Bejegyzés

Ez az év más volt, mint a többi…

Idén sokszor elhangzott mondat, és – gyanítom – még jó néhányszor el is fog hangozni: Nagyon más volt ez az év, mint ahogy terveztük.

A Magyar Unió két uniókonferencia közötti időben legmagasabb döntési hatáskörrel rendelkező testülete, az Unióbizottság minden évben elfogadja az intézmények, osztályok terveit, költségvetését decemberben a következő évre vonatkozóan. Ugyanígy történt ez 2019-ben is, amikor a Plenáris Unióbizottság ülése nagy reménységgel, imádsággal és lelkesedéssel fektette le a terveket az unió ötéves stratégiájával összhangban.

A jól megszokott táborok, gyülekezeti, körzeti istentiszteleti alkalmak, országos képzések, nemzetközi találkozókon való részvétel mind-mind a missziót, az egyház küldetését, és az arra való felkészülést, felkészítést célozták meg. A világegyház legjelentősebb eseménye, a Generálkonferencia ötévenkénti ülése is idén lett volna megtartva Indianapolisban. A Magyar Uniót hat küldött képviselte volna, és számos lelkész, munkatárs és gyülekezeti tag látogatott volna el, hogy a világközösséghez való tartozás felemelő érzését megtapasztalja.

Már februárban egyre vészjóslóbb híreket kaptunk külföldről, de talán még reménykedtünk, hogy a járvány nem, vagy alig fog bennünket érinteni. Csakhamar be kellett azonban lássuk, hogy ez hiú ábránd volt, és teljes mértékben felborította terveinket, olyan helyzet elé állítva a gyülekezeti közösségeket, a lelkészi szolgálatot, valamint intézményeinket, osztályainkat, amire nem lehetett előre felkészülni.

Isten gondoskodása és hatalma azonban most is megszégyenít bennünket. Hihetetlen öröm volt megtapasztalni, hogy ebben a rendkívüli kihívásokkal teli időszakban a testvéri közösség milyen fegyelmezetten, felelősségteljesen követte a szükséges rendelkezéseket. A lelkipásztorok, gyülekezeti bizottságok csakhamar felismerték a lehetőséget az online misszióra, lelkigondozásra, az intézmények pedig a megnövekedett terhek és kihívások ellenére is magas színvonalon tudták ellátni feladataikat.

Online vezetői megbeszéléseken az egyik leggyakrabban visszatérő aggodalom volt, hogy a testvéri kapcsolatok, közösségi alkalmak elmaradásával hogyan tud az egyház közösség maradni, hogy ne csak fogyasztói igényeket elégítsünk ki, hanem az egyház igazi erejét, a közösséget tudjuk erősíteni. Testvéreink itt is rendkívüli kreativitásról, Isten iránti hűségről tettek bizonyságot.

Ha a táborok, utazások el is maradtak, a gyülekezeti alkalmak, képzések jó részét meg lehetett tartani online is, ami – igen tudom – nem ugyanolyan, mint a valóságos, de legalább valamit pótol.

Kihívások természetesen továbbra is maradtak: a társadalomban például az online oktatás egyik legnagyobb kihívása, hogy a gyerekek egy jó része „eltűnt” az oktatási intézmények szeme elől, hiszen otthon nem volt esetleg eszköz, hogy a gyerek bekapcsolódjon, vagy a szülők nem tudtak odafigyelni, mivel is tölti a gyerek a számítógép előtt az időt. A gyülekezetekben ehhez hasonlóan a testvéreink egy része szintén „eltűnt” a gyülekezet szeme elől. Többen vannak, akik megelégedve a „konzerv” (előre elkészített, bármikor felhasználható) istentiszteletekkel, egyelőre nem érzik szükségét a személyes jelenlétnek. Vannak idős testvéreink, akik nem rendelkeznek internettel vagy alkalmas készülékkel az online alkalmakba való bekapcsolódáshoz.

