Szőllősi Árpádné üzenete a nőknek
Kislány koromban egy egyházterületi beiktatóünnepségen vettem részt, ahol a szervezők virágcsokorral ajándékozták meg az új területi elnököt, de a prédikátor a virágcsokrot nem tartotta meg magának, hanem továbbadta a feleségének, ezzel a kedves gesztussal is bizonyságát adva annak a ténynek, miszerint minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő.
Kislányként megjegyeztem ezt az elismerő, kedves magatartást: egy prédikátor így is viszonyulhat a NŐ-höz, élete párjához, társához, aki nemcsak gyermekei anyja és felesége, hanem a gyülekezete programszervezője, a nélkülözők támogatója, a gyerekek kedvenc tanítója. Sőt ő az, aki az összes programjáról tud, aki odafigyel a közösség betegeire, aki pontosan tudja, ki vett úrvacsorát és ki nem. Aki táborokat szervez – a nomád körülmények ellenére is. Aki fejben tartja az összes találkozóját és előkészíti péntek estére a hófehér inget élére vasalt nadrággal és kifényesített cipővel.
Több mint harminc év telt el az említett felejthetetlen virágcsokros történet óta. Felnőtt fejjel már tudom, hogy az a prédikátor, aki az Adventista Teológiai Főiskolán kateketikát tanított, és arra bátorította diákjait, hogy szedjenek „P-vitamint”, azaz legyenek a példaadás mintái, tudatosan cselekedett azon a bizonyos egyházterületi beiktatóünnepségen.
Mert kell a segítség és kell az elismerés is. Manapság ezekből is oly keveset mérnek.
Hiszem és vallom: az a feleség, aki számon tartja a gyülekezet elesettjeit és pontosan tudja, kik azok, akik lelki segítségre szorulnak, vagy látogatni kellene őket, az nem csak egy szimpla női szerepet tölt be, hanem sokkal inkább egy multifunkcionális társ, aki miközben a legjobbat nyújtja a férjének és a legszükségesebbet biztosítja a gyülekezetnek, az a személy valójában az Isten szerinti „derék asszony”. Ez utóbbi pedig a legkülönlegesebb „titulus”, amit elnyerhetünk az Isten szemében.
Sokféleképpen hívhat el az Úr bennünket. Lehetünk egyszerű kétkezi munkások, tanítók, üzletasszonyok, vagy olyan hölgyek, akik háttérmunkát végzünk a családban férjeink mellett.
Talán egy lelkészfeleség vagy te is, egy prédikátor társaként. Az Isten téged különösképpen kiválasztott. Csak úgy töltheted be a helyed Isten tervében, ahogyan a régiek: odafigyeléssel, támogatással, a terhek megosztásával.
Hosszú beszélgetésünk után végül e két utolsó kérdést tettem fel Margó néninek:
– Szeretném megkérdezni, mit üzensz a mai lelkészfeleségeknek?
Mire Ő röviden így válaszolt:
– Érdemes áldozatot hozni a munkáért, mert ha rögtön nem is, de idővel tapasztalni fogjátok az elvégzett munka áldását.
– Házastársi, kapcsolati szinten mit üzennél a lelkészpároknak?
– A segítségre, a megértésre csak akkor számíthatunk, ha őszintén elmondjuk a problémáinkat. A megosztott teher így könnyebb lesz.
„Egymás terhét hordozzátok és így töltsétek be Krisztus törvényét” (Gal 6:12).
Szőllősyné Nagy Annamária
Női Szolgálatok Osztály
munkacsoporttag
