségeit megtaláljátok a táborozási útmutatón, de kérdéseitekre válaszolunk.

Egerváriné Kökényes Zsuzsa
kiadóvezető

Nyitás Szolnokon

/Kategória: /Feltöltötte:

A több mint 30 éve működő Ellen Gould White Életreform Klub újabb területre lépett március 18-án,  a „Zöld házban” működő nyugdíjas klubba, az egyik keddi előadásokat látogató meghívására. A klub életéről beszámolót tartottak, röviden beszéltek a lencsecsíráról, a lelkész és felesége pedig egy bevezető életmód-előadással és hamis nutellás gofrival tették teljessé az alkalmat.

 

óbkk

Múlt és jövő

/Kategória: /Feltöltötte:

A Generálkonferencia Éves Tanácsülése margójára

 

Sokszor tűnődöm azon, vajon Isten miért teremtett bennünket úgy, hogy emlékezni tudjunk a múltra.

A Generálkonferencia Éves Tanácsülése (október 11–18.) idén részben múltidéző volt, hiszen egy régi – az adventtörténelemből jól ismert – helyszínen került megrendezésre. Battle Creek városának neve bizonyára ismerős sok olvasónak, hiszen az egyház számos nagy jelentőségű eseményének volt szemtanúja:

Elődeink itt határozták el a Hetednapi Adventista nevet, itt alakult meg a Generálkonferencia, itt beszélt először E. G. White a nagy küzdelemről kapott látomásáról. Itt működött a híres szanatórium a Kellog testvérek vezetésével, itt alapították az első misszióiskolát, nyomdát.

Rendkívül megható volt a történelmi helyszíneket bejárni, ott úrvacsorázni, ahol az egyház sok-sok generációval korábban elindult az egész világot szolgáló útjára, látni a White család házát, ahol a gyerekek nevelkedtek, és ahol A nagy küzdelem c. könyvet írta White testvérnő. A város temetőjében pedig ott pihennek az egyház első vezetői, nagyjai, várva a visszatérő Jézus hívó hangját.

Miért jó és miért kell a történelmet megismerni? Isten tanítani szeretne bennünket. A múltban szerzett tapasztalatok és az elkövetett hibák által.

A Tanácsülés első napjai után a világegyház végrehajtó bizottsága a jövő kihívásai és tervei felé fordult. Megismerhettük az osztályok legújabb programjait, a missziós kihívásokra talált válaszokat, a statisztikák mögötti trendeket és tanulságokat, figyelmeztetéseket.

Egy ilyen alkalom, amikor a világ szinte minden országából jelen vannak az uniók vezetői, valamint a Generálkonferencia és a 13 divízió elnökségei, mindig nagyszerű lehetőség a közösség ápolására, a barátságok elmélyülésére. Így jó volt találkozni a mexikói Armando Miranda-val, a Generálkonferencia volt elnökhelyettesével, aki néhány éve egy missziókonferencián nemcsak énekhangjával, de lelkesítő igehirdetéseivel és a fiatalok bátorításával lopta be magát a magyar szívekbe.

Ilyenkor alkalom nyílik új meghívásokat megbeszélni egy-egy jövő évi program, értekezlet, tábor lehetséges előadójával.

A 2019-es év nagy jelentőségű lesz presbitereink számára, hiszen a világegyház a jövő évet a presbiterek évének nevezte.

Ezért is öröm, hogy sikerült a nyári missziókonferencia előadójaként meghívni a Generálkonferencia presbiterek képzéséért felelős vezetőjét, Jonas Arrais-t, aki feleségével, a Női Szolgálatok Osztályának vezetőhelyettesével, Raquel-lel fog érkezni és reménység szerint egy feledhetetlen hétben lesz majd részünk.

De mindezeken túl a legnagyobb érdeklődés azt az előterjesztést kísérte, amely azokról az egyházi egységekről szólt, amelyek valamely korábbi generálkonferenciai döntést, szabályzatot nem hajtanak végre. Ezek az eltérések elsősorban nem hitelvi kérdésekben, nem is a bibliai tanításban, hanem egy-egy gyakorlati kérdésre adott válaszban nyilvánulnak meg.

A megoldandó probléma: hogyan tudjuk az egységet megőrizni egy olyan egyházban, ahol a különböző egységekben, a világ különböző pontjain nagyon eltérő kihívásokra kell válaszolni?

Az előterjesztett dokumentum elfogadását hatalmas, de keresztényi vita előzte meg, amelyben a Magyar Unió elnöke is részt vett, kiemelve, hogy a Magyar Uniónak történelmi tapasztalatai vannak arra vonatkozóan, hogy hová vezet, amikor egy gyakorlati kérdésekben megnyilvánuló egyet nem értést, tiltakozást az egyház vezetése adminisztratív eszközökkel próbál megoldani. Mennyi fájdalom, családi tragédia és elvesztegetett missziós lehetőség lett az eredménye.

Noha sokféleképpen gondolkodunk sok-sok kérdésről, kivétel nélkül minden egyházi vezető kifejezésre juttatta, hogy az egyház egysége mindennél fontosabb, hiszen ez az, amiből a világ megismeri, hogy Isten küldött bennünket.

