Szombatiskola és misszió

2016. szeptember 23–24-én Budapesten a Terézvárosi Gyülekezetben Patrick Johnson testvér, a Transzeurópai Divízió szombatiskolai vezetője tartott képzést szombatiskolai tanítóknak, vezetőknek, érdeklődőknek. A rendezvényre a Magyar Unió Szombatiskolai Osztálya szervezésében került sor.

A délelőtti istentiszteleten hangsúlyt kapott, hogy milyen fontos mindannyiunknak Jézus igazi tanítványaivá válni, követni a példáját. Ez a szeretettel jellemezhető életben mutatkozik meg, amiből természetesen következik, hogy másoknak is bemutatjuk Jézus szeretetét, vagyis Jézus tanítványaivá tesszük az embereket. Erre remek eszköz a szombatiskola, amikor is kis csoportokban, egymásra oda tudunk figyelni, egymást jobban megismerjük, és így képesek lehetünk közös missziós célokat megfogalmazni, majd azokat el is érni. Oda kell figyelnünk a másik ember szükségleteire, váljunk mentorrá! Szombatiskolánk jelenlegi gyakorlatához képest új elemnek számít a közös missziós célok megfogalmazása, az azokért való közös imádkozás. Hatalmas eszköz ez a módszer, megsokszorozódhatnak Krisztus tanítványai általa!

A délutáni két szeminárium interaktív módon történt. A csoportokban megbeszéltük, majd kiértékeltük a gyülekezetek szombatiskolai menetének jelenlegi helyzetét, utána megbeszéltük, hogy mi az a cél, ami felé tartanunk kellene, és hogyan tudunk oda elérni. Világközösségünk célkitűzése ebben az öt évben, hogy egyházunk tagjai mind bekapcsolódjanak aktív módon a misszióba. Johnson testvér kifejtette, hogy ennek az egyik legjobb módja éppen a szombatiskola, ha megfelelően élünk vele és odafigyelünk egymásra. Fontos közösen elgondolkozni új formákról, módszerekről, hogy ne csak elméleti síkon erősödjünk, hanem az elméletben folyamatosan tanultakat egyre inkább beépítsük a hétköznapi, mindennapi életünkbe. Hangsúlyt kapott az egymásra való odafigyelés.

Az esti áhítat alkalmával Patrick Johnson testvér kifejtette Péld 22:6 alapján, mennyire fontos a tanítás, aminek a feladata a családra, ugyanakkor a gyülekezetre is hárul: adjuk át Isten „jó ízét” a környezetünknek, közöttük gyerekeinknek, fiataljainknak is! A szombatiskola eszköz arra is, hogy megtartsuk saját gyerekeinket, fiataljainkat. Johnson testvér személyes tapasztalatát is elmondta arról, hogy leginkább két személynek köszönhető, hogy ma az egyházban van: az édesanyjának és egy másik gyülekezeti tagnak, aki tudatosan odafigyelt a fiatalokra, bátorította, vezette, tanácsolta őt is, mint a társait. A szombatiskola nem csupán az egyházunk legrégebbi intézménye, hanem a személyes találkozások közege is, amelyben az intelligens, egyben befogadó légkör vonzó közösségét élhetjük meg.

Köszönjünk a Terézvárosi Gyülekezetnek a vendégszeretetet és a vendéglátással járó feladatok lebonyolítását!

Zarkáné Teremy Krisztina
a Magyar Unió Szombatiskolai Osztályának vezetője

Peter-Bo Bohsen szeret örülni. Az öröme fertőző, és terjesztette is szorgalmasan a nyáron szerbiai, norvégiai, dániai, nagy-britanniai és lengyelországi cserkésztáborokban. A Transzeurópai Divízió újdonsült cserkészigazgatójaként magas szintű tudásával gazdagította a résztvevőket mind a gyakorlati cserkésztudás, mind a kereszténység gyermekek és fiatalok számára valódivá és gyakorlativá tétele terén.

Szerbiában a nagytábor lelki vezetője volt, emellett elkápráztatta a résztvevőket cserkésztudásával, mindenfélét építve pusztán fa és kötél használatával.

Dániában ő volt a motorja a 800 fős skandináv nagytábornak. Wales-ben, a Brit Unió nagytáborában a reformáció korába repítette vissza a 800 résztvevőt egy éjszakai játékban, amely során számos akadályt legyőzve Bibliákat kellett csempészniük, hogy terjesszék az evangéliumot.

Körhinta fából és kötélből a szerbiai nagytáborban

Miért teszi ezt?

„Van egy csomó ötletem, és megvalósítom őket. Azt gondolom, hogy megosztva őket másokkal, nekik még jobb ötleteik születnek. És minél érdekesebbé tesszük a cserkészetet, annál több fiatal kezd el cserkészkedni, ami által – reményeink szerint – közelebb tudjuk őket hozni Istenhez.”

Titus, egy brit cserkészcsapat őrsvezetője

Titus érti ezt. Mióta az eszét tudja, cserkészkedik, helyi táborok, országos és nemzetközi nagytáborok résztvevője. Saját csapatában most kezdett el vezetőként dolgozni.

„Ez nemcsak arról szól, hogy összejövünk. Minden tábornak üzenete van” – magyarázza, majd fejből idézi a legutóbbi 5 nagytábor jelmondatait. A táborban az ott folyó tevékenységet élvezi, de haza az áhítatok egyszerű, Krisztus-központú üzenetét viszi.

Nathan Stickland táborparancsnok a tábor jelmondatát hangsúlyozza: „Krisztushoz horgonyozva”

Ez a fontos Nathan Stickland táborparancsnoknak és csapatának is. Nagyon szereti az összes tevékenységet, de egyetért Titusszal abban, hogy a tábor végső célját az istentiszteletek adják. A jelmondathoz kapcsolódóan több régi horgonyt kiraktak a tengerpartra, ezzel is felhívást intézve a táborlakókhoz, hogy ők is horgonyozzanak le Krisztushoz. És ez úgy tűnik, sikerült is.

Peter-Bo Bohsen, a Transzeurópai Divízió cserkészigazgatója

Bohsen álma, ahogy a tedNEWS video riportjában is kifejti, hogy Európa-szerte fejlessze a cserkészek tudását, és hogy azzal egymás programjait támogassák, összefoglalva, hogy Európát „kisebbé” tegye.

„Öröm fiatalokkal dolgozni, és öröm megadni nekik a lehetőséget a munkára, és látni, ahogy a kis dolgok, amiket átadtál nekik, bennük és általuk nagyra nőnek” – mondja. Mottója: „Fontos, hogy cserkészként és cserkészvezetőként örömöd legyen, mert ha öröm van benned, és azt megosztod a gyerekekkel, többet tanulnak.” Amikor ezt az öröm-koncepciót firtatjuk, mosolyog: „Ez jó öröm. Keresztény öröm. Ezzel az örömmel gyerekeket hozunk Istenhez.”

Victor Hulbert, tedNEWS

Forrás: http://ted.adventist.org/news/953-fnding-faith-through-fun

Bejegyzés