Bejegyzés

Virágzó nők Isten kertjében: Lelkészfeleségnek lenni a legszentebb hivatás

Interjú Mayorné dr. Áchim Ilonával, aki 48 éve lelkészfeleség és „Virágzó Nő Isten kertjében”

 

– Milyen családból származol és hogyan emlékszel vissza gyermekkorodra?

– 1945-ben Békéscsabán születtem, adventista szülők harmadik gyermekeként. Sajnos idősebbik nővérem, 10 éves korában szívizomgyulladásban meghalt, mivel a drága gyógyszerre szüleimnek nem volt pénze. Judit nővéremmel együtt neveltek fel nehéz anyagi körülmények között.

Mindennapi kenyerünk megvolt, nem nélkülöztünk. Olyannyira nem, hogy szüleim E. G. White tanácsait követve a gyülekezetben leginkább rászoruló, egyedülálló két-három testvért hívtak meg rendszeresen, hogy szerény szombati ebédünket megosszuk velük. Sőt édesanyám még otthonra is csomagolt nekik, ha maradt. A sareptai özvegyasszony bibliai példáját követte, melynek áldását mindig megtapasztaltuk.

Gyönyörűen tudott varrni, a háztartási munka mellett sok szép ruhát varrt, melynek árával hozzájárult a költségekhez. Szombati ünneplőruhánkat is ő varrta.

A gyülekezetben, korcsoportos gyermekiskolai foglalkozások során nagy gondot fordítottak hitünk megalapozására, melyre mindmáig hálás szívvel emlékszem. Az igényesen összeállított ünnepélyekre hosszú ideig készítettek föl, a verseket, énekeket kívülről kellett tudni.

 

– Milyen volt a 60-70-es évek ifjúsági élete, milyen lehetőségek voltak abban a korban a boldog fiatal életre?

– Akkoriban az ország egyik legnagyobb létszámú gyülekezetébe jártunk. Pezsgő gyülekezeti élet folyt Békéscsabán, még az ötvenes években is. Két-háromnapos hitmélyítő istentiszteleti alkalmak voltak. Kirándulásokon, „görbe estéken” a gyülekezetet apraja-nagyja részt vett. Nem volt generációk közötti szakadék. Tiszteltük, becsültük az időseket. Édesapámnak oroszlánrésze volt abban, hogy összetartó közösség legyünk. Így segítette az éppen akkor szolgálatot teljesítő prédikátor munkáját.

 

– Mikor és hogyan indult orvosi pályád; az egyetemi évek alatt milyen volt a lelki életed?

– Másodikos gimnazista koromban döntöttem el, hogy orvos leszek. A középiskolai tanulmányaim befejezése után a Debreceni Orvostudományi Egyetemre jelentkeztem, ahova felvételt nyertem, és 1970-ben általános orvosi diplomát szereztem.

Elkerülve a szülői háztól, tanulmányaim idején nővéremmel együtt albérletben laktunk. Bár anyagi helyzetünkre tekintettel ingyen kollégiumi elhelyezést kaptam volna, de szüleim mégis úgy döntöttek, hogy vállalják az anyagi áldozatot, nehogy rossz befolyás alá kerüljek és hitem meginogjon.

Nővérem biztos lelki támaszt jelentett számomra, és bevont többféle gyülekezeti szolgálatba. Hegedültem, énekeltem az ő zongorakíséretével, és gyakran szavaltam, ami a prédikáció bibliai témájához illett. Páskulyné Kovács Erzsébet testvérnővel szoros barátság alakult ki, azonos „lelki húrozásúak” voltunk. Rendszeresen látogattam megromlott egészségi állapota miatt, ilyenkor mindig felolvasta a legújabb versét, majd elsőként mondtam el a gyülekezetben.

Másodikos orvostanhallgató koromban keresztelkedtem meg. Úgy éreztem, hogy ez a döntésem fog megvédeni a kísértések között, és megtartó erőt ad, így is történt.

 

– Hol és hogyan ismerted meg férjedet?

