Egy 100%-os védés története
Prof. dr. Gáspár Róbertet sokan ismerik az egyházban: a Szegedi Gyülekezet presbitere, a Transzeurópai Divízió Végrehajtó Bizottságának tagja, az Adventista Egyház Egészségügyi Szolgálatok Osztályának meghatározó tagja immár évtizedek óta. Egészségmegőrző előadásait minden korosztály érti és értékeli. A Szegedi Tudományegyetem professzora, nemzetközileg elismert kutató, akinek tudományos munkásságát rangos szaklapok és tudományos testületek is visszaigazolják.
A doktori disszertáció nyilvános védésén a kilenctagú MTA bizottság egyhangú, 100%-os értékelést adott – egy olyan elismerés, amely ebben a tudományos rangban rendkívül ritka.
A védés után beszélgettünk vele.
– Egy kutató munkáját sokféleképp elismerik: rangos szakfolyóiratokban való megjelenés, sikeres PhD-védés, habilitáció, egyetemi tanári kinevezés. Mit ad ehhez hozzá az MTA doktori cím? Milyen jelentőséggel bír ez a tudományos pályán – és számodra személyesen?
– A Magyar Tudományos Akadémia doktora cím a Magyarországon értekezés benyújtásával megszerezhető legmagasabb tudományos fokozat. Az értekezés a saját tudományos eredményekről szól, ugyanakkor emellett van egy ún. habitus vizsgálat is, amiben az értekezést benyújtó addigi tudományos életútját vizsgálják meg pontosan meghatározott követelményrendszer alapján, amiben többek között a jelölt publikációinak minősége, idézettsége, a témavezetésével készült PhD doktor értekezések száma és a volt doktoranduszok további szakmai életútjának alakulása, valamint a tudományos közéletben vállalt feladatok is szerepelnek. Először ezen a habitus vizsgálaton kell átjutni, és csak utána kerül sor az értekezés bírálatára. Így az MTA doktora cím birtokosa komoly tudományos teljesítményt tud felmutatni. Számomra ez a cím a szakmai, kutatói életutam betetőzése és egyben elismerése is, és hiszem, hogy Isten támogatása és áldása nélkül nem sikerülhetett volna.
– Miről szól a nagydoktori disszertációd? Milyen gyakorlati jelentősége van a több mint 20 éves kutató munkádnak, amit ebben a műben összegeztél?
– Az értekezés a koraszülés lehetséges gyógyszeres terápiájával foglalkozik, összegezve mindazokat az állatkísérleteket, amelyekben új hatásmechanizmusú anyagokat, illetve a már használt hatóanyagok eddig nem alkalmazott kombinációit teszteltük. Ezek az eredmények támpontot adhatnak a klinikai fejlesztés irányainak is, és elősegíthetik egy hatásosabb kezelés megvalósulását.
– A disszertációd egyik fő fókuszpontja a koraszülés témája. Milyen mértékű problémát jelent ez a jelenség, és milyen veszélyeket hordoz magában?
– Ma a világon minden 10. gyermek koraszülöttként érkezik, Magyarországon ez az arány 8% körül van. A koraszülöttség számos kockázatot hordoz magában, ami számos szervrendszert érint, a születés után közvetlenül életveszélyes szövődményekhez vezet, de hosszú távú következményei is lehetnek. Például igazolták, hogy a koraszülötteknél felnőtt korban is rosszabb az erek rugalmassága, ami a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát növeli. Az újszülött intenzív ellátás rendkívül magas szintű és az inkubátorokban nagyon sok koraszülött életet mentenek meg, de sokkal jobb lenne, ha a koraszülés leállítható lenne, és a magzat még néhány hétig az anyaméhben fejlődne az inkubátor helyett.
– Hívő emberként hogyan látod a hit és a tudomány kapcsolatát? A bizonyítékokon alapuló kutatás, a természettudományos ismeretek közelebb visznek Istenhez, vagy éppen távolítanak?
