Bejegyzés

„Ez nem egy újabb program”

iCOR-képzés Németországban

 

„Ez nem egy újabb program. Nem egy következő feladat a lelkész teendői között” – mondta Stephan Sigg a jelenlévőknek, akik azért gyűltek össze, hogy részt vegyenek a vezetőknek tartott iCOR-képzésen a németországi Freudenstadtban, szeptemberben.

A TED és az EUD területéről érkezett huszonnégy résztvevő – akik között egyaránt voltak divíziós és uniós ifjúságvezetők is – azért gyűltek össze, hogy elmerüljenek az iCOR rejtelmeiben. Az előadók e kezdeményezés úttörőinek számítanak: Stephan Sigg (a Svájci Unió elnöke) és Bert Seefeld (az Észak-Német Unió ifjúsági osztályvezetője).

Az iCOR mozaikszó az Inter-generational Church of Refuge (Intergenerációs Befogadó Gyülekezet) kifejezés rövidítése. Mindez azon a bibliai látáson alapszik, mely szerint az egyház Isten családja, egy biztonságos otthon, ahol a szeretetteljes kapcsolatok eredményeképpen lehetőség van a lelki növekedésre és a tanítványság gyakorlására. Ez a legtöbb gyülekezet számára nem egy új álom, de Stephan és Bert, a svájci és német hivatásos „változás-szakértők” alaposságukból és segítőkészségükből kifolyólag az iCOR-képzést olyan gyakorlati eszközzé fejlesztették, amelynek köszönhetően ezt a célt bármelyik gyülekezet vezetése – ha mindezt magáévá teszi – valóra fogja tudni váltani.

A résztvevőket az győzte meg, hogy a kezdeményezés nem arra koncentrál, hogy mit kellene tennie a gyülekezetnek. „Ez nem egy újabb program. Mivel a programoknak csak akkor van értelmük, ha egy nagyobb folyamatnak a részét képezik” – mondta Stephan. Az iCOR egy olyan folyamatot vázol fel, amely mélyen a felszín alá megy, a közösség gyakran tudatalatti kultúrájához, értékeihez és legmélyebb vágyaihoz. Csak akkor kerülhetnek szóba a felszínnel foglalkozó változások, ha a teljes gyülekezet – a generációk együtt – megfogalmazza, hogy mit jelent számára Jézus közösségévé lenni.

Az iCOR nem gyorssegély. Az alapgondolata egyidős a kereszténységgel. Folyamatos kivitelezést igényel. Az azonban, hogy közösen megfogalmazott értékek alapján dolgozunk, fenntarthatóvá, természetessé, dinamikussá és kevésbé lelkészközpontúvá teszi ezt a hosszútávú befektetést.

Az iCOR legjelentősebb értéke nem a gyülekezet létszámának a növekedése vagy a fiatalság megtartása. Az álom ehelyett az, hogy valóban Jézus közössége LEGYÜNK, amelyben elég szeretet van ahhoz, hogy táplálja a kapcsolatokat, gondozza a lelki növekedést, szolgálja a másik embert, és bátorítsa az új generációt. Mellékesen az ilyen közösségek – a kutatások szerint – magasabb eséllyel tartják meg a fiatalokat. Sőt azok a gyülekezetek, ahol aktívak a fiatalok, ott a tagság létszáma is inkább növekszik.

Freudenstadtban a résztvevők optimistán és egyhangúlag úgy reagáltak, hogy ezt az anyagot széles körben ismertté és elérhetővé kell tenni, nemcsak az ifjúság kedvéért, hanem a különböző generációk érdekében és az egyházunk jövőéért itt, Európában. A visszajelzések kimondottan pozitívak voltak:

„Nagyon fellelkesülve térek haza.”

„Ez egy újabb módja annak, hogy miként élhetem meg a személyes hitemet, értékeimet és vágyaimat az egyház javára.”

„Az iCOR optimistává tett engem az európai adventizmus jövőjét illetően.”

Mások visszajelzései inkább arra irányultak, hogy ez a program miként hozhat fejlődést az egyház életébe:

„Számomra az iCOR olyan volt, mint a friss levegő a közösségeink és gyülekezeteink számára. Egy lehetőség, hogy eltöprengjünk egy szeretetre éhes világ szükségletein és értékein.”

„Az egyház sok jó programot létrehozott már, hogy bevonja a tagságot, de az iCOR egy olyan kezdeményezés, amely inkább átformál: jobb emberekké és Isten szerető családjává teszi őket.”

„Ez egy hatalmas eszköz, amely egységet teremt az egyházban, hogy elvigyük a végső üzenetet a világnak. Olyan eszköz, amely megmutatja a gyülekezeti tagoknak, hogy mind rendkívül fontosak és különlegesek az üzenet hirdetéséhez.”

Vagy ahogy az egyik résztvevő mondta: „Számomra az iCOR élet-halál kérdése.”