– Nővérem, aki már Budapesten lakott, a Székely Bertalan utcai gyülekezet kórusvezetője volt. Meghívott Egervári Oszkár testvér evangelizációs sorozatára, hogy hitben erősödjek. Egyik alkalommal bemutatta nekem Zoltánt, és attól kezdve jelentős fordulatot vett az életem.

Addig úgy véltem, hogy az orvosi hivatás teljesen betölti az életemet, éppen ezért férjhez menésre nem is gondoltam, az Úrnak azonban más terve volt. Isten és a lelkészi szolgálat iránt elkötelezett fiatalembert hozott az életembe. Megismerkedésünk után, meggyőződtünk arról, hogy a jó Isten terelte egymás felé életünket. 1973-ban kötöttünk házasságot, közösen vállalva a szolgálatot. Tudtam, nem lesz könnyű az utam, de most már ez lett az elsődleges feladatom.

 

– A második jelentős fordulat az életedben a gyermekek születése. Hogyan tudtál orvos, anya, lelkészfeleség lenni?

Ahhoz képest, hogy férjhez menni sem akartam, a jó Isten három egészséges leány gyermekkel ajándékozott meg bennünket. Most már anyai hivatással is kiegészült a feladatok sora. Az orvosi hivatás sorrendben a harmadik helyre került, melyet mindmáig gyakorlok.

Férjem szolgálati helyein mindig akadt egy-két testvér, akinek ismereteim és kapcsolataim révén segíteni tudtam, hogy a leggyorsabban és a legjobb kezekbe kerüljön, ha én közvetlenül nem tudtam segíteni, A háromféle szolgálat nagy kihívást jelentett, különösen azért, mert férjemmel azt az elvet vallottuk, hogy a lelkész családjával együtt végezze a szolgálatot. Ez gyakran azzal járt, hogy 32 órás kórházi szolgálat után a három gyermekkel és az elkészített étellel keltünk útra kora reggel, hogy időben a gyülekezetbe érkezzünk. Az úton gyakran énekeltünk, beszélgettünk, melyre felnőtt korukban is szívesen emlékeznek gyermekeink. Sok-sok közös élményünk volt a gyülekezetben, melytől elestünk volna, ha a feladat könnyebbik oldalát fogom meg, és otthon maradunk a helyi gyülekezetben.

Volt egy különösen nehéz időszakunk, amikor 10 hónapig férjem a Newbold-i nyelviskolán tanult. Sokan kérdezték, hogy bírom. Azt feleltem, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.”

 

– Milyen szolgálati területeken dolgoztatok, mint lelkész, orvos és unióelnök-feleség?

– Szolgálati területünk Budapesten, a Szüret utcai gyülekezettel kezdődött, majd Balatonfüred, Veszprém, Nemesvámos, Székesfehérvár körzete következett.

Férjemet 1987-ben a DET elnökévé választották, 1990 után az unió különböző osztályait vezette, majd 1999-től unióelnöki megbízást kapott. 1990-től éveken át férjemmel evangelizációs sorozatok alkalmával egészségügyi előadásokat tartottam, és DOLESZ programokat vezetettem. Orvosi munkám során gyakran nagy harcot kellett vívnom, hogy megszentelhessem a szombatot. Az Úr megsegített, mindig akadt egy-egy kolléga, aki szombaton helyettem dolgozott. Amikor ezt viszonoztam, hetente akár háromszor is ügyeltem, ami 32 órás munkát jelentett.

 

– Harmadik jelentős fordulat a családban az unokák születése, a nyugdíjas kor elérése. Hogyan érzed magad ebben az új élethelyzetben?

– Amióta férjem nyugdíjas lett, lelkészek meghívására minden szombaton más-más gyülekezetben szolgál, ahová most is elkísérem, de most már csak egyedül. Gyermekeink megkeresztelkedtek, férjhez mentek, önálló családot alapítottak, és mindegyiküket két gyermekkel ajándékozta meg a Teremtő.