– Ez összetett kérdés. Hívő emberként tapasztalom, hogy Isten segít és vezet a kutatásban is, sok hívő tudós van ma is, de egyre erősebbek azok a hangok, amelyek azt mondják, hogy a tudomány és a hit nem egyeztethető össze, hiszen a tudomány egyik fontos alappillére lett az élővilág keletkezésével foglalkozó evolúciós tudomány, ami ma már olyan szilárdnak tűnő bizonyítékokkal rendelkezik, amelyeket nem tudunk tudományos ellenbizonyítékokkal cáfolni. Így sokan arra a következtetésre jutottak, hogy a bibliai kinyilatkoztatás nem megbízható, hiszen a tudomány által felsorakoztatott bizonyítékok nem a teremtés történetet igazolják. Ugyanakkor a Biblia azt is mondja, hogy a teremtést hit által lehet megérteni, nem bizonyítékok alapján. Éppen ezért számomra a teremtő Isten létezése és az életemben való jelenléte nem kérdés, és a tudomány művelése nem eltávolít, hanem közelebb visz hozzá.
– Kutatóként lehet-e jó választ adni egy rossz kérdésre: életmódváltás vagy gyógyszeres beavatkozás? Melyikben bízzunk?
– Ha betegségmegelőzésről beszélünk, akkor életmódváltás, ha a betegség kezeléséről, akkor általában mindkettő. Persze vannak olyan betegségek, amelyekhez nem tudunk egyértelmű életmódterápiát rendelni, és vannak olyan bajok is, amelyeknél a kezdeti szakaszan elegendő lehet az életmódváltás. A leggyakoribb szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség vagy a magas koleszterinszint esetén a gyógyszer mellett az életmódváltásra is szükség van, ugyanis olyan gyógyszert még nem találtak fel, ami teljes mértékben hatástalanítaná a helytelen életvitel következményeit.
– Az információáradat világában különösen fontos a forráskritika. Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni ahhoz, hogy laikusként is meg tudjuk különböztetni a tudományos alapokon nyugvó állításokat az áltudományos nézetektől?
– Olyan forrásokhoz érdemes fordulni, amelyek olyan szakemberektől származnak, akik nem magukat nevezték ki szakembereknek, hanem magas szintű, adott tudományterülethez tartozó képzésben részesültek. Persze senki sem tévedhetetlen, de akinek nincs meg a szükséges alapismerete egy adott területen, az akaratán kívül is nagyon félrevezet másokat. Bárki bármit mond, vagy ír, ellenőrizzük le, hogy ki az, ma már az internet világában nem olyan bonyolult ez. A mesterséges intelligencia segítségével rengeteg hamis video kering, amelyben ismert szakembereket – tudtukon és beleegyezésükön kívül – „odagenerálnak” a videóba, és valamilyen csodaterméket akarnak jó áron eladni. Ez önmagában is azonnal legyen gyanús. Egy neves szakember nagy valószínűséggel sosem fog csodakapszulát reklámozni.
– A tudományos élet elkötelezettséget kíván. Te egyszerre vagy kutató, lelki vezető, férj és édesapa. Hogyan lehet mindezt hitelesen összehangolni? Van erre valamilyen „recepted”?
– Receptem nincs, és korántsem vagyok tökéletes, sőt… A több feladat egyszerre végzése, divatos angolszász nevén a „multitasking”, komoly kihívás, de Isten valahogy mindig úgy rendezi az életem, hogy jut idő sok mindenre, illetve szembesít azzal is, amit elhanyagoltam, így a hangsúly és fókusz folyamatosan változik az aktuális élethelyzethez igazodva.
– Mit üzennél az adventista fiataloknak? Van-e értelme ma keresztényként kiválóságra törekedni, kutatni, és magas szinten megismerni a teremtett világ csodáit?
– Üzenni nem szeretnék semmit, főleg a fiataloknak, mert valószínűleg nem nagyon érdekli őket, hogy egy késő középkorú ember milyen tanácsokat ad. Azonban a meggyőződésem szívesen megosztom bárkivel azzal kapcsolatban, hogy érdemes-e kiválósága törekedni vagy éppen kutatni. Ma a legtöbben sok pénzt akarnak keresni, lehetőleg kevés munkával és gyorsan. A tudás, a szakértelem és gondolkodás azonban sosem lesz felesleges, csak akkor tudunk másokért tenni, ha értünk valamihez, és lehetőleg a legmagasabb szinten. Az egyre ellaposodó és felszínes gondolkodású társadalmunkban nagy szükség van az Istenben hívő, gondolkodó emberekre, akik megszerzett szaktudásukat mások szolgálatába állítják.
AK
