Bejegyzés

„…jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt…”

Imaházszentelő ünnepély Szarvason

2019. október 17-én Szarvason, a Jókai utca 66/1 sz. alatt különleges esemény részesei lehettünk, amikor a szarvasi imaház felszentelésére gyűltünk össze.

Lélekemelő volt hallani a szarvasi adventisták történetét. Ahogy a  történések mozaikszerűen egymásba illeszkedtek, valamennyiünk számára kikristályosodott az isteni gondviselés. A magukban talán kevésbé jelentékenynek tűnő események mind-mind egymásba kapcsolódtak. Az idő távlatából szemlélve minden apró részletet egy gondos kéz szervezett, egy mindenre odafigyelő gondos tekintet irányított, egy tekintet, amely már a kezdetekkor előre látta  a véget.

Az első adventista testvér munkálkodása az I. világháború idejéből eredeztethető. A háború poklában Borbély János adventistaként Isten szeretetéről tett bizonyságot. A háborút túlélve Dispiter János, volt katonatársával adventista közösség szervezésébe fogtak. Gyülekezési helyük ugyanezen a Jókai utcán állt, mindössze néhány épülettel távolabb a jelenlegi, 66/1. házszámtól! Az Úr sok-sok embert állított munkába: adventista hívőket, más felekezetek képviselőit és  olyanokat is, akik még távol voltak a hittől. Sokszor ezek az emberek mit sem tudtak egymásról, de erőfeszítéseik egy irányba mutattak.

Az az időszak, melybe már jobban belelátunk, Szabó László lelkész álmával kezdődött, amit  folytattak  a térségben dolgozó lelkésztársai. A Békéscsabai Gyülekezettől az Orosházi Gyülekezet vette át a szarvasi misszió feladatát. Nemcsak a lelkészek – Kormos Erik, Szabó János, Kis István, Csalami László, Osvald László, Bicskei Róbert – dolgoztak fáradhatatlanul, de áldozatos munkájukat presbiterek – Csonka Zoltán, Pörneki Attila, Pörneki István, Rajki Antal, Rajki Attila,  Sárközi Géza – támogatták, sokszor erejükön felül.

A rengeteg erőfeszítés „Az Úr csodásan működik” ének megvalósulása volt, hisz az emberi próbálkozások az isteni ütemterv részeivé váltak.

Az imaház felépülése nem csak a szarvasiak öröme, de öröme a sok-sok testvérnek is, akik   nem adták fel a szarvasi misszió ügyét. A lehetetlen Isten segítségével lehetségessé vált.

Hegyes-Horváth Géza, a TET elnöke prédikációjában kiemelte, hogy az imaház megépülése Isten kegyelmét, gondviselését példázza, de a szarvasi testvérek számára most kezdődik az igazi feladat: a misszió hirdetése Szarvas egész lakosságának.

A város polgármestere, Babák Mihály kifejezte abbéli örömét, hogy van egy közösség Szarvason, mely a hit, remény, szeretet üzenetét hirdetve jótékony hatással lesz a város lakóira.

Nóbik Erzsébet, Szarvas nyugalmazott evangélikus lelkésze, aki korábban nem egyszer   saját lakásán adott gyülekezőhelyet az adventista testvérek számára, ugyancsak a misszió szükségességét hangsúlyozta  Szarvas térségében.

A feladat egy lelkes kis csapatra vár, amely a sok-sok tapasztalattal rendelkező Rajki Antal orosházi testvér áldozatos támogatásával, Dombi Sándor szarvasi testvér lelkiismeretes irányítása alatt, készen áll az elhívásra.

Egy imaház avatása nem mindennapi történés. A felemelő alkalom részeseként  valamennyien áhítattal csatlakoztunk a felszentelő litánia fenséges szavainak tolmácsolásához.  Megható volt az imaházat együttesen Isten kegyelmébe ajánlani, együttesen elköteleződni a szolgálatra. Látván a szarvasi testvérek első szeretettől áthatott lelkesedését, lélekben valamennyien felemelkedtünk. Az ünnepélyességet fokozták a Békés megyei Advent Kórus által előadott énekek, a testvérek által elmondott szavalatok, melyek mind-mind a hálaadás kifejeződései voltak.

Hegyes-Horváth Géza délutáni prédikációjában is megerősítette: az imaház tagjai számára az igazi munka most kezdődik. De a kis csapatnak nincs mitől félnie, az Úr nem hagyja őket magukra: „Istened, az Úr vonul előtted, mint emésztő tűz” –  hangzott zárásként bátorításul Isten  Igéje.

 

S.A.