Bejegyzés

Reformáció és Isten Igéje a 21. században – Tudományos szimpózium az Adventista Teológiai Főiskolán

Október 28-án, az őszi szünet első napján került megrendezésre az Adventista Teológiai Főiskola Újszövetségi Tanszékének szervezésében egy nagyon érdekes és igazán magas szintű, tudományos szimpózium, „Reformáció és Isten Igéje a 21. században” címmel.

E konferencia célja, egy hézag betöltése: egyházunkban a konferenciák, lelkészképzések, presbiter-továbbképzések, szinte minden esetben a gyakorlatra vagy az igehirdetés módszereire teszik a hangsúlyt. Mindig a „hogyan”-nal foglalkozunk, és csak nagyon ritkán a „mit” és „miért”-tel, pedig az Ige egyházának tarjuk magunkat. Fontos elgondolkodnunk azon, hogyan igaz ránk ez a kijelentés a mai, változó világban!

Konferenciánkon jellemzően olyan egyetemi oktatók adtak elő, akik az Újszövetség magyarázásával foglalkoznak és lelkészeket képeznek, valamint legtöbbjük tagja a Magyar Bibliatársulat Alapítvány Szöveggondozó Bizottságának, így közvetlenül is rálátásuk van a protestáns magyar bibliaolvasási és értelmezési hagyományoknak.

Előadónk voltak: prof. dr. Szigeti Jenő emeritus professzor; dr. Bácskai Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetségi Tanszékének adjunktusa; prof. dr. Enghy Sándor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia Bibliatudományi Intézetének egyetemi tanára; doktorandusz Fenyvesi Péter, az Adventista Teológiai Főiskola oktatója; dr. Várady Endre, a Baptista Teológiai Akadémia főiskolai docense; doktorandusz Popovics Olivér, a Hetednapi Adventista Egyház Cseh-Szlovák Uniójának lelkésze Kassáról és dr. Kormos Erik, az Adventista Teológiai Főiskola adjunktusa. Említetteken kívül dr. Pecsuk Ottó, a Károli Gáspár Református Egyetem docense és egyeben a Bibliatársulat Alapítvány titkára, aki külföldi kiküldetése miatt írásban bocsátotta rendelkezésünkre értékes előadását, amelyet prof. dr. Tokics Imre tolmácsolásában hallgathattunk meg.

Minden tanár a saját egyházában szerzett tapasztalatai alapján kifejtette, hogy a 21. században közös felelősségünk a helyes hozzáállás Isten Igéjének forgatásához, a tudatos és meglapozott írásmagyarázati módszerek használata, amelyek a protestáns írásmagyarázat alapelvei, valamint felismerni a Biblia társadalomformáló szerepét ahelyett, hogy megengednénk, hogy a társadalom formálja át az egyházat, illetve az Igéhez való viszonyunkat.

Hála és köszönet az előadóknak, hogy elvállalták a konferenciai szereplést. Külön köszönet prof. dr. Tokics Imre testvérünknek, aki fáradhatatlanul vállalta a konferálás és összekötő szerepét, áhítatot is tartott, illetve egy előadást is továbbadott, a felkérésnek megfelelően. E mellett meg kell említeni a „főiskola stábját”, mindazokat, akik hozzájárultak a szervezéshez és a lebonyolításhoz.

A konferencia „telt házas” volt, ami azt jelenti, hogy a főiskola imatermében majdnem minden szék megtelt. Mindkét egyházterület lelkészei is szép számban képviselték magukat, valamint a hallgatók és érdeklődők.

Mindazok, akik érdeklődnek a téma iránt, az előadások szerkesztett, írott változatát az Adventista Szemle 2020/I. számában olvashatják majd, illetve az Adventista Teológiai Főiskola internetes oldalán (http://atf.adventista.hu/) visszanézhetők az előadások eredetiben is!

Istené legyen a dicsőség, és hálaadással tekintsünk előre abban a reményben, hogy lehetőségünk nyílik jövőre is biblikus konferenciát tartani intézményünkben!

 

Dr. Kormos Erik

 

 

 

Tanácskozás a végső dolgokról

Az Adventista Teológiai Főiskola rendezvénye

 

A végső dolgokról (görög eredetű szakszóval élve az eszkatológiáról) rendezett szimpóziumot az Adventista Teológiai Főiskola. A rendezvényen két protestáns egyetem és két főiskola dogmatika tanára mutatta be azt, amit a végső eseményekkel összefüggésben kiemelkedően fontos kérdésnek tartanak. Szűcs Ferenc, a Károli Gáspár Református Egyetemről, Béres Tamás az Evangélikus Hittudományi Egyetemről, Rozgonyi Botond a Pünkösdi Teológiai Főiskoláról, Szilvási József az Adventista Teológiai Főiskoláról tartott rövid előadást, amit megbeszélés követett.

