Duda Dániel elnöki felhívása a Végrehajtó Bizottsághoz
A Transzeurópai Divízió (TED) október 30. és november 3. között a montenegrói Budvában tartott év végi ülésén Daniel Duda az immár évente megrendezésre kerülő „elnöki felhívással” nyitotta meg az ülést, amely a TED-hez tartozó területekre vonatkozóan adott egy átfogó látást. Az előadást úgy alakították ki, hogy a jelenlévők közül senki ne érezhesse úgy, hogy ezek megszokott és rutinszerű találkozók lennének.
„Van-e eszközünk az újonnan megtértek tanítvánnyá nevelésére, hogy ne váljanak »eltompult hallásúvá« (Zsid 5:11)? Ha a keresőkből követők lesznek, a követőkből pedig tagok, akkor ez megnyeri a világot?”
Az elnöki felhívás
Duda a „Miért vagyunk itt?” kérdéssel nyitotta meg felhívását. A Végrehajtó Bizottság tagjai, akik laikus képviselőkből, uniós, területi vezetőkből és a missziók vezetőiből állnak, hallgatták őt. „Mi a létünk célja? Ha az adventmozgalom 180 évvel a nagy csalódás után még mindig itt van, akkor valaminek még mindig történnie kell” – mondta Duda.
Idén a TED harmadik stratégiai céljára összpontosítva – „Jöjjenek létre közösségek új helyeken és új népcsoportokban” – Duda elmagyarázta, hogy ez a fókusz szorosan kapcsolódik a TED első két stratégiai értékéhez, melyek a „Szeretet kiterjesztése” és a „Növekvő, élethosszig tartó tanítványság”.
Miközben Duda leírta az egyes egyházi közösségeink lelki DNS-ét, visszatért az egész életen át tartó tanítványság szükségességére, nem utolsósorban megkérdőjelezve evangelizációnk sajátosságait és korlátait. „Van-e módszerünk az újonnan megtértek tanítvánnyá tételére?” – kérdezte. Ha a keresőkből követők lesznek – elmélkedett –, a követők pedig tagokká válnak, akkor ez megnyeri a világot? Vagy csak klónozzuk a saját működési hibáinkat?”
Fokozott elvárások
Öt lélektani „Elvárjuk-e…?” kérdéssel Duda felhívást intézett az összegyűlt vezetőkhöz, hogy emeljék az elvárásaikat:
„Elvárjuk-e a tagjainktól, hogy jobban szeressék a családjukat? Hogy jobban szeressék a többi embert? Elvárjuk-e tőlük, hogy többet szolgálják azokat, akik kevésbé kiváltságosak? Vagy a kereszténység egy megdicsőült, öncélú fogyasztói társadalom, ahol Jézus engem áld meg – engem, engem, engem, engem? Elvárjuk-e tőlük, hogy jobban törődjenek azokkal, akik más nyelvet beszélnek, mint ők, akik más bőrszínűek, vagy akik más kultúrából származnak? Elvárjuk-e, hogy ne fakadjanak ki a gyülekezetükben, hanem legyenek tekintettel arra, hogy vannak emberek, akik mások, mint ők, akik másképp öltözködnek, másképp étkeznek? Vagy még mindig azt mondják, hogy „ellopták a gyülekezetemet, és már nem az, ami egykor volt”? Elvárjuk-e, hogy ne legyenek ingerültek, és ne ítélkezzenek?”
„Ha ez nem történik meg – mondta Duda komolyan – akkor nem Jézus tanítványait »alkotjuk meg«.”
Új közösségek – Új tanítványsági modell
Duda ezután felvázolta, hogy miként kellene működniük a meglévő és az új egyházi közösségeknek.
- A vezetőknek minden szinten példát kell mutatniuk, szemléltetniük és tanítaniuk kell a tanítványságot – ami nem az üdvösség előfeltétele, hanem a megtérés természetes velejárója.
- A tanítványság olyasvalami, amit egy közösség részeként élünk meg. Ellenkező esetben egészségtelen önmegfigyeléssé fajul, ami bűntudatot vagy ítélkezést szül.
- A törvényeskedést el kell kerülni a tanítványság szentírási, teológiai, egyházi és pszichológiai szempontjainak gondos beépítésével.
