Bejegyzés

Hírek az Óbudai Gyülekezet életéből

Presbiterszentelés és bababemutató

A több hónapos bezártságot az Óbudai Gyülekezet életében egy igencsak eseménydús időszak követte. 2020. július 11-én együtt örülhettünk a Horváth házaspárral, Robival és Zsuzsival, akik elhozták gyermeküket, a kis Bálintot, hogy bemutassák az Úrnak. Ez az alkalom kettős ünnep volt, ugyanis a fiatal apuka, Horváth Róbert testvér maga is részese lehetett egy új szakasz kezdetének az Úr szolgálatában. A felszentelő imában Isten áldását kértük presbiteri szolgálatára.

 

Lelkészbúcsúztatás

A különleges események sorozata folytatódott a követő szombaton is, amikor Bodnár János testvér több évtizeden át tartó lelkészi munkáját zárta le, melyből közel 7 éven keresztül az Óbudai Gyülekezetet építette, lelki és fizikai értelemben egyaránt. János testvér – amint sokak előtt ismert – mindig szívén viselte a közösség lelki, ugyanakkor fizikai épületének is az állapotát.

Nem volt ez másként a Beszterce utcai gyülekezetben sem. Ő, akit joggal nevezhetünk „építő prédikátornak”, 2013-ban, amikor elkezdte szolgálatát Óbudán, mint építkezésben jártas szakember, azonnal meglátta a gyülekezeti ház gyenge pontjait, és már abban az évben papírra került a terv, amit kivitelezés követett. 2014-ben sikerült is átadni egy teljesen megújult, és megszépült épületet. A megszépült imaház természetesen csak akkor éri el rendeltetésének valódi célját, ha a lelki ház, vagyis a közösség is megújul. A gyülekezet komoly imába kezdett, hogy a 35-40 fős, többnyire szépkorú tagság átlagéletkora „fiatalodjon”. Az Úr hamarosan meg is válaszolta ezeket a kéréseket, ugyanis 2015 nyarának végén közel 35 – korábban a KERAK-hoz tartozó – testvér fejezte ki, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Óbudai Gyülekezetének tagja kíván lenni.

A gyülekezet nevében ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket Bodnár János és Bodnár Jánosné Zsóka testvéreknek, valamint lányuknak, Emesének és fiúknak, Benjáminnak a közösség fizikai és lelki építésében végzett áldozatkész szolgálatukat.

 

Lelkészbeiktatás

Augusztus 29-én került sor a körzet új lelkipásztorának, Szilvási-Csizmadia Andreának a beiktatására, aki öt év szülési szabadság után tér vissza a szolgálatba. A beiktatást dr. Ősz-Farkas Ernő egyházterületi elnök testvér végezte. Andrea 2009-ben a Budapest-Rákoscsabai körzetben kezdett lelkészgyakornokként, majd 2011-től három éven át volt a Székesfehérvári körzet lelkipásztora. Presbiteri felszentelésére, valamint meghatalmazott lelkészi megbízására 2013-ban került sor.

Andrea a bemutatkozó szolgálatában 2Kor 4:5–10 igeszakasz alapján arról beszélt, hogy Isten belénk, cserépedényekbe hatalmas kincset rejtett, az evangéliumot, melyet őriznünk és továbbadnunk kell a körülöttünk élőknek. A kincs a lényeg, nem mi. Ezért hát közös szolgálatunkkal emeljük magasra Krisztust, Isten megváltó szeretetét, és forduljunk ezzel a szeretettel egymás felé.

Isten áldását kívánjuk szolgálatára és családjára. Férje, Ádám, valamint lányaik, Blanka és Abigél szintén gyülekezetünket fogják erősíteni. Dr. Szilvási András testvér, az ATF tanszékvezetője, a lelkészváltás után is folytatja 2019-ben megkezdett támogató lelkipásztori szolgálatát körzetünkben.

Egyed Róbert

Beiktató istentisztelet Debrecenben

Ünnepélyes keretek között került sor 2017. május 27-én Debrecenben a Tiszavidéki Egyházterület új tisztviselőinek beiktatására. Az Isten vezetését és sok bölcsességet igénylő megbízatások négy évre szólnak. Az egész napos feszített, de pontos ütemterv szerint tartott rendezvényen hozzávetőlegesen 300 résztvevő volt. Egyházunk vezetősége köszönetet mondott a távozó bizottsági tagoknak, valamint Várhelyi Zoltán lelkész előző egyházterületi titkárnak.

Ócsai Tamás unióelnök igehirdetésének alapgondolata a Mt 5:13 volt. Hangsúlyozta, hogy könnyebb és viszontagságosabb időkben egyaránt fontos azt szem előtt tartanunk, hogy mindig Isten áll a kormánykeréknél. A 2017. május 21-i választókonferencia határozatának értelmében, a következő négy évben Hegyes-Horváth Géza folytatja az egyházterületi elnöki munkát. Szőllősi Árpád egyházterületi kincstárnoki feladatokat fog ellátni, Dankó Ferenc pedig egyházterületi titkári kihívások elé néz.

Az összes elhangzott szolgálatban a hála, köszönet és áldáskérés szavai keltek szárnyra. A különleges szombatot összevont kórusszolgálatok, énektriók, zeneszólók, ifjúsági jelenet és versek tették igazán felemelővé. A délelőtti és a délutáni istentisztelet között közös ebéd várta a vendégeket és nyújtott lehetőséget a meglévő kapcsolatok ápolására, ismeretségek kialakítására. Mérföldkő volt ez a szombat a terület, a gyülekezet és a vendégek számára egyaránt. Kicsit megálltunk, megpihentünk, tájoltuk magunkat és erőt gyűjtöttünk utunk folytatásához.