Meggyőződésem, hogy Isten azért adja ezeket a történelmi tapasztalatokat, hogy tanuljunk belőlük és a tanulságokat leszűrve helyes döntéseket hozzunk a jövőre tekintve.

 

Ócsai Tamás
unióelnök

Isten ma is szól hozzánk – Ellen G. White Konferencia Budapesten

/Kategória: /Feltöltötte:

Az Ellen G. White konferencia május 11. és 13. között került megrendezésre a Terézvárosi Gyülekezetben az Ifjúsági Szolgálatok Osztálya és az Ellen White Szolgálat szervezésében. Két nagyszerű előadó volt a vendégünk: dr. Daniel Duda, a Transzeurópai Divízió Nevelési Osztályának vezetője és dr. Tihomir Lazic, a Newbold College tanára, valamint a Transzeurópai Divízió egyetemistákért végzett szolgálatának (Public Campus Ministries) vezetője. Segítségükkel mélyebbre áshattunk és nagyobb perspektívából vizsgálhattuk hitünk alapkérdéseit.

„Én személy szerint nagyon örültem annak, hogy ez az esemény megvalósulhatott, mivel úgy gondolom, hogy rendkívül fontos témákat érintettek az előadók. Olyan témákat, melyekben nagyon fontos a tisztánlátás, és nagyon jó, hogy igazán színvonalas előadásokban hallhattunk róluk. Külön öröm, hogy a konferencia fő célközönsége a fiatalság volt, hiszen ebben a korosztályban sokkal kevesebbszer esik szó Ellen White életéről és munkásságáról.” (Ócsai Boldizsár)

„A konferencia azért jelentett nekem sokat, mert segített jobban megérteni Ellen White szerepét az adventmozgalmon belül, így a XIX. században és a mai korban is. Olyan üzeneteket közöl nekünk, ami felemel, bátorít, segít jobban megérteni Isten jellemét és a Biblia olvasásához is támogatást nyújt, ha megfelelően közelítünk hozzá. Vágyat ébresztett bennem az előadások üzenete, hogy közelebb kerüljek Istenhez és másokhoz a Biblia és EGW írásainak biblikus értelmezésén keresztül.” (Zarka Dávid)

A konferencián két fő témát dolgoztunk fel, a prófétaságot és az adventista identitást. Számos érdekes gondolat hangzott el:

  • –   A bibliaértelmezés szabályai Ellen G. White írásaira is érvényesek. Mielőtt személyes üzenetet keresnénk a szövegekben, meg kell értenünk a kontextust. E nélkül szinte bármilyen saját elméletet bizonyítani lehet a szövegkörnyezetből kivett idézetekkel.
  • –   A próféta szerepe eltérő az Ószövetségben és az Újszövetségben. Az Ószövetségben a próféta volt a legfőbb lelki vezető, míg az Újszövetségben általában negatív értelemben használták a próféta szót olyan valakire, aki külső befolyás hatására beszél.
  • –   A tér és az idő meghatározó szerepet töltenek be a próféciák értelmezésében. Nátán próféta is írt könyvet, mégsem került be a Bibliába, hiszen az ő üzenete kizárólag a saját korára vonatkozott. Más próféták írásait ma is olvassuk, hiszen az üzenetük mindenkor érvényes.
  • –    Ha az adventista identitásról beszélünk, egy olyan körforgalom közepén találjuk magunkat, ahonnan a legtöbb út zsákutcába vezet. Az adventizmuson belüli irányzatok mind népszerű válaszokat próbálnak adni arra a kérdésre, hogy miért vagyunk adventisták, és miért rossz a többi irányzat. Az irányvonalak közötti küzdelmek emésztik fel az erőforrások nagy részét, amire a Világnak szüksége volna.
  • –   Az adventista identitás helyes értelmezéséhez vissza kell térnünk a Bibliához. A Biblia igazságainak felfedezése és újragondolása vitte előre adventizmust a történelem folyamán. Az adventizmusnak azért van jövője a 21. században, mert képes a folyamatosan megújulni.
  • –  Az igazságot egységben kell képviselnünk, együtt élve a Szentlélekkel.

„Nagyon sok motivációt kaptam ezen a konferencián. A konferencia üzenete által Isten megerősítette a résztvevők szívében azt, hogy meg kell adni az Istennek az őt megillető helyet életünkben, megengedni Neki, hogy újrarendezze életünk darabjait, helyére tegye látásunkat, világnézetünket, miközben igaz az is, hogy Ő soha nem szeretne helyettünk gondolkodni. Isten szeretné, ha vele együtt haladnánk, együtt gondolkodni és Isten egyedi teremtményeiként eredetiek maradni, hiteles keresztény életet élni.” (Palotás Kristóf, az Ifjúsági Osztály vezetője)

Az előadások teljes anyaga elérhető a terézvárosi gyülekezet YouTube csatornáján. Megéri megnézni őket, hiszen életre szóló üzeneteket adhatnak.

 

Ősz-Farkas Ábel