A nagyszülői státuszt is nagyon élvezem, annak minden kihívásával. Segítjük őket, ahogy igénylik, de legfőképpen abban, hogy szeressék és szolgálják az Urat.

 

– Mit üzensz a mai lelkészfeleségeknek?

– A lelkészfeleségeknek azt üzenem, hogy ez a legmagasztosabb, legszentebb hivatás, melyet csak Isten iránti alázattal és hűséggel lehet végezni.

 

Bodnár Zsóka

NSZO vezető

 

A nők mint vezetők

A Női Szolgálatok Osztályának negyedik képzése

2019 január 18–20-ig tartotta az osztály a 4. képzését női vezetők részére Pécelen. Az előadásokat Clair Sanches-Schutte, a Transzeurópai Divízió Női Szolgálatok Osztályának vezetője tartotta. 75 nő vett részt a képzésen – köztük sok fiatal –, akik elkötelezettek a női szolgálat iránt.

Az egész hétvége fő témája: Női vezetők a Bibliában.

Isten az Ő bölcsessége által ismerve az értékeket és ajándékokat, melyeket női teremtményeibe helyezett, úgy döntött, hogy használja, amit teremtett, az Ő dicsőségére. Isten olyan női vezetőket használt, mint a samáriai asszony, akinek még a nevét sem tudjuk.

A 4. képzés további fontos témái voltak:

1) Kiemelkedő női vezetők a Bibliában. – Sok nő töltött be kiemelkedően fontos vezetői szerepet. Mirjam, Debóra, Hulda és még jó néhányan, akik vezetői képességekkel megáldott nők voltak.

2) Jézus, mint vezető. – Vajon milyen vezetői elveket alkalmazott Jézus, az élet különböző helyzetiben? Vizsgáltuk imaéletét, kapcsolatait, vezetési stílusát, nőkkel való bánásmódját.

3) Hogyan lehet mentorálni a 21. századi nőket? – Egyáltalán milyen a jó mentor?  Melyek a mentorrá válás lépései? Milyen alapvető elveket kell követnie a jó mentornak?

Minden témát kérdések alapján, csoportos beszélgetések keretében elemeztünk, és egymás tapasztalatai által fogalmaztuk meg a feltett kérdésekre a válaszokat.

Az együtt töltött idő alkalmas volt a lelki elcsendesedésre, lelkierő gyűjtésére, kapcsolatok ápolására, tapasztalatok cseréjére.

Küldetéstudatunkban erősödtünk, mely szerint a megkezdett munkát a férfiakkal együtt, közösen kell befejezni. A kapott lelki ajándékainkat pedig – mint vezetőknek – kamatoztatnunk kell, mások épülésére, Isten művének építésére.

A képzést 2020-ban újraindítjuk, így aki nem tudott részt venni minden alkalmon, annak lesz lehetősége bepótolni.

A képzés anyaga letölthető a Női Szolgálatok Osztályának oldaláról.

A Bibliában vezető szerepet betöltött nők történetei a mi tanulságunkra és megjobbításunkra írattak meg. Bárcsak tanulnánk és okulnánk belőlük!

Válaszoljunk Isten személyes hívására, hogy betöltsük azt a feladatot, amivel személyesen minket bízott és ajándékozott meg!

 

Bodnár Jánosné
megbízott osztályvezető

Az Ő lábnyomában haladva!

Országos Női Konferencia

A Női Konferencia újra megrendezésre került 2018. április 20–22. között Budapesten, a Székely Bertalan utcai kápolnában. Ezen a hétvégén péntek estétől vasárnap délig a résztvevő nőknek rendkívüli élményben volt részük.

Raquel Arrais a Generálkonferencia Női Szolgálatok Osztályának igazgatóhelyettese óriási lelkesedéssel, mély hitbeli meggyőződéssel adta át Isten üzenetét. A konferencia célja a nők lelkének ápolása, a nők képzése és a nők missziós küldetésének megerősítése volt.

Péntek este Raquel nagyon szemléletesen mutatta be Jézus közbenjárói szolgálatát. Bátorító az a tudat, hogy bármikor mehetünk a szentek szentje kárpitja elé.