A kihívásokra – ismét Isten kegyelméből – jó megoldási kísérletek születtek: istentiszteletek idejében csoportos beszélgetések, a diakónia megerősítése (telefonos beszélgetések), gyors, járványhelyzetnek megfelelő látogatások, segítség a mindennapi élet kihívásaiban, mind ott vannak a gyülekezetek gyakorlatában.

A Szentírás egyik nagyon nehéz időben íródott könyve a Jeremiás Siralmai, ahol a próféta végignézve népe életén, reálisan látva a nehézségeket, ezekkel a szavakkal összegez: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3:21–23).

Ez adjon erőt a jövő esztendőben is!

 

Ócsai Tamás
unióelnök

„Isten iránti hálával…”

Unióelnöki összegzés az elmúlt évről és előretekintés az elkövetkezendő év célkitűzéseire

A decemberi év vége csupán egy emberi határvonal, nincsen semmilyen bibliai gyökere, mégis alkalmas arra, hogy kicsit számot vessünk és tervezzünk.

Nagy reménységgel tekintettünk a 2016-os év felé egy évvel ezelőtt. Új testvéreink a Keresztény Advent Közösségből lelkesen csatlakoztak a Magyar Unióhoz. Hitéletüket, bizonyságtévő szolgálatukat sokan a 15 új gyülekezeti közösség valamelyikében, mások egy-egy meglévő gyülekezetünkhöz csatlakozva kezdték el megélni. Immár a világközösség tagjaként, 15 új lelkipásztorral egészült ki a szolgálattévők tábora, és az irodai munkákba is többen bekapcsolódtak. Nagy kérdés volt mindannyiunk számára, hogyan tudnak beilleszkedni új testvéreink a közösség életébe, szolgálatába, és hogyan tudjuk befogadni őket a közösségébe.

Nos, egy évre visszatekintve azt mondhatjuk el, Isten megáldott bennünket ezen a területen is. A csatlakozó gyülekezeteket végiglátogatva kivétel nélkül, mindenhol örömmel, Isten iránti hálával, szolgálatkészséggel és az új lehetőségek felfedezésének készségével találkoztunk. Minden gyülekezet valami különleges színfoltot hozott az egyház életébe, tovább gazdagítva Isten népe szolgálatát. Új lelkészeink lelkesen és határozott tudásszomjjal kapcsolódtak be a lelkésztovábbképzésbe, ami minden lelkipásztor számára nemcsak kötelesség – „jó pap holtig tanul” –, hanem nagyszerű lehetőség is a legújabb teológiai felfedezések, valamint a világegyházban jelenlévő folyamatok megismerésére. Örömteli volt látni, az új barátságok szövődését, a bizalmatlanság falainak leomlását, új hidak épülését.

Ilyenkor év végén az egyház minden szintjén új tervek születnek a következő évre. A Generálkonferencia Éves Tanácsülésén a legnagyobb hangsúlyt a Teljes tagbevonás kezdeményezés kapta. Olyan komolyan veszi az egyház vezetése, hogy szombaton délután például a Végrehajtó Bizottság teljes tagsága részt vett egy utcai misszióban, ahol több ezer könyv, GLOW-anyag került szétosztásra.

Sokak által várt döntés volt az egyház egységének megőrzéséről szóló dokumentum elfogadása, amiben a világközösség különböző döntéseinek (hitelvek, szabályzatok, határozatok) egységes elfogadása mellett foglalt állást, illetve gyakorlati segítséget szeretne nyújtani abban, hogyan lehet segíteni az egység megőrzését, amikor egy-egy egyházi szervezeti egység valamilyen ok miatt nem követi a világegyház döntését.

A Transzeurópai Divízió év végi ülésére rányomta bélyegét egy tragikus haláleset: Audrey Andersson divízió titkár testvérünk férje egy balesetben meghalt, még az ülés előtt néhány héttel. Bennünket annál is inkább megérintett az eset, mert Audrey és férje, Lars, Budapesten ismerték meg egymást 1992-ben egy ifjúsági találkozón.

