Bejegyzés

Jótékonysági hangverseny a Terézvárosi Gyülekezetben

A nyáron betegség miatt elmaradt zenei tábor záró hangversenyét a debreceni jótékonysági alkalom után 2023. január 28-án Budapesten is meg tudtuk szervezni szintén jótékony céllal. A kedvezményezett Orosz Adél, 3 éves kislány volt, akit másfél éves korában szörnyű baleset ért. Az életmentő műtétet követően azonban csodával határos módon a kislány elkezdett fejlődni. Az orvosok 1% esélyt adtak neki.

A hangversenyen egyházunk zenei táborának Soli Deo Kórusa és Fúvósegyüttese szolgált. Isten Igéjét Fenyvesi Péter Pál, egyházunk főtitkára nyitotta meg. Valamint elmondta tapasztalatát a kislány édesanyja is, mely nagyon megható volt.

A hangverseny végén több, mint 1 000 000 Ft-tal tudtuk támogatni Adélka további gyógyulását, fejlődését. Kívánjuk, hogy az egész család a későbbiekben is tapasztalja meg az Úr gyógyító szeretetét!

 

Pörneki Attila
zenei osztályvezető

ÚJAK aktvitásban

Bár próbáink központja Budapest, nem túlzás azt mondani, hogy az Új Advent Kórustársaság (ÚJAK) a nyáron a fél országot bejárta.

Június 3-án Szentendrén megismételtük reformációs műsorunkat a közel 500 éves zsoltárfeldolgozásokkal. Június 9-én Budapestre hívtak a Kórusok éjszakájára, ahol egyik helyszínen a szeretetről-szerelemről, a másikon pedig a „Bánatból örömbe” témákról szóltak az énekek, igeversek. Június 23-án délelőtt a lovasberényi gyülekezetben „Isten szabadítása” volt a téma, majd a szeretetteljes vendéglátás és a romkastélyban való öröméneklés után a „Tűznek lángjai, az Úrnak lángjai – A Biblia a szerelemről” hangverseny következett Vértesacsán.

Egy kis pihenő után még messzebb merészkedtünk, és többen részt vettünk a Bózsvai „Soli Deo Gloria” Zenei Táborban. A szervezők meghívták a teljes ÚJAK-ot, hogy augusztus 4-én a szomszédos Telkibányán adjon koncertet. „Ég-ígérő hűség” címen szólalt meg egy válogatás az elmúlt két év gyöngyszemeiből. Czabán Angelika (a tábor szólistája), Matus Johanna és Gyurkó Virág (fuvola) tették teljessé az estét. Mivel a kórus ötlete éppen két évvel ezelőtt, a bózsvai táborban született meg, erről is megemlékeztünk és együtt is hálát adtunk Istennek a vele szerzett tapasztalatokért, áldásáért.

A szolgálat azonban nem ért itt véget. Augusztus 25-én, az ASI Konferencia keretén belül megismételtük a fenti koncertet Budapesten, a Dürer Rendezvényházban, a fenti közreműködőkkel (ezúttal Kovács Ernőné fuvolázott Matus Johanna helyett). Másnap az Adventista Teológiai Főiskola tanévnyitó- és diplomaátadó ünnepségéhez járultunk hozzá énekünkkel.

Legutóbb Szolnokon koncerteztünk szeptember 15-én egy csodálatos akusztikájú református templomban. A testvérek egész nap gondoskodtak róla, hogy mindenki otthon érezhesse magát, az esti alkalom pedig különösen áldott volt. Ugyanezzel a kiegészített „Ég-ígérő hűség” műsorral készülünk az október 6-án esedékes minősítő hangversenyre, melyre szeretettel invitálunk minden érdeklődőt. Abban bízunk, hogy a minősítés újabb ajtókat nyit meg szolgálatunk előtt, hogy olyan helyekre is eljuttathassuk adventista üzenetünket, ahová másként nem jutnánk el. Isten vezesse utunkat!

A kórus soraiba is lehet jelentkezni a következő projekttől, októbertől. (További információk: https://www.facebook.com/ujadventkorustarsasag/)

 

óbkk

Soli Deo Gloria Egyházzenei tábor Bózsván

Különleges alkalom volt egyházunk zenei életében a július 30. és augusztus 9. közötti időszak, amikor immáron másodjára sikerült megszervezni egyházunk zenei táborát. Kezdetben a résztvevők száma körülbelül 40 fő volt, de a tábor végére mintegy 170-en dicsőítettük Istent.

