Kihívások, tervek, imák, csodák
Az Unióbizottság tervkészítő ülése
Most, amikor leülök, hogy megírjam a szokásos év végi összefoglalót, nagyon sok minden kavarog a fejemben.
Lassan kezdünk belesüllyedni a megszokásba, egyre érzéketlenebbül szemléljük, éljük át, ami körülvesz bennünket: covid megbetegedések, sajnos egyre gyakrabban hallunk haláleseteket. Lezárások, szigorítások, a szigorításokat túlzóknak tartók elégedetlenkedései, a szigorításokat nem elegendőnek tartók elégedetlenkedései. Hitbeli meggyőződésre hivatkozók újabb és újabb tanításai.
Ahogyan a társadalomban nő a feszültség, ugyanezt tapasztalom gyülekezeteinkben is. Ahogyan a közéletben egyre durvább stílusban folyik a kritika, egyházunkban is erősödik az ellenségeskedés.
Meddig fokozható még ez? Feltétlenül kell követni azokat a viselkedési mintákat, amelyeket a társadalom mutat? Ráadásul a társadalomban a kommunikáció eszköztára, a közösség megélésének módjai, a szükségletek és az erkölcsi normák is rohamos tempóban változnak.
Hogyan tud az egyház lépést tartani úgy, hogy lényegét, Biblián alapuló hitét, tanítását ne változtassa meg?
Nehéz kérdések ezek, amelyekkel nemcsak hazánkban, a Magyar Unió területén élő vezetőknek, hittestvéreknek kell megküzdeni, hanem az egész világ adventizmusa keresi a megoldást a kihívásokra.
A Magyar Unió év végi Plenáris Unióbizottsága többek között erre a kérdésre is kereste a választ, mely idén december első hétvégéjén (december 3-5.) között tartotta meg ülését.
Péntek este a kihívásokra kerestük a választ az unióelnök előadásával, melynek két része volt: a Generálkonferencia Végrehajtó Bizottságának éves tanácsülésen elhangzott teológiai kihívások bemutatása, valamint a járványhelyzet által kialakult új helyzet kihívásainak ismertetése, és a lehetséges megoldások felvázolása.
Sokáig úgy gondoltuk, hogy a Covid okozta változás csak ideiglenes, és hamarosan visszatérünk a „normális” élethez. Mára a legtöbb szakember úgy véli, hogy hosszú távra kell tervezni, mert megváltozott az, amit „normális” életnek tartunk. Mit kell tenni, hogy ebben az új helyzetben a gyülekezetek képesek legyenek alkalmazkodni a megváltozott új helyzethez, és fennmaradjanak?
Az első és legfontosabb, amit meg kell jegyeznünk, hogy NEM az erkölcsi kérdésekben, nem a bibliai tanítások tartalmában levő változásról beszélünk, hanem azokról a formákról, eszközökről, ahogyan a Biblia örök érvényű tanításairól az egyház, a gyülekezetek beszélnek.
A szakemberek 7 szükséges változásra hívják fel a figyelmet, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az egész egyház és a helyi gyülekezetek is fennmaradjanak:
- Analóg világból a digitális világba való átmenet, amely nem az istentiszteletek közvetítését jelenti csupán.
- Tanító egyház helyett felszerelő egyház, ahol nem csupán lexikális ismeretekkel vértezzük fel tagjainkat pl. a próféciákról, hanem képességekkel rendelkeznek, hogy hitükről hitelesen bizonyságot tudjanak tenni.
- Összegyűjtés helyett összekapcsolás, mely során nem a hatalmas rendezvényeken való részvétel a fontos, hanem az elmélyült emberi kapcsolatokra terelődik a hangsúly.
- A helyi kihívásokra való nagyobb odafigyelés során személyes elköteleződés kell kialakuljon a környezetünkben levő világ szükségletei iránt.
- A források hatékonyabb felhasználása, amely érzékenyen reagál a valós igényekre.
- A túlszervezettség helyett törekvés az egyszerűségre, mely során a terveinkben, tevékenységeinkben nem a „minél több program, annál jobb” gondolkodás valósul meg, hanem inkább a „kevesebbet, de azt alaposabban, magasabb színvonalon”.
- A résztvevői, fogyasztói szemlélet helyett elkötelezetté tenni: nem az online nézők számának a növelése a cél (hányan nézték meg a videónkat), hanem, hogy Krisztus tanítványává legyünk és segítsünk másokat is azzá válni.
Sokéves hagyomány, hogy ilyenkor az unió vendége a két teljes egyházterületi bizottság, valamint jelen vannak az intézményvezetők és osztályvezetők is, és néhány házastárs is elkísérte a meghívottakat, így közel 60 fő vett részt az üléseken.
Természetesen idén a koronavírus következtében megváltozott körülmények hatással voltak a szervezésre is, ezért elhatároztuk, hogy készítünk egy felmérést a résztvevők között, valamint érkezéskor mindenkit gyorstesztnek vetünk alá. Meglepő, ugyanakkor nagyon megnyugtató eredmény született: a Magyar Unió vezető tisztségviselői, Unióbizottsága, osztály- és intézményvezetői, valamint a két egyházterület bizottsága – egyszóval minden jelenlévő – 100%-ban volt 2x oltott, kb. 2/3-a pedig megkapta a harmadik oltását is. Az Egészségügyi Szolgálatok Osztályának vezetője által elvégzett gyorstesztek pedig mind negatívak lettek. Ezek után – mivel a szálláshelyen csak mi voltunk – sokkal szabadabban tarthattuk a közösségi alkalmakat, a sűrű kézfertőtlenítés mellett a maszk viselése opcionális volt.
A Plenáris Unióbizottsági ülés alapvetően a Magyar Unió és intézményeinek, a következő évre készített terveivel, az unió költségvetésének elfogadásával foglalkozik, meghallgatva a két egyházterület terveiről készült beszámolókat is, emellett nagyon fontos feladat a közös látás kialakítása, egymás gondolatainak, kihívásainak megismerése, hogy ezáltal épüljünk, gazdagodjunk, ihletet merítsünk.
Mindenekfelett azonban az Istenre való odafigyelés, a közös igetanulmányozás és imádság elengedhetetlen része a programnak. Idén két munkatársunkért különösen sokat imádkoztunk, akik nehéz, életveszélyes helyzetben voltak. Hihetetlen öröm és felemelő érzés volt megtapasztalni, hogy igazi közösségként tudtunk együtt imádkozni, amit hisszük, hogy Isten meghallgatott, és valóságos csodát tapasztaltunk.
Ócsai Tamás
unióelnök