- Lépjünk túl azon, hogy szombat reggel egyszerűen csak a „gyülekezeti tagságot” számoljuk. Tudatosan neveljük át a gyülekezetet arra, hogy az emberek a megújulásra és a tanítványságra törekedjenek.
- A lelki növekedést formáljuk át a tevékenységalapú megközelítésről a lelki utazásra. Minden ember és minden gyülekezet életében szükség van egy lelki növekedési tervre. A hangsúly a következő lépésen van.
- Vegyük figyelembe, hogy a „különböző emberek más-más módszerrel dolgoznak”. Fejlesszünk ki kulcsfontosságú teljesítménymutatókat azok számára, akik a) felfedezik a kereszténységet, b) növekednek Krisztus megismerésében, c) közel állnak Krisztushoz, és d) Krisztus-központú, érett hívők.
Záró gondolataiban Duda Pál apostolra hivatkozott, aki a Zsidókhoz írt levélben felelősségre vonja Krisztus követőit, akik az evangélium tejével élnek, de eltompul a hallásuk (Zsid 5:11–14). Hasonlóképpen, sok tagunk úgy érzi, hogy az „idő sürgető volta” miatt kénytelen egyenesbe jönni Istennel, és egy félelmen alapuló döntést hoznak, de aztán képtelenek tovább növekedni. Duda megjegyezte, hogy Ellen White megkérdőjelezte ezt a gondolatot. „Olyan korban élünk, amikor a gonoszság uralkodik. Az utolsó napok veszedelmei sűrűsödnek körülöttünk, és mivel a gonoszság bőségesen jelen van, sokak szeretete kihűl… Az idő rövidségét hajtogatják, ezzel ösztönöznének bennünket az igazság keresésére és arra, hogy Krisztust barátunkká tegyük. Ez azonban, nem a legjobb indíték.”¹
Az elvárások emeléséről szóló felhívás szerdától péntekig ott lebegett az ülésezések felett, amint az a további beszámolókban is olvasható. A szombati istentisztelet végén Duda áldást mondott, az Úr elé hozva a megnövelt elvárásokat.
„Az egység és a határtalan szeretet Istene áldjon meg mindannyiunkat, hogy senkit se lássunk »másnak«, hanem mindenkit szeretettnek!
Legyen nyitott a szívünk arra, hogy szolgáljunk és felemeljünk minden embert, akivel találkozunk, tudva, hogy Krisztusban nincsenek megosztottságok, nincsenek falak, nincsenek határok.
Legyünk mindannyian az együttérzés eszközei, akik feltételek nélkül kegyelmesek, korlátozások nélkül kedvesek és előítéletek nélkül szolgálnak.
Tapasztaljuk meg mindannyian az Istennel való közösség átalakító erejét, a feltétel nélküli elfogadás erejét, és terjesszük ki ezt a körülöttünk élőkre, minden korosztályra, fajra, nemre és az élet minden területére.
Mindenható Isten, alakíts át minket a „vallási szolgálat fogyasztóiból” Isten szeretetének hordozóivá megosztott családjaink, széttöredezett szomszédságaink és polarizált gyülekezeteink, valamint háborúk sújtotta bolygónk minden szegletében, tetteinkkel hirdetve, hogy mindenkit szívesen látunk, mindenkit szeretünk és mindenkit értékelünk.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek jellemének köszönhetően szeressünk mi is úgy, ahogyan Ő szeretett minket, és menjünk el békében és örömben! Ámen.”
Elmélkedés az életről Krisztus testében
A 2024. augusztusi Európai Lelkész Konferencia (EPC) végén adott széleskörű interjúban Duda beszélt a konferencia lelkipásztorok és tagok számára szóló hozzáadott értékéről. A beszélgetés előrehaladtával szólt az elvárások növeléséről és a Krisztus testében való életről. Hogyan viszonyulunk a változáshoz? Hogyan tudnak a lelkipásztorok és a tagok jobban együttműködni? Elvárhatjuk-e, hogy Krisztus testében mindenkivel tisztelettel és méltósággal bánjanak – kivétel nélkül?
Daniel Duda on the Added Value of EPC 2024 and More
A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/raise-your-expectations/
A cikk írója: David Neal