Az énekkar és a zenekar munkájába számos zenebarát is bekapcsolódott: műkedvelő amatőrök, zenét tanuló diákok és hivatásos zenészek is. A családdal érkező táborozók közül a gyerekek is rendszeres résztvevői a tábor végén megtartott koncerteknek. Az idén is énekeltek a kórusban egy műsorszám erejéig. Említésre méltó, hogy nagy létszámban voltak jelen olyan zenészek is, akik nem egyházunk tagjai, így táborunk egy nagyszerű missziós lehetőségnek is tekinthető.

A cél egy komolyabb, nagyobb szabású egyházzenei mű megszólaltatása volt. A tábor fő műve Mendelssohn: Illés oratóriumának egy keresztmetszete volt, melyet nagy örömünkre Gál Tamás, Liszt-díjas érdemes művész dirigált. Az említett oratórium mellett még három kórusmű hangzott el zenekari kísérettel, egy zenekari mű, valamint egy szólóének. Táborunkban működött fúvószenekar is, melyben ugyancsak részt vettek a legkisebbek is.

A tábor végén két koncertet tartottunk. Az elsőt Sátoraljaújhelyen, ahol mintegy 100-an voltak jelen. A helyi televízió felvette az egész koncertet, és műsorra tűzte, valamint lehetőség volt kamerájuk előtt arra, hogy néhány gondolat erejéig bemutassuk a tábor szakmai programját. A második hangversenyt Gödöllőn sikerült megszervezni, a Gödöllői Királyi Kastély lovardájában. Az elhelyezett 400 szék közül valamennyi megtelt. A fő művet mindkét alkalommal igei gondolatokkal vezettük fel. Ezt a szolgálatot Kormos Erik, a Sátoraljaújhelyi Gyülekezet lelkipásztora, valamint Ócsai Tamás unióelnök testvér látta el.

A koncertek műsora és a tábori áhítatok témái is kapcsolódtak a reformáció 500. évfordulójához. A tábor reggeli előadásainak címe: Sola Scriptura, Sola Gratia, Sola Christus, Sola Fide, Soli Deo Gloria.

A hangversenyek nyitó kórusműve pedig Johann Sebastian Bach: Erős vár a mi Istenünk volt, a 80. Reformáció kantáta záró korálja, melyben gyermekeink is énekeltek, valamint a szimfonikus zenekar előadásában Felix Mendelssohn: Reformáció szimfónia 4. tételéből hangzott el az a részlet, mely az ismert koráldallamot idézte fel.

Nem felejtkeztünk el a jótékonyságról sem. Az ADRA és a helyi gyülekezetek közreműködésével mindkét városban a helyi mentőállomás javára történt gyűjtés. Sátoraljaújhelyen 156 000 Ft, Gödöllőn pedig 609 000 Ft gyűlt össze.

Egy ilyen alkalom csak a jó Isten segítségével és sok ember összehangolt, áldozatos munkája során jöhet létre. Így Isten iránti hálám mellett köszönettel tartozom mindazoknak a testvéreknek, akik valamilyen formában azon munkálkodtak, hogy ez a több mint 20 éves múlttal rendelkező érték megmaradjon és tovább fejlődjön.

 

Pörneki Attila

zenei vezető

A Soli Deo Gloria kórus koncertje a Miskolci Szimfonikusokkal

Magyarország kórusélete sok rétegből tevődik össze. Alul a minősítés nélküli amatőr kórusok állnak, akik lehetnek egy iskolának, egy gyülekezetnek az együttesei, vagy magánszervezésű kórusok. Ezek az együttesek többnyire saját szervezésű koncerteken lépnek fel. A sorban feljebb állnak a minősítést szerzett, versenyre járó kórusok, a félprofi együttesek, és a tetején a különböző intézmények által finanszírozott hivatásos együttesek. A hivatásos kórusok általában hivatásos zenekarokkal lépnek fel az ország nagy koncerttermeiben, gyakran bérleti előadásokon.

