Bejegyzés

A Generálkonferencia Budapestre költözik 
– legalábbis egy napra

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Generálkonferencia Budapestet választotta annak a globális rendezvénynek a helyszínéül, ahol a világ több mint 100 országából, mintegy 700 testvér lesz jelen, hogy a gyermek-, női- és családi szolgálatok kihívásairól tanácskozzon. A május 10 és 13 között megrendezésre kerülő „Reach the World!” (Érd el a világot!) konferenciának a Budapest Kongresszusi Központ ad otthont. 

A rendezvényen jelen lesznek az érintett szolgálati területek osztályvezetői (egyházterületi, uniós, divíziós és generálkonferenciai szinten), valamint a konferencia témáinak legjelesebb nemzetközi szakértői is (például a gyermekek egyházból való kimaradását kutató, sokat idézett George Barna – aki ugyan magyar származású, de még soha sem járt Magyarországon).

A konferencián csak a meghívott, illetve regisztrált küldöttek vehetnek ugyan részt, ám a szombati nap nyitott lesz a magyar egyháztagság felé is. Így május 13-án örömmel várunk minden érdeklődőt egy nemzetközi, színes szombati élményre. Az istentiszteleten Mark Finley fog igét hirdetni, amit több magyar kórus szolgálata tesz színesebbé.

Mihalec Gábor
Családi Szolgálatok Osztálya

…akár csak egy embert is

Önkéntes evangelizátorképzés Budapesten

Mi az evangelizálás célja? Hogyan válhatunk alkalmassá arra, hogy Isten örömüzenetét hirdessük a környezetünknek? Mi Isten, és mi a mi szerepünk ebben? Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a 2017. február 17–19. között Budapesten megrendezett, kilencedik Önkéntes evangelizátorképzésen. Ismereteink elmélyítésében Daniel Duda, a Transzeurópai Divízió Nevelési Osztályának vezetője nyújtott segítséget 8 előadáson keresztül. 

Péntek este a kezdő alkalom kellően megalapozta az azt követő két, tanulságokban és tanulásban gazdag napot. A szombat délelőtt Ősz-Farkas Ernő, a Dunamelléki Egyházterület elnökének érdekes kérdésével indult: Miért kell már kilencedik éve képezni magunkat az evangélium hirdetésére? A felelet pedig nem váratott sokat magára: Azért, mert a világ folyamatosan változik, így a mi evangelizációs módszereinknek is folyamatosan változnia kell ahhoz, hogy eredményesek lehessünk. Az előadások során Daniel Duda ennek a változásnak az alapjait és lépéseit tárta elénk.

Megvizsgáltuk, hogy vajon milyen szemüvegen keresztül kell olvasnunk a Bibliát, hiszen ez meghatározza az Istenről alkotott képünket és így közvetlenül a jellemünket is – így hát azt is, hogy hogyan adjuk át az örömüzenetet. Megtanultuk, hogy a lelki ajándékoknak sokkal fontosabb szerepe van az életünkben, mint azt gondolnánk. Mindannyian más és más ajándékokat kaptunk a Szentlélektől, amelyek mind azonos értékkel bírnak. Mindenki rendelkezik legalább eggyel közülük, és mindenkiére szükség van. Ezek azonban nem számunkra ajándékok a Szentlélektől, hanem egymás, a gyülekezet és a környezetünk számára. Azt pedig, hogy kinek, mikor és milyen ajándékot ad, azt Isten dönti el.

Elgondolkodtunk azon is, hogy ma miért érezzük, hogy az evangelizálás kemény munka. Talán azért, mert nem vagyunk igazán büszkék arra az Istenre, akit szolgálunk és be akarunk mutatni? Vagy mert „elemmel működtetett” keresztények vagyunk, akik, mikor feltöltődnek, akkor még dúl bennük a tenni akarás, de túl hamar lemerülnek és végül semmit nem tesznek? Megismerkedtünk a különböző evangelizációs stílusokkal, amiknek segítségével a saját személyiségünknek megfelelő módon tudjuk megszólítani az embereket. Miután lehetőségünk volt felismerni a hozzánk legközelebb álló stílust, megérthettük, hogy fejlesztenünk kell azt, hogy minél hatékonyabbak tudjunk lenni. Végül pedig megnéztük, hogy mik a sikeres evangelizáció szervezésének szempontjai. Fel kell mérnünk a körülöttünk élők szükségleteit, hogy az őket valóban érdeklő témákról tudjunk beszélni. Az evangelizáláshoz használnunk kell a lelki ajándékainkat, kinek-kinek a sajátját. Az evangelizációs programot pedig rugalmasan kell kezelnünk és nyitottnak kell lennünk annak megváltoztatására.

Az evangelizálás, az emberek megszólítása nem könnyű feladat, azt hiszem, ezt a közel 150 résztvevő nevében mondhatom. Ez a hétvége azonban segítséget nyújtott abban, hogy merjük átalakítani a gondolkodásunkat. Tegyük fel a megfelelő szemüveget, vegyük észre az életünkben azokat a területeket, amelyekben fejlődnünk kell, mert ezzel nem csak a saját életünk, hanem másoké is megváltozik. Isten biztosít bennünket arról, hogy szeret minket, hogy értékesek vagyunk a számára és hogy mindegyikünkben van valami, amivel közelebb vihetünk hozzá akár csak egy embert is.

Ömböli-Lakos Anna

  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délelőtt
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 2/1.
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 1.
  • Önkéntes evangelizátorképzés – 2017.02.18. délután 2/2.

