Az 5000 istenközvetítő országa
A TÁRKI nemrég készült kutatása meglepő eredményt hozott azok számára, akik a hagyományos könyvolvasás eltűnését vízionálták. Az emberek 13%-a rendszeresen olvas nyomtatott könyveket (hetente), és a népesség összesen 46%-a még mindig olvas ezen a módon. Ez pedig olyan lehetőség, amely mellett nem mehetünk el.
Ma Magyarországon 18 461 ember jut egy adventistára. Ha a lelkészek igyekeznek elérni ezeket az embereket, azzal kell számolnunk, hogy 96 000 fő jut egy lelkészre. Elsőre is látszik, hogy ezek lehetetlen számok, és ha csak ezeket látjuk, olyan, mintha prométheuszi küldetésünk lenne. Senkinek sincs annyi ideje és energiája, hogy egy ilyen küldetést teljesítsen. Ezért nézzük meg egy kicsit mindezt másképp. Krisztus idejében a föld lakosságát 100-300 millió közöttire becsüljük. Ez annyit jelent, hogy amikor a 12 apostol, és mondjuk a 70 egyéb tanítvány, akik szintén elmentek a föld végső határáig, és esetleg a további küldöttekkel kiegészülve mondjuk lehettek akár 200-an, elindultak, olyan munkát kellett bevégezniük, amelyben 709 200 ember jutott egy küldöttre. Ha a gyülekezetek létszáma elérte mondjuk a 100 ezer főt néhány évtizeden belül, még mindig 2000 fő jutott egy emberre.
Ezek legalább annyira lehetetlen számok, nem? És mi történt? Gyakorlatilag elterjesztették az evangéliumot az egész akkor ismert világon egy emberöltő alatt. Eközben nem volt gyors közlekedési eszközük, elektronikus üzenetátadási lehetőségük, netük, nyomdájuk, stúdióik stb. A titok két dologban rejlett: a Szentlélek – akinek a szerepét és az erejét itt nem szükséges részletezni. A másik viszont az erőforrások sokszorozása volt. Az egyszerű fordítás így adja vissza ezt: Efézus 4:12 – „Azért adta őket [mármint a vezetőket – lásd előző ige], hogy felkészítsék és kiképezzék Isten népét feladatukra, a szolgálatra — hogy ezáltal felépítsék és megerősítsék a Krisztus »Testét«.”
Mi a helyzet, ha a kiadó ezt a munkát „egymagában” végzi? Végiggondolni sem érdemes. De nem is kell, hiszen nem voltunk eddig sem egyedül. Mintegy 1100 ember (vagy intézmény) vásárolt tőlünk több mint 720-féle kiadványt, összesen megközelítőleg 65 600 példányban (ebben minden benne van, képeslapok és szóróanyagok is). Mivel a kiadványok mind egy-egy misszionárius, kiszámolhatjuk, milyen elérési arányokat produkáltunk ezzel: 154 ember jutott egy-egy kiadványra. Ez tényleg remek teljesítmény. De el tudjátok képzelni, hogy ha mindezt 5000 fő végzi? Ha ebben a mértékben terjesztjük ki a tevékenységet, 20 fő/„misszionárius” arányt érhetnénk el, vagyis olyan sűrű elérést, amire még a történelemben is kevés példa lehetett.
Hány emberre lehetünk hatással?
Dunbar elmélete szerint (átlagban) 500-ra tehető egy ember ismerőseinek a száma, legfeljebb 150-re a stabil, rendszeres interakciókkal fenntartott kapcsolatainak a száma, 50-re a nem túl közeli, de barátinak nevezhető kapcsolatok maximális száma, legfeljebb 15 a közeli barátok köre, a legbelsőbb kapcsolatok köre pedig nagyjából ötfős. Bár az elmélet nem ad stabil számokat, csak kiindulási értékeket abban, miként tartjuk a kapcsolatot (az életben, nem a Facebookon) egymással, remekül kirajzolja azokat a határokat, amely a befolyási körünket is jelentik egyben. Vagyis mindenkinek van egy kb. 20 fős belső köre, amelyre a legnagyobb hatással képes lenni, illetve egy kb. 70 fős külsőbb köre, amelyre még elég nagy hatással lehet. Ez összesen 90 fő, akit gyakorlatilag szinte bármikor elérhetünk, akik akár a segítségünket igényelhetik, akiknek a problémáit személyesen is ismerhetjük, és akik elfogadnak tőlünk segítséget, támogatást.
Lássuk, mit jelent ez 5000 fő esetén? Vagyis, ha Magyarországon minden adventista segítőként, forrásként tekintene saját magára, amelyben az általa elérhető kb. 90 embernek ad támogatást, 450 000 embert érnénk el személyesen, akik maguk is közvetítővé válhatnának, hiszen aki jó „gyógyszert” kapott a problémájára, az másnak is továbbadja majd a receptet. Természetesen nem mindenki igényli a mi segítségünket. Azonban sokan igényelnék, ha látnák, hogy figyelmesek vagyunk a kérdéseikre.
Mi van a másik oldalon?
Milyen muníció áll rendelkezésre ahhoz, hogy támogassuk, segítsük az embereket? A kiadóban több mint 700-féle kiadvány található (mindent számolva). Ezek mindegyike gyógyír valamilyen problémára. Istenes, bibliás, egészségügyi, főzési, gyermeknevelési és hasonló kérdéseik vannak az embereknek, amelyeket meg akarnak oldani. Mi pedig ott élünk közöttük, mint összekötő elemek, akik a „gyógyszer” és a probléma (körülöttünk lévők problémái) között élnek, és akiknek rálátásuk van arra, mi a megoldás.
Ez adta az ötletet a kiadó számára, hogy ez évtől egyik legfontosabb ügyének azt tartsa, hogy mindenkire erőforrásként tekintsen a gyülekezetben. Hiszen tényleg erőforrások vagyunk. Kapcsok, akik minden kellemetlenség nélkül ajánlhatnak fel evangéliumot (gyógyírt) a körülöttük élőknek. A könyvmunka mindig is igazságtalanul volt beszorítva abba a skatulyába, amely a csoportos könyvosztásban és a házról házra járó munkásban látta a könyvmisszió igazi kifejeződését. Eközben mindig is az egyéni ajándékozók voltak azok, akik a legnagyobb munkát végezték Istennek azzal, hogy a környezetükre nyitottan könyveket ajánlottak, adtak a megoldást keresőknek. Szeretnénk végre, ha a könyvmisszió oda kerülne, ahova való: a mindennapokba, amely gyógyírt kínál a keresőknek.
Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a könyvmunka egyéb ágait sem, de figyelnünk kell rá, hogy ne hangsúlyozzuk túl ezeket az egyéb könyvközvetítések kárára. Hangsúlyozzuk inkább jobban végre az egyéni lehetőségeinket, amely magától értetődő megoldásként ágyazódik be az életünkbe, illetve azok életébe, akik között élünk.
Hívunk benneteket, hogy kövessétek a honlapunkat (adventkiado.hu) és a facebookoldalunkat (facebook.com/adventkiado), ahol folyamatosan informálunk benneteket a fejleményekről, ahol részévé válhattok az 5000 istenközvetítő mozgalmának. És legyetek része ti is az 5000 istenközvetítő mozgalmának!
Dr. Gyetvai Gellért igazgató
