Simon Zsolt lelkészt közelgő nyugdíjba vonulása alkalmából köszöntötte Kalocsai Tamás DET elnök, a Sárváron tartott kétnapos lelkészértekezleten. Ebből az alkalomból kérdeztük őt.
– Amikor gyógyszerész asszisztensnek készültél, gondoltad, hogy valaha lelkész leszel? Milyen területeken dolgoztál az elhívásodig?
– Abban az időben (1982) már a közösség tagja voltam, végeztem a teológiai tanulmányaimat is. Már akkor, sőt előtte gondoltam, hogy szeretnék lelkészi szolgálatot végezni. Azt is tudtam akkor, hogy hosszú lesz az út. De a vágy ott volt bennem. Amíg célba értem, voltam pénzügyi előadó, raktári munkás a szombatért, külkereskedő, kubai ügyek referense, szállítmányozási és vámügyintéző.
– Hogyan hallottad meg Isten hívását?
– Amikor keresztségre készültem néhány hasonló korú fiatallal együtt, egy alkalommal kezembe került a héber Biblia. Megmutatták. Nagyon érdekes érzés fogott el. Mondtam is a tanítómnak, hogy jó lenne mélységeiben érteni, ismerni, az abban levő üzenetet elvinni másoknak. Az volt az érdekes, hogy a magyar nyelvű Biblia szövegével is akkor ismerkedtem. Ez egy nagyon különös dolog volt.
– Lelkészi munkád alatt milyen szolgálatokat végeztél a legszívesebben?
– Nagyon szerettem tanítani. Először a bibliatanulmányt (szombatiskola). Beszélgetni, meghallgatni másokat, tanácsolni, vigasztalni, bátorítani embereket, bizonyságot tenni utazás közben például vonaton, ha volt alkalom. Evangelizálni itthon és külföldön. Ismereteket átadni hallgatóknak a főiskolán. Szerettem fordítani, bibliai szabadegyetemeket szervezni, előadásokat tartani.
– Hogyan tudtad kombinálni a lelkészi és a tudományos munkát?
– Igyekeztem mindenre időt találni. Ez nem volt könnyű, de a családom támogatott, mindenféle módon, hogy tudjam csinálni. Ők is ott voltak a háttérben, biztattak, támogattak, segítettek. Ez csak így volt lehetséges. Tanáraimmal is „szerencsém” volt. Olyanoktól tanulhattam, akik kiválóak voltak a maguk szakterületén az ELTE-n, az OR-ZSE-n, a teológián. Az én érdeklődésem pedig a végtelen felé húzott: teológia, nyelvek, folklór, judaisztika, hebraisztika. Amit ezek által kaptam, az mind a tanáraim és a családom, Julika imái és Zsófia lányom érdeklődése és természetesen az Örökkévaló által volt lehetséges, és biztosan egy-két háttérben rejtve imádkozó gyülekezeti tag által.
– Mi a terved a nyugdíjas évek alatt?
– Szeretnék tanítani az ATF-en továbbra is. Szombatonként szolgálni a gyülekezetekben, ahová meghívnak. Kicsit többet lenni a családdal. És olvasni, tanulni, amíg csak képes vagyok rá. Anekdotákat mesélni a kollégákkal, beszélgetni olyan dolgokról, amik velünk történtek. Esetleg leírni történeteket, mielőtt elvesznek.
– Fogalmazz meg egy üzenetet a fiatalabb kollégáknak és a testvéri közösségnek, ami a szolgálatod tapasztalataiból kikristályosodott!
– A szakmát meg kell tanulni, a hitet meg kell élni. Tiszteljük egymást, éljünk derűsen, hogy örülhessünk az életnek, amit az Úr ajándékba adott nekünk, legyünk hálásak azért, amit kaptunk!
Dr. Ősz-Farkas Ernő
Adventista Kommunikáció