Szombatiskola és misszió

2016. szeptember 23–24-én Budapesten a Terézvárosi Gyülekezetben Patrick Johnson testvér, a Transzeurópai Divízió szombatiskolai vezetője tartott képzést szombatiskolai tanítóknak, vezetőknek, érdeklődőknek. A rendezvényre a Magyar Unió Szombatiskolai Osztálya szervezésében került sor. 

Szombatiskola és misszióA délelőtti istentiszteleten hangsúlyt kapott, hogy milyen fontos mindannyiunknak Jézus igazi tanítványaivá válni, követni a példáját. Ez a szeretettel jellemezhető életben mutatkozik meg, amiből természetesen következik, hogy másoknak is bemutatjuk Jézus szeretetét, vagyis Jézus tanítványaivá tesszük az embereket. Erre remek eszköz a szombatiskola, amikor is kis csoportokban, egymásra oda tudunk figyelni, egymást jobban megismerjük, és így képesek lehetünk közös missziós célokat megfogalmazni, majd azokat el is érni. Oda kell figyelnünk a másik ember szükségleteire, váljunk mentorrá! Szombatiskolánk jelenlegi gyakorlatához képest új elemnek számít a közös missziós célok megfogalmazása, az azokért való közös imádkozás. Hatalmas eszköz ez a módszer, megsokszorozódhatnak Krisztus tanítványai általa!

Szombatiskola és misszióA délutáni két szeminárium interaktív módon történt. A csoportokban megbeszéltük, majd kiértékeltük a gyülekezetek szombatiskolai menetének jelenlegi helyzetét, utána megbeszéltük, hogy mi az a cél, ami felé tartanunk kellene, és hogyan tudunk oda elérni. Világközösségünk célkitűzése ebben az öt évben, hogy egyházunk tagjai mind bekapcsolódjanak aktív módon a misszióba. Johnson testvér kifejtette, hogy ennek az egyik legjobb módja éppen a szombatiskola, ha megfelelően élünk vele és odafigyelünk egymásra. Fontos közösen elgondolkozni új formákról, módszerekről, hogy ne csak elméleti síkon erősödjünk, hanem az elméletben folyamatosan tanultakat egyre inkább beépítsük a hétköznapi, mindennapi életünkbe. Hangsúlyt kapott az egymásra való odafigyelés.

Az esti áhítat alkalmával Patrick Johnson testvér kifejtette Péld 22:6 alapján, mennyire fontos a tanítás, aminek a feladata a családra, ugyanakkor a gyülekezetre is hárul: adjuk át Isten „jó ízét” a környezetünknek, közöttük gyerekeinknek, fiataljainknak is! A szombatiskola eszköz arra is, hogy megtartsuk saját gyerekeinket, fiataljainkat. Johnson testvér személyes tapasztalatát is elmondta arról, hogy leginkább két személynek köszönhető, hogy ma az egyházban van: az édesanyjának és egy másik gyülekezeti tagnak, aki tudatosan odafigyelt a fiatalokra, bátorította, vezette, tanácsolta őt is, mint a társait. A szombatiskola nem csupán az egyházunk legrégebbi intézménye, hanem a személyes találkozások közege is, amelyben az intelligens, egyben befogadó légkör vonzó közösségét élhetjük meg.

Köszönjünk a Terézvárosi Gyülekezetnek a vendégszeretetet és a vendéglátással járó feladatok lebonyolítását!

Zarkáné Teremy Krisztina
a Magyar Unió Szombatiskolai Osztályának vezetője

Zenei nap

Az unió szervezésében zenei napot tartottunk március 5-én a Terézvárosi Gyülekezetben. Délelőtt a helyi gyülekezet megszokott szolgálatai mellett Tarjáni Anikó énekét, három kórus – a Békés-Csongrád megyei kamarakórus, az Acapella and Musica énekegyüttes és a helyi kórus – szolgálatát hallhattuk. 

Pörneki Attila testvér, az unió zenei vezetője ismertette az új gyülekezeti énekeskönyv szerkesztésének előrehaladását és a nyári, bózsvai zenei táborral kapcsolatos előkészületeket. Osvald László lelkész testvér a tanítványságról beszélt igehirdetésében, Mt 28:16–20 verse alapján, miszerint a kételkedésre a legjobb megoldás az evangélium hirdetése. Vallásos életünk a hétnek ne csupán egy napjára korlátozódjon, hanem fogja át a hét minden napját. Jézus példázatában rávilágított, hogy a szőlővessző akkor terem gyümölcsöt, ha a tőkén marad, abból táplálkozik.

A délutáni istentiszteleten a három kórus szolgálata után az összevont kórus két szolgálatát hallhattuk. Pörneki testvér elmondta, hogy a Zenei Osztály is csatlakozik az unió programjához: minden tagot vonjunk be a szolgálatba. Ennek szép példája e délután is, amikor fiatalok hangszerekkel is csatlakoztak a gyülekezet énekéhez. Isten végidei népének két feladata van: felkészülni a Jézussal való találkozásra, másrészt pedig a délelőtt hallott misszióparancs teljesítése. Minden gyülekezeti tag érezzen felelősséget arra, hogy tegyen bizonyságot Jézusba vetett hitéről. Ez a Lélek átformáló munkájával történhet meg. Mit tud ebben a folyamatban tenni az unió zenei élete? Az osztály munkája istentiszteleteinket ugyanúgy szolgálja, mint a többi osztály. A zene nemesbítse valamennyiünk lelkét. A zene hallgatásakor, énekléskor érezzük azt, hogy istentiszteleten vagyunk! Ezt akkor tapasztaljuk, ha a Szentlelket befogadjuk Ef 5:18b–20 veresei szerint.

Fekete István