Szombat délelőtt a kubai nőkért végzett missziós szolgálatot mutatta be, majd a Szentlélek szolgálatának munkájára hívta fel figyelmünket. „Nem lehet félig betöltekezni a Szentlélekkel, hanem teljesen. Csak teljesen megüresedett szívet tud csordultig megtölteni!” – hangsúlyozta Raquel.

Délután a női lélek ápolását a 23. zsoltár feldolgozásával, 5 állomáson keresztül, csendes elmélkedéssel tettük meg.

„Mit tehetünk az elveszettekért? – hangzott a kérdés. – Hogyan dolgozzunk a régen nem látott és elmaradt nőkért? Senkit se engedjünk el, és senkiről se mondjunk le! Imádkozzunk értük kitartóan!”

Vasárnap megtanultuk, hogyan szervezzük meg a Női Szolgálatok Osztályát a saját gyülekezetünkben.

Az előadások lendületesek és szemléltetésben gazdagok voltak. A nők felbátorodva, új erővel, új elhatározásokkal, munkára készen indultak haza, hogy Jézus lábnyomán haladva dolgozzanak tovább. A konferencián 250 regisztrált nő vett részt 31 gyülekezetből.

Ennek az osztálynak nagy feladatai vannak. Nőként dolgozni, Jézus jó hírével, a környezetükben élő más nőkért, amíg tart a kegyelmi idő. Ezt a munkát csak a Szentlélekkel és Jézus lábnyomában haladva tudjuk megtenni. Ehhez kaptunk most sok erőt és bátorítást.

 

a Női Szolgálatok Osztályának munkacsoportja

Az Ő lábnyomában haladva

Női konferencia

„Szeretnéd, ha megújulna az életed a mindennapok elvárásai között? Gyere el a konferenciára! Megtudhatod, miként lehetünk kedvesebbek, hatékonyabbak és boldogok ebben a rohanó világban, miközben Jézus lábnyomában haladunk.”

A meghívás minden hölgynek szól, a már előre kiküldött plakáton. A Női konferencia előadói: Raquel Arrais, a Generálkonferencia Női Szolgálatok Osztályának igazgatóhelyettese és Clair Sanches-Schutte, a Transzeurópai Divízió Női Szolgálatok Osztályának vezetője.

Időpont: 2018 április 20–22. Helyszín: 1062 Budapest, Székely Bertalan u. 13., Terézvárosi Gyülekezet.

 

A konferencián való részvétel mindenkinek ingyenes, csak a szállás- és útiköltséget kell fizetni. A vidékről érkező hölgyek részére szálláslehetőséget tudunk ajánlani a Fábry Zoltán Leánykollégiumban (cím: Budapest VII. kerület, Hársfa u. 4. sz.; telefon: 06-1/322-0453 vagy e-mail cím: miko.szilvia92@gmail.com). A szállás díja 3015 Ft/éj/fő, ami érkezéskor, a helyszínen fizetendő.

A kiküldött jelentkezési lapon legkésőbb április 8-ig lehet regisztrálni.

A konferencia ideje alatt teljes étkezést biztosítunk azok részére, akik szállást is kérnek. A regisztráló hölgyek részére (akik szállást nem igényelnek, de részt vesznek) szombat és vasárnap délben ebédet biztosítunk.

További információ a 06-30/688-0967-es mobilszámon, illetve a zsoka.b62@gmail.com e-mail címen. Postai cím: Hetednapi Adventista Egyház, Dr. Tokics Imréné, 2119 Pécel, Ráday u. 12.

Szeretettel várunk benneteket erre a hétvégére! Ez egy rendkívüli és vissza nem térő alkalom lesz, amikor lelkileg megerősödve, új lendülettel szolgálhatunk tovább. Hívjátok leányaitokat, barátnőiteket, kolléganőiteket!

Testvéri üdvözlettel az NSZO munkacsoportja nevében:

 

Bodnár Zsóka
megbízott osztályvezető