Azért tartottam szükségesnek ezt a kis bevezetőt, hogy érzékeltessem, mekkora kiváltságban volt része a közelmúltban egyházunk Soli Deo Gloria kórusának. Gál Tamás, a zenei táborunk karmestere felkért minket, hogy énekeljünk saját zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon, a Művészetek Házában, egy bérleti hangversenyen. Egy kényszerű műsorváltozás miatt egy koncertfélidőnyi helyre kellett műsort találnia, és ő éppen ránk és a zenei táborban énekelt Mendelssohn 42. zsoltárra gondolt. Javaslatát a szervezőbizottság örömmel és nyitottsággal fogadta.

A koncert szervezését – ahogy a zenei tábort is – hatalmas tapasztalatok övezték. A kórustagok lelkesen jelentkeztek, éppen akkora létszámban, ami ideális, és ami még nagyobb szó: éppen olyan arányban. Nem kellett semelyik szólamba idegen kisegítő embereket hívnunk, pedig számoltunk ezzel az eshetőséggel is. Beszálltak többen a zenei táboros zenekarból is énekelni, így egy tömör hangzású, felkészült kórussal tudtunk színpadra állni. A koncert napján az időjárás is segítségünkre volt, és nem utolsó sorban a kórustagok példátlan pontossága és fegyelmezettsége. Minden állomáson 5-10 perccel a tervezett időpont előtt el tudtunk indulni, így a helyszínre is korábban érkeztünk. Ez a fegyelem, figyelem és rendezettség mind a próbákon, mind a koncerten végig jelen volt. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a jó Isten jelenlétét és gazdag áldását mindannyian érezhettük.

Úgy gondolom, nagyon jelentőségteljes pillanat volt ez a hangverseny egyházunk zenei életében. Nem csak azért, mert egy profi zenekarral énekelhettünk egy olyan hangversenyen, ahol hivatásos együttesek szoktak fellépni. Hanem azért, mert ezáltal olyan embereknek énekelhettük a 42. zsoltár szavait, akik egy kimondottan egyházzenei hangversenyre talán el sem jönnének. Olyanoknak, akik talán sosem hallottak az adventistákról, de lehet hogy Istenről sem. Olyanoknak, akik talán egészen mást vártak ettől a koncerttől, és Isten szavával valami többet kaphattak. Nagy pillanat volt ez azért is, mert Isten megmutatta, hogy az Ő erejével többre vagyunk képesek, mint amit valaha gondolnánk magunkról. A hangunkat, a lelkiismeretes odaszánásunkat olyan szolgálatban tudta használni, mely már a megvalósulása előtt áldás volt.

Lázárné Nagy Andrea, kórusunk karnagya, a koncert előtti este továbbította nekünk Gál Tamás üzenetét: „Andi, nagyon várunk benneteket. A zenekar legalább fele keresztény, rengeteget beszéltem az egészről, Bózsva, tábor, élmények, rólatok adventistákról, mi hogyan alakult erre a koncertre, kórusról, zárókoncertről, mindenről… Itt sikerült kialakítani egy érző csapatot, nagy többségben! A szeretet itt lesz, hiszem! Várom, várjuk: Tamás”

A koncerten szinte telt ház volt. A helyi közönség mellett a Miskolci Gyülekezet és a kórustagok által hívott vendégek is helyet kaptak. Az előadás igazán jól sikerült, nemcsak az előadók, hanem a hallgatók szerint is.

A hangverseny után mind a karmester, mind a zenekari tagok kifejezték, hogy szívesen dolgoznának máskor is velünk. Mielőtt elindultunk volna, Gál Tamás a buszon is köszönetét fejezte ki és beszélt a további zenei táboros tervekről is. Megindító, szeretetteljes szavaira kórusként, énekelve válaszoltunk a buszból az esti énekünkkel: „A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot.” Örömkönnyekben úsztunk mi is és ő is. Még ezt az üzenetet kaptuk tőle SMS-ben aznap este, útközben a buszon: „Életem egyik legnagyobb élménye a veletek való találkozás.”

Adja Isten, hogy mint kórus, és mint magánemberek ilyen hatással lehessünk a környezetünkre, az Ő dicsőségére, amíg eljön értünk!

Juhász Zsuzsa