Tanévzáró ünnepség az Újbudai Gyülekezetben
Az elmúlt szombaton különleges áldásban volt részünk: tanévzáró ünnepséget tartottunk a gyülekezetben, amely egyben hálaadás is volt Isten gondoskodásáért, a közös tanulásért, szolgálatokért és gyermekeink lelki fejlődéséért.
Nagy örömünkre vendégeket is köszönthettünk Kolozsvárról – az őskerek lelkes csapatát –, akik velünk együtt dicsőítették Istent ezen az örömteli napon.
Az ünnepség során három gyermek-szombatiskolai csoport – a bölcsődés-óvodás kisgyermekek, a kisiskolások és a felsősök – mutatta be, mit tanultak a szombatiskolában az elmúlt tanévben. A legkisebbek a teremtés csodáját elevenítették meg énekkel és bibliaszöveggel, hálát és örömöt ébresztve a szívekben. Az alsósok egy iskolai jelenet keretében mutatták be a farizeus és a vámszedő példázatát, gyermeknyelven, verssel és énekkel illusztrálva, hogy miért nem helyes mások felett ítélkezni. A felsősök pedig a kapcsolatokról, a szeretetről és az elfogadásról osztották meg tanulmányaik gyümölcsét, mély gondolatokkal és őszinte szívvel.
Különösen megható pillanat volt, amikor egy egykori gyermek-szombatiskolai tanítvány vendégként tért vissza közénk, és szívből jövő énekszolgálattal ajándékozott meg bennünket – mintegy visszhangjaként mindannak a munkának, amit tanítóink hosszú éveken át hittel és szeretettel végeztek. A hála kifejezésre jutott abban is, amikor a gyülekezet köszönetet mondott a gyermek-szombatiskolai tanítóknak, akik odaadó, áldozatos munkájukkal, kitartással és Isten iránti szeretettel tanították a gyermekeket az elmúlt év során is. Elismerés illette a szülőket is, akik vállalják azt a nemes küldetést, hogy gyermekeiket hitben, szeretetben, az Úr útján vezetik.
A visszatekintés részeként egy képsorozat segítségével újra átélhettük az elmúlt tanév közös pillanatait – kirándulásokat, szolgálatokat, lelki alkalmakat –, amelyek mind megerősítettek bennünket abban, hogy Isten milyen gazdagon megáldott bennünket.
Az ünnepi istentiszteletet Bihari Csaba lelkész áhítata zárta, amely Mt 5:43–48 verseire épült. Az üzenet középpontjában ez állt: „Ne a kölcsönösség elvét kövessétek, hanem az Isten szerinti szeretet elvét – a személyválogatás nélküli, önzetlen szeretetet.”
Az ünnepséget közös ebéd követte, majd a délutánt is együtt tölthettünk Kovács Zsuzsanna testvérnő otthonában, ahol a beszélgetések, a felszolgált finomságok és a közös játék jó hangulata tovább szőtte a szeretet közösségét.
Hálásak vagyunk Istennek ezért az áldott napért és azért, hogy egy ilyen élő, szeretetteljes közösség részesei lehetünk.
Licskó Tünde