KBE

Lelkészbeiktatás Tatabányán

Egy szép és ünnepélyes alkalomra került sor 2017 harmadik szombatján (január 21.) a Tatabányai Gyülekezetben. A tatabányai körzet új körzetvezető lelkészt kapott Stramszki István testvér személyében. 

Stramszki testvér ünnepélyes beiktatására eljöttek testvérek a körzethez tartozó gyülekezetekből, Fehérvárcsurgóról és Tatáról, illetve a Tatai Gyülekezet egyik szórvány csoportja majdnem teljességgel képviseltette magát. Ezenkívül még a Budapest Szüret utcai gyülekezetből is együtt ünnepelt velünk néhány testvér. A zenei szolgálatok, és költemények után Bihari Csaba testvér szólaltatta meg Isten üzenetét az Ige által. Bihari Csaba testvér az igehirdetésében hangsúlyozta, hogy az isteni áldás kiáradása, a gyülekezet lelki és számbeli növekedése a lelkész és a gyülekezet együttmunkálkodása nélkül nem várható, de ha a lelkész és a gyülekezet mint munkatársak együtt végzik a szolgálatukat, akkor csodálatos tapasztalatokban lesz része a gyülekezeteknek is és a lelkésznek is.

A DET megbízólevelének átadása, Bihari Csaba testvér beiktató imádsága és köszöntése után, a jelenlevő gyülekezetek presbiterei köszöntötték Stramszki István testvért, majd Stramszki testvér gondolatait hallgatta meg az ünneplő gyülekezet.

Megtapasztaltuk a 133. zsoltár szavait: „Íme, mily jó, és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Mint drága olaj a fejen, mely aláfolyik a szakállon, az Áron szakállán, mely lefolyik köntöse prémjére.”

J. E.

Lelkészbeiktatási istentisztelet a székesfehérvári körzetben

Ünnepélyes istentiszteletre készültünk január 14-én szombaton Székesfehérváron, az „A” Gyülekezetben. Bihari Csaba, a Dunamelléki Egyházterület titkára iktatta be Hites Gábor testvérünket Lovasberény, valamint Székesfehérvár „A” és „B” Gyülekezeteinek lelkészévé.

Közös éneklések, kórus- és versszolgálatok hangolták fel lelkünket már az alkalom elején. „Vágyunk-e szentelt életet élni? Jézus élete a példakép” – hallottuk a Lovasberényi Gyülekezet énekkarától. Tízéves kislány szólózott kedves hangján: „Szeretlek, ó, Uram, hálám szívemből fakad, és éneklem, hogy áldott légy, Uram.” De felzengett a nyáron alakult férfikar éneke és a Székesfehérvári „A” Gyülekezet kórusa is, kiegészülve a „B” néhány tagjával.

Az igehirdetés előtt Hites Gábor szólt a vidáman mosolygó legkisebbekhez. Hópelyhecskék képeit mutatta, milyen csodálatosan szépek, és nincs közöttük két egyforma, és lám, bennünket, embereket is „csodálatos módon megkülönböztetett” a jó Isten (Zsolt 139:14).

A beiktatási istentiszteletet Bihari Csaba testvér tartotta Filippi 2:20–22/a és 29. alapján. Kiemelte, mennyire fontos, hogy a lelkész és a gyülekezete ismerje fel a közös szolgálat szépségét, fontosságát. Pál mindig a gyülekezet javát kereste, ezért elengedte, elküldte Timótheust. Az apostol hatalmas munkát végzett, de Isten a hozzáállást, a lelkületet értékeli, az odaadás örömét, nem a szolgálat nagyságát. Szomorú, hogy mindig van két csoport a gyülekezetekben: a támogatók, akik aggódnak a testvéreikért, ezért dolgoznak értük, és a gyanakvók, a kritizálók, akik hátráltatják, akadályozzák az igazi munkát. Melyik csoportba akarunk tartozni? Engedjük-e, hogy Isten munkálkodjon bennünk és általunk? Akkor a szolgálatunk nem terhes feladat, hanem túláradó öröm.

Az igehirdetés után Bihari testvér áldást kérő imát mondott Hites Gáborért és a családjáért, akik a három gyülekezet presbitereivel együtt leborultak az Úr előtt.

Ezt követően Gábor köszöntötte a gyülekezeteket: „Velünk együtt munkálkodván ti is az értünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg miértünk” (2Kor 1:11). Közös szolgálatra hívta a gyülekezeteket, a lelki ajándékok „összehordására”, hiszen „mindenkinek haszonra adatik a Léleknek kijelentése” (1Kor 12:3–7). Továbbá kérte, ne féljünk felkeresni őt a bajainkkal, attól tartva, hogy a munkája leterheli. Ne várjuk meg, hogy késő legyen.

Ezután üdvözlések hangzottak el. Először Nagy Imre, a Lovasberényi Gyülekezet presbitere köszöntötte: „Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli” (Zsolt 37:25). Majd Kohári Zsolt, a Székesfehérvári „A” Gyülekezet presbitere bátorította: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Péld 3:5–6). Végül Omischl Tibor, a Székesfehérvári „B” Gyülekezet gyülekezetvezetője szólította meg: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass: mert én veled vagyok és senki sem támad reád, mert nékem sok népem van ebben a városban” (ApCsel 18:9–10).

Az ünnepélyes istentisztelet végén a három gyülekezet összevont vegyes kara zengett éneket, kifejezve az összefogás és az együttműködés vágyát, készségét is: „Az Úr őrizőm, pajzsom és szabadítóm.”

Mindannyian a jó Isten áldását, kegyelmét, vezetését kívánjuk az újonnan beiktatott lelkész testvérünk életére, munkájára!

Omischl Tibor, Sasvári Hajnalka