Immár jó néhány éve hagyomány a Práter utcai gyülekezet életében, hogy az utolsó előtti adventi hétvégén mézeskalácsot sütünk, együtt, közösségben. Aprók és nagyobbak egyaránt kiveszik részüket a feladatokból, legyen szó a sütemények kiszúrásáról, a tepsikre és így a sütőbe kerüléséről vagy a díszítésről.
Ez az esemény idén december 13-ra, szombat estére esett, Papp Ildikó szervezésében. Farkas Gyöngyi előre elkészített ízes, fűszeres tésztája már várta a 16 óra után érkező, lelkes résztvevőket. A kisebbek a nagyobbak segítségével nyújtották a tésztát és szaggatták ki a szebbnél szebb formájú kiszúrókkal. A gyerekek körében a legnagyobb izgalmat a már tepsire helyezett sütemények lyukasztgatása okozta, ezzel is segítve a későbbi felhasználásukat a gyülekezet fájának díszeiként.
Az első tepsi sütőbe kerülése után lassan, de biztosan az alagsort és a fenti termet is betöltötte a sokak számára a gyermekkort, kedves emlékeket és az ünnep varázsát idéző fahéjas, aromás illat. Aztán kezdetét vette a díszítés; mindenki igyekezett a lehető legszebben dekorálni az általa választott formát.
A hosszú asztal másik végében apró papírcsillagok készültek Gábor Katicával, mindegyiken egy-egy bibliai bátorítással, idézettel, melyeket szintén az ünnepre felállított fenyő díszítésére szántunk.
Míg odalent szorgos kezek alkottak, a fa is a helyére került, közben elkezdtek felszállingózni a kisgyermekek, hogy a felnőttek segítségével a helyükre kerülhessenek az elkészített ornamentumok. Csillogó szemmel, lelkesen rakosgatta minden résztvevő felváltva az illatos, egyedi díszeket és az időközben szintén elkészült, szeretetteljes igei üzeneteket hordozó csillagocskákat a fára.
Amikor minden elkészült, leültünk, énekeltünk közösen néhány dalt, és hálát adtunk Istennek, hogy van miből adnunk, van mivel szolgálnunk Őt. A gyülekezetünkben minden évben az utolsó adventi hétvége szombatján rászoruló családokat hívunk meg. Ezen az alkalmon a fán lévő csillagocskák és mézik, valamint ez utóbbiakból a megmaradt, díszként fel nem használt darabok is olyan gazdára lelnek, akiknek nélkülünk az ünnepi időszak sötétebben és szomorúbban telne. Minden esztendőben, mikor ezeken a „mézeskalácsozásokon” részt veszünk, tudjuk, hogy egy nálunk nagyobb szükségben lévő embertársunk ünnepét tehetjük kicsit szebbé, mutathatjuk be neki apró, kedves tetteken keresztül is Jézus evangéliumát, életének legfontosabb üzenetét: a szeretetet.
Köszönet minden szervezőnek: Papp Ildikónak, Farkas Gyöngyinek, Gábor Katicának, Apa Lászlónak és minden további lelkes segítőnek, a legapróbbtól a legnagyobbig.
Restás Márffy-Eszter
Henter Zsombor