Az ülésen az uniók beszámolnak az előző év történéseiről, ahol mi a Teljes tagbevonás két történetét elevenítettük fel. Az egyik a DET margitszigeti családi napja volt, ahol a budapesti gyülekezetek összefogásával, közel 200 gyülekezeti tag szolgálatával több ezer emberrel kerülhettünk kapcsolatba szabadidős tevékenységek által. A másik történet a TET szervezésében megvalósuló, debreceni gyülekezetek összefogásával működtetett ReményPont Közösségi Iroda bemutatása volt. Ez egy debreceni házaspár önzetlen felajánlása nyomán, a terület támogatásával és a gyülekezeti tagok önkéntes munkájának eredményeként létrejött igényes, színvonalas kis iroda, ahol Debrecen központjában találkozhatnak az érdeklődők a Jézus Krisztus által felkínált reménységgel.

Az év vége egyik kiemelkedő eseménye a Plenáris Unióbizottság, ami Hungarikum. Nemzetközi egyházi vezetők bevallása szerint sehol nincs ilyen összetételű tanácskozás, ahol az egyházi egységek közötti egység, összhang és együttműködés ilyen hangsúlyt kapna, hiszen az Unióbizottság tagjain túl meghívást kapnak mindkét egyházterületi bizottság tagjai, az intézményvezetők, osztályvezetők, valamint a támogató szolgálatok vezetői. Ennek eredményeképpen az egyház vezetői széleskörűen tudnak tájékozódni az igényekről, lehetőségekről és szükségletekről, valamint egy nagyon fontos szempont: lelki közösséget tudunk alkotni a különböző egységek között a közös szombatünneplés áldásain keresztül.

 

Természetesen az ülés fontos döntéseket hozott: a 2017-es év terveit, költségvetését fogadta el. Ennek eredményeképpen a jövő évben három hangsúlyos téma köré csoportosíthatók az egyház szolgálatai:

Teljes tagbevonás – nem új kezdeményezés ez, hiszen az egyház élete a kezdetektől erről szól: minden tag szolgálattévő, mindenkinek a feladata, hogy Krisztus tanítványaként másokat is hozzásegítsen ahhoz, hogy tanítványokká váljanak. A 2017-es évben szeretnénk még nagyobb hangsúllyal képezni a testvéreket, hogyan tudnak bizonyságot tenni környezetükben, hogyan tudják hitüket egyszerű, nem tolakodó módon megosztani, hogyan tudnak hiteles keresztény életet élni. Minden osztály, intézmény, egyházi egység, támogató szolgálat ezért dolgozik. 2018-ban tavasszal pedig szeretnénk egy országos médiakampánnyal összekötött evangelizációs kampányt szervezni, a lehető legtöbb településen, önkéntesek bevonásával.

Reformáció 500 – Különleges lehetőség ez, amikor az egész világ figyelme az 1517-ben elindult események hatásaira irányul. Kiemelkedő alkalom, hogy ne csak mint történelmi eseményről emlékezzünk meg a reformációról, hanem be is mutassuk, hogy a saját életünkben, az egyház életében milyen módon van jelen ma is a folyamatos reformáció.

Mozimisszió – Az idei év vége egy különleges, nem várt ajtót nyitott a misszióban. Desmond Doss életéről készült egy hollywood-i film, amely igencsak hitelesen mutatja be nem csupán a háború borzalmait, hanem azt is, hogy rendkívüli körülmények között is hogyan maradhat valaki hűséges Istenhez, hitéhez, meggyőződéséhez. Hogyan tud Ember maradni a megaláztatások, gúnyolódás és fizikai bántalmazás ellenére is. Egy önfeláldozó, hazájáért, másokért élő, Istent dicsőítő élet példáját ismerheti meg a mozilátogató. Mai világunkban, amikor az önzés, a közösség megkárosítása, a saját érdekek mentén tevékenykedő élet a leggyakoribb, ilyen hiteles hősök példájára van szükség. A film megtekintése, a róla való beszélgetés kitűnő alkalom, hogy a szolgáló életről tegyünk bizonyságot.