Az előadások rávilágítottak, hogy számos terület van, ahol a keresztények hasonlóan gondolkodnak a végső eseményekről: közös keresztény hitünk szerint Jézus Krisztus a mennyben, az Atya jobbján van, onnan jön el ítélni élőket és halottakat. Hisszük a test feltámadását és az örök életet (Apostoli Hitvallás). E közös hit kifejtésével azonban számos teológiai irányzat kísérletezik, és nagyon sok olyan téma szerepel a teológiai gondolkodás palettáján, amelyekben lényeges különbségek vannak a teológiai irányzatok között. Egy nap nem volt elegendő arra, hogy minden kérdést megvizsgáljunk, ezért a konferencia célját szerényen úgy fogalmaztuk meg, miszerint szeretnénk látni, hogy napjaink kihívásai között ki, mit tekintek a legfontosabbnak a végső dolgokból.

Mind az előadók, mind a résztvevők egyetértettek abban, hogy a konferencia számos kérdést emel ki, amiről tovább kell gondolkodnunk, hogy alaposabban megérthessük e rendkívül időszerű tanítást. Az Adventista Teológiai Főiskola önálló kiadványban szeretné megjelentetni az anyagot, ezért itt csak a legsarkalatosabb pontokat sorakoztatnánk fel tömör mondatokban.

Szűcs Ferenc professzor előadásának két pontja is volt, amiről tovább kell beszélgetnünk: az egyik a próféciák történeti beteljesedésének kérdése, a másik a holtak állapota. Isten a történelem keretei között végzi be a megváltás művét, ezért a történelemben láthatjuk munkáját, de korántsem állíthatjuk, hogy minden, ami lejátszódik a történelemben Isten munkája. Ezért félrevezető az olyan teológia, és az olyan igehirdetés, amiben az előadó egyik kezében a Bibliát, a másikban a napi sajtó egy-egy szenzációsnak vélt közleményét tartja. Már csak azért is, mert a Szentírás Isten ihletett Igéje, a napi sajtó nem.  Fontos azt is látnunk, hogy Isten Krisztusban megőrzi a holtak személyi azonosságát a test feltámadásáig. Ezt határozottan tanítjuk, de a bibliai szöveg szűkszavú, metaforikus képeit nem szabad filozófiai spekulációkkal megtoldanunk.

Béres Tamás professzor más oldalról közelítette meg a témát, ő arról beszélt, hogy a klasszikus teológiai rendszer, melyben a végső kérdések valóban csak a dogmatikák utolsó fejezetében, mintegy izolált módon szerepeltek, ma már nem elégítik ki a keresztények szükségleteit. Ezért újra kell gondolnunk e rendszereket úgy, hogy amit a végső eseményekről mondunk, az időszerű legyen. Mi adventisták a jelenvaló igazság jelentőségét ismerhetjük fel ezekben a gondolatokban.

Rozgonyi Botond tanár úr, miután rövid áttekintést adott a pünkösdizmus jellegéről, elmondta, hogy a végidőről szóló tanításnak számos kihívása van, és ebből megtudhattuk, hogy e kihívások egy részével mi, adventisták is szembesülünk. Vajon Jézus eljövetelének várása nem tesz-e közömbösekké bennünket a világ bajaival és kihívásaival szemben? Nem kísért-e bennünket az a veszély, hogy hovatovább örülünk a világban tapasztalható válságoknak, mert minél nagyobb a válság, annál hamarabb jön az Úr? Hogyan lehet összhangot teremteni az eljövendő ország várása, és e világ megjobbítására való törekvés között?

Szilvási József a római bibliai konferencia bevezető előadása alapján szólt a végidőről szóló adventista tanítás természetéről és kihívásairól. A legfontosabb kihívások között említette a végidőről szóló tanításunk alapjait. Hogyan érvényesül a végső eseményekről szóló adventista tanításban a Sola Scriptura elve, és milyen szerepe van Ellen G. White írásainak e tanítások megalapozásában? Mi az adventista eszkatológia: boldog reménység, vagy az ítélet rettenetes várása? Jézus Krisztus áll-e a végső eseményekről szóló tanításunk központjában, Őt várjuk-e, vagy pusztán a bekövetkező események foglalkoztatnak bennünket? A nagy küzdelem összefüggésében mit mondunk a gonoszok megsemmisülésének és Isten szeretetének összefüggéséről? Szabad-e, és ha igen, hogyan szabad Krisztus eljövetelének késéséről beszélni? Mi a reménységünk szilárd alapja? És nem utolsó sorban, milyen választ adhatunk a bibliai reménység alapján azokra a kihívásokra, amit a tudomány mindenhatóságába vetett hit megrendülése idézett elő a világban? Van-e bármilyen kapcsolat a tudomány jövőképe, a futurológia, és a keresztény boldog reménysége között?

A kérdés több mint a válasz, ezért ez a konferencia nem lezárt, hanem elindított valamit, ami nem maradhat pusztán a teológusok magánügye, ki kell terjednie a lelkipásztorokra, az igehirdetőkre, a gyülekezeti tagokra, sőt köze van hozzá minden felelősen gondolkodó embernek. Marana tha! Urunk jöjj! (1Kor 16:22).

Dr. Szilvási József

rektor