 

Az iCOR különféle eszközökkel rendelkezik: információs szórólap, kézikönyv a gyülekezeti bizottság részére, az értékekről készített videók és a hozzá tartozó tanulmány, valamint az egész folyamatot áttanulmányozó részletes kézikönyv. Továbbá vannak csoportos munkára összeállított, hasznos pedagógiai eszközök. Ha több információt szeretnél erről, akkor utánaolvashatsz a www.icor.church oldalon, vagy vedd fel a kapcsolatot Palotás Kristóffal, a Magyar Unió Ifjúsági Osztálya vezetőjével.

 

Harald Giesebrecht/TedNEWS

(Fordította: Henter Zsombor)

 

Forrás: https://ted.adventist.org/news/1353-it-s-not-another-programme

 

Katasztrófaelhárítás Miskolcon – Isten vezetésével

ICORE képzés és Regionális ifjúsági hétvége

A május 7-ei szombaton mozgalmas hétvégéje volt a Miskolci Gyülekezetnek. Országos ifjúsági nap, gyülekezeti képzés és Bibliai Olimpia is volt.

A péntek esti szombatkezdő istentiszteleten a céltalanságról, az élet igazi értelméről hallhattunk prédikációt. Célirányosan hívtuk már erre az alkalomra is a gyülekezet barátkozóit, elmaradt tagjait is. Hiszen a kegyelmi idő rövidsége miatt Megváltónk egyre sürgetőbben hív – és hív vissza – mindenkit. Isten Igéjét Kovács-Bíró János testvérünk szólta, a tőle megszokott átélt lelkesedéssel és ugyanakkor mélységes egyszerűséggel.

Másnap már a szombatiskola alkalmával szinte tele lett a gyülekezetünk.

A szombati prédikációk alatt megközelítőleg 280-300 vendég örvendeztetett meg bennünket a jelenlétével. Szinte az egész keleti országrészből érkeztek testvérek, de voltak felvidékiek is, külön örültünk kolozsvári gyülekezet ifjúságának, akik gyönyörű kórusszámaikkal bilincselték le a figyelmünket. Idősebbet és fiatalt is magával ragadó prédikációkat hallhattunk. Lehetett érezni a Lélek jelenlétét a gyülekezeti termekben, átéreztük az idő sürgetését, hitünk törékeny voltát, Istenre utaltságunkat. Igazi hiterősítő volt ez a nap minden jelenlévő számára! A program technikai szempontból történő lebonyolításához Törőcsik Ábel személyében kaptunk segítséget, így ki tudtuk vetíteni a felső termünkben is a prédikációt. Ám még így is voltak testvérek, akik csak az udvaron tudták hallgatni az Igét.

Rövid szünet után kezdődött a délutáni képzés, amikor János a gyülekezetek megújulásáról tanított bennünket. Nemcsak a gyülekezetek fejlődésének kulcsa a nyitottság, de saját magunk üdvösségének is. Aki bezárkózik, kikerül az isteni erőtérből is, az igazi tanítványok mindig át tudták adni az evangélium üzenetét, a kereszténység ezért nem halt ki soha. Ezért lenne fontos, hogy a hallottakat fel tudjuk használni a hitéletünk során, valóban megújítva egyházi és saját életünket is.

A képzés közben a fiatalok a B gyülekezetben beszélgettek Csizmadia Otamo Helivel.

Közben még szintén a B gyülekezetben, Bálint György testvér koordinálásával a Bibliai Olimpia következő fordulójára is sor került.

A nap közös vacsorával zárult. Öröm volt számunkra, hogy a jelenlévők létszáma alig apadt a nap folyamán. Azért imádkozzunk, hogy a hiterősítésnek és a

tanításnak hosszú távú hatása legyen, hogy valóban hozzájáruljon a lelki megújuláshoz!

Mintegy 40 fiatal másnap még meglátogatta a tapolcai barlangfürdőt, amely nem mindennapi, maradandó élményt jelentett.

Meg kell említeni egy tapasztalatot is. Ezt mi – a házigazda gyülekezet – éltük meg. A tervezés során úgy döntöttünk, hogy nem rendelünk ennivalót, hanem mi készítjük el. Előre lehetett tudni, hogy mindez nem kis logisztikai feladat lesz. 300 fővel számoltunk, de mint utólag kiderült, alábecsültük a létszámot. Szombat reggel úgy éreztük, hogy Suhaj Renáta testvérnő és a gyülekezeti bizottság egy kicsit túlvállalta a lehetőségeinket. „Vajon elférünk-e ennyien, s főleg elég lesz-e az ennivaló…?” – vetődött fel egyre több kérdés.

A hitben járó testvérek nyugtatgattak a kenyérszaporítás csodájával. S valóban, mivel az egész gyülekezet apraja-nagyja részt vett az előkészületben, így volt mit megáldania a Gazdának. Példás módon besegített a B gyülekezetünk és a körzeti gyülekezetek is. S azt tapasztaltuk, hogy az áldás ezen a területen sem maradt el. Elég lett az ennivaló, még a nagy létszámban estig maradt testvéreknek sem kellett éhesen hazaindulniuk. Az isteni áldás mellett a szolgálat öröme is hiterősítő volt számunkra!

Köszönet az Úrnak és a résztvevőknek!

Tóth László,
első presbiter