Isten iránti hálával tekintünk vissza és előre, mert megáldott a múltban és új áldásokat készített el a jövőre nézve…

Ócsai Tamás

Szombatiskola és misszió

2016. szeptember 23–24-én Budapesten a Terézvárosi Gyülekezetben Patrick Johnson testvér, a Transzeurópai Divízió szombatiskolai vezetője tartott képzést szombatiskolai tanítóknak, vezetőknek, érdeklődőknek. A rendezvényre a Magyar Unió Szombatiskolai Osztálya szervezésében került sor. 

Szombatiskola és misszióA délelőtti istentiszteleten hangsúlyt kapott, hogy milyen fontos mindannyiunknak Jézus igazi tanítványaivá válni, követni a példáját. Ez a szeretettel jellemezhető életben mutatkozik meg, amiből természetesen következik, hogy másoknak is bemutatjuk Jézus szeretetét, vagyis Jézus tanítványaivá tesszük az embereket. Erre remek eszköz a szombatiskola, amikor is kis csoportokban, egymásra oda tudunk figyelni, egymást jobban megismerjük, és így képesek lehetünk közös missziós célokat megfogalmazni, majd azokat el is érni. Oda kell figyelnünk a másik ember szükségleteire, váljunk mentorrá! Szombatiskolánk jelenlegi gyakorlatához képest új elemnek számít a közös missziós célok megfogalmazása, az azokért való közös imádkozás. Hatalmas eszköz ez a módszer, megsokszorozódhatnak Krisztus tanítványai általa!

Szombatiskola és misszióA délutáni két szeminárium interaktív módon történt. A csoportokban megbeszéltük, majd kiértékeltük a gyülekezetek szombatiskolai menetének jelenlegi helyzetét, utána megbeszéltük, hogy mi az a cél, ami felé tartanunk kellene, és hogyan tudunk oda elérni. Világközösségünk célkitűzése ebben az öt évben, hogy egyházunk tagjai mind bekapcsolódjanak aktív módon a misszióba. Johnson testvér kifejtette, hogy ennek az egyik legjobb módja éppen a szombatiskola, ha megfelelően élünk vele és odafigyelünk egymásra. Fontos közösen elgondolkozni új formákról, módszerekről, hogy ne csak elméleti síkon erősödjünk, hanem az elméletben folyamatosan tanultakat egyre inkább beépítsük a hétköznapi, mindennapi életünkbe. Hangsúlyt kapott az egymásra való odafigyelés.

Az esti áhítat alkalmával Patrick Johnson testvér kifejtette Péld 22:6 alapján, mennyire fontos a tanítás, aminek a feladata a családra, ugyanakkor a gyülekezetre is hárul: adjuk át Isten „jó ízét” a környezetünknek, közöttük gyerekeinknek, fiataljainknak is! A szombatiskola eszköz arra is, hogy megtartsuk saját gyerekeinket, fiataljainkat. Johnson testvér személyes tapasztalatát is elmondta arról, hogy leginkább két személynek köszönhető, hogy ma az egyházban van: az édesanyjának és egy másik gyülekezeti tagnak, aki tudatosan odafigyelt a fiatalokra, bátorította, vezette, tanácsolta őt is, mint a társait. A szombatiskola nem csupán az egyházunk legrégebbi intézménye, hanem a személyes találkozások közege is, amelyben az intelligens, egyben befogadó légkör vonzó közösségét élhetjük meg.

Köszönjünk a Terézvárosi Gyülekezetnek a vendégszeretetet és a vendéglátással járó feladatok lebonyolítását!

Zarkáné Teremy Krisztina
a Magyar Unió Szombatiskolai Osztályának vezetője