Bejegyzés

Gyermekiskolai látogatás Gyömrőn

/Kategória: /Feltöltötte:

A Gyömrői Gyülekezet meghívására gyermekiskolánk különleges gyermekszombati alkalmon vett részt 2017. május 6-án, melyen összesen 21 gyermek és szüleik vettek részt a Szüret utca képviseletében és feleennyi gyermek a helyi gyülekezetből. 

Az egész nap a kicsikről szólt – nekik volt külön istentisztelet a nagyteremben, bábozás, rengeteg ének és gyermekszolgálat. Ezalatt a felnőttek az alagsorban gyűltek össze. A nap fő témája a szeretet és megbocsátás volt. A gyömrői testvérek pazar ebéddel vendégeltek meg minket, majd délután a természetben játszottak a gyerekek, mialatt a felnőttek is feltöltődtek. Az egész nap folyamán végig éreztük Isten jelenlétét.

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy tapasztalatot: mindenképp az volt a tervünk, hogy délutánra a gyerekekkel a szabadban lehessünk. Többen buzgón imádkoztunk azért a hét folyamán, hogy az időjárás ezt lehetővé tegye, ne essen az eső. Szombat reggelre verőfényes napsütésre ébredtünk, délelőtt a gyülekezet kertjében is beszélgethettünk, délután 14 és 16 óra között a kicsik még a helyi tónál is tudtak játszani. Miután elbúcsúztunk egymástól, 17 órakor óriási zápor zúdult le pontosan azon a helyen, ahol nem sokkal előtte mi még boldogan szívtunk magunkba a finom napsugarakat! Isten vigyázott ránk és megadta szívünk kéréseit ezen a szombaton is. A nap végén a gyerekek mosolyogva kérték, hogy még sok-sok ilyen szombat legyen az imaházakban – sőt volt három nevelőszülőknél élő kislány, akik búcsúzáskor csillogó szemmel mesélték el, hogy ez volt életük legszebb napja. Isten iránti hálával mondhatjuk el minden résztvevő nevében, hogy ez a szombatnap várakozásainknál is áldásosabban alakult.

„Úgy dicsőíthetjük és tisztelhetjük Istent, ha tökéletesen engedelmeskedünk szent törvényének, és életünkben az iránta tanúsított hódolat, szeretet, vidámság és hála nyilatkozik meg…” (Ellen G. White).

Kovács Zsuzsa, Újbudai Gyülekezet

Megújult a Terézvárosi Gyülekezet gyermekiskolája

/Kategória: /Feltöltötte:

A jó pár hónapos munkának, egyeztetésnek, újítgatásnak szépen lassan látszik az eredménye. Az „A” gyülekezet 2016-ra megreformálta a gyermekiskoláját. Új csoportok, új tanítók, új programok. Célunk, hogy a gyermekek otthonuknak érezzék a gyülekezetet, felszabadultak legyenek, és ugyanúgy kapjanak szerepet a gyülekezet életében, mint ahogyan a felnőttek vagy az ifjúság. 

Több olyan programot igyekeznek a tanítók szervezni, amellyel az egész gyülekezethez közelebb hozzák a gyermekeket. Nem is olyan régen, az egyik szombat délelőtt a gyerekeké volt a főszerep. A hirdetéstől kezdve az adománygyűjtésen át, a hálaima feladatát is a legkisebbjeink látták el.

Szintén nem olyan régen pedig kicsitől a nagyig, egy előadás keretein belül elmondták, mit jelent számukra a Jó Isten és mennyire szeretik. Erre a kis műsorra, olyan lelkesedéssel és szeretettel készültek, hogy kevés tag volt csupán, akinek nem csaltak könnyeket a szemébe a gyermeki őszinte szavak.

A gyerekek őszinte öröme, amikor a szemükben látszik, hogy jól érzik magukat együtt, és minden szombaton tanulhatnak valami újat, új barátokat szerezhetnek, nagyon nagy örömmel tölt el minden tanítót. De ami igazán élteti a gyermekiskolát az az, amit mi tanulunk a kicsiktől, hiszen az őszinteségük, tisztaságuk, szeretetük sokszor példaértékű lehet számunkra.

Célunk, hogy még jobb, még nagyobb közösséget alakítsunk ki. Minél több gyermekkel, szeretettel várjuk a kislányokat is – ugyanis elfiúsodtunk –, és így nyáron ne csak a foci várjon ránk a réten, hanem a röplabda, tollaslabda is.

Takács Dóra

Gyermeki hit

/Kategória: /Feltöltötte:

Egy gyermektanító gondolatai a Terézvárosi Gyülekezetben

A gyermekiskolában épp a bűnesetről tanultunk. Felolvastuk 1Mózes 3. fejezetét, versről versre ment a Biblia, egyik kézből a másikba. Lelkesen és nagyon szépen olvasták az igét a 8-9 éves, szeleburdi kisfiúk. Miközben hallgattam és néztem őket, elgondolkoztam azon, hogy vajon mennyit értenek meg belőle, nem túl nehéz-e a szöveg nekik? 

Eddig „elmeséltem” nekik a „történeteket”, de már „nagyfiúk” (híján vagyunk a kislányoknak). A többi tanítóval szeretnénk, hogy szokják a Bibliát, ismerjék meg, tanulják meg érteni és használni, de ami a legfontosabb, hogy szeressék meg. Fedezzék fel azt, hogy mennyire izgalmas, érdekes és csodálatos. Ne azért, mert azt mondjuk nekik, hogy kell, hanem saját élményből.

De elég erre ez a túlságosan is rövid együtt töltött idő? Szóval néztem őket, ahogy a „kötelességüket tudva”, nagyon komolyan olvasták a Bibliát, de közbecsempészték a gyermeki huncutságot, miközben továbbadták a könyvet: „Teeee jööösssszz!” Közben kicsit lökdösődtek, kicsit csipkelődtek és persze oda-oda sandítottak is felém, hogy szabad-e. Aztán jókat nevettek, látva a mosolyomat, hogy a komoly feladatot is lehet játékosabban végezni. Elolvastuk a fejezetet. Ezután az ő nyelvükre lefordítva újra akartam nekik mesélni a történetet, de előtte még feltettem egy kérdést, hogy lássam, melyik részek kevésbé egyértelműek. El tudnátok mondani miről olvastunk?

Tudták! Mennyire? Teljes egészében! Nevetgéltek-e közben? Persze, de megengedtem nekik. A hangulat oldott, közvetlen, barátságos és persze játékos volt. És a gyerekek figyeltek. A csapat együtt mindenre emlékezett. Nahát! Nem kell gyermeknyelven újramesélnem. Miközben végignéztem rajtuk, el is szégyelltem magam. Mennyire bekorlátozzuk gyermekeinket azzal, ha nem vesszük őket komolyan! Miután egyértelművé vált, hogy az olvasottakból mindenre emlékeznek, elkezdtük átbeszélgetni a leckét. Lépésről-lépésre igyekeztünk megérteni az Édenben történteket és azt, ami a háttérben meghúzódott.

A történethez hozzátartozik még valami. A gyermekiskola új asztalt kapott, hiszen a nagyfiúk mégse ülhetnek kisasztaloknál, kisszékeken! Ha komolyan vesszük őket, jár nekik a komoly nagy asztal, nagy székekkel, amit most avattunk. A történet tanulságairól gondolkoztunk, miközben a srácok a gyönyörű, nagy, masszív asztal alá bepréselődtek, de nagyfiúsan. Ez megteremtette hangulatot, a meghittséget. Fantasztikus beszélgetés alakult ki a fiúkkal a bűnesetről. Mennyire okosak ezek a gyerekek és mennyire világosan tud Isten szólni általuk! Gyermeki egyszerűségükkel, őszinte és megkérdőjelezhetetlen hitükkel, az ő szemüvegükön át nézve mennyire más megvilágításba kerül a hit! Mennyivel egyszerűbb, tisztább és világosabb, minden sallangtól mentes. Végül is most ki tanít, kit? Én őket vagy ők engem? Nem ok nélkül mondta Jézus, hogy az ilyeneké a mennyek országa. Éles tükröt tartanak. A kérdés az, hogy hajlandóak vagyunk-e belenézni a tükörbe. Minden ostoba gőgünket, tudásunkat félretéve, bemászni az asztal alá velük és meghallgatni őket. Úgy tanítani nekik a Bibliát, hogy közben ők is taníthassanak minket. Elgondolkozni az általuk feltett kérdéseken, figyelni a véleményükre, és van még egy fontos dolog. Miközben beszélsz hozzájuk, nézd az arcukat! Ez a legjobb visszajelzés. Minden szavad visszatükröződik az arcukon. Ha őszinte hittel beszélsz, úgy, hogy közben Jézus helyet foglal mellettetek, jelenléte látható lesz a gyermekek arcán. Amit a Biblia leír, számukra vitathatatlan. Ha szükséged van új erőre, a hited mélyítésére, beszélgess az Úrról egy kisgyerekkel!

 Város Viktória