(1944–2025)
Elhunyt Gyulai Frigyesné, a Hetednapi Adventista Egyház egyik hűséges tagja, aki hosszú éveken keresztül idősgondozóként segítette az egyház munkáját.
Gyulai Frigyesné 1944. augusztus 22-én Biriben a II. világháború vége felé látta meg a napvilágot. Édesapjával csupán a háborút követően, annak fogságból történő megérkezése után találkozott. Nem volt könnyű gyermekkora, mint oly sok kortársának sem, nélkülözések közepette teltek azok az évek.
Édesanyja révén került közelebb az adventista tanításokhoz, amelyeket magáénak érzett és már fiatalon a keresztség által szövetséget kötött az Úrral. 1966. október 8-án kötött házasságot a Szabolcs–Szatmár-Bereg vármegyei Biri községben Gyulai Frigyessel, akivel annak haláláig tartott a frigyük. Három gyermeknek adott életet, Zsoltnak (1968) Tamásnak (1969) és Anitának (1982), akiket szerető gondoskodással nevelt fel, igazi családi légkört teremtve meg maga körül. Mindig aggódó figyelemmel kísérte az életüket. Tamás fia egy unokával ajándékozta meg, aki szintén a Tamás nevet kapta.
Budapesten, a VII. kerületben laktak a házasságkötésüket követően, és ekkor lett tagja a Székely Bertalan utcai „A” gyülekezetnek. Aktív évei során szerepet vállalt a Hetednapi Adventista Egyház működésében azáltal, hogy diakónusi tisztséget látott el.
1982 januárjában költözött ki családjával Budapest XIX. kerületébe, majd az 1990-es évek elején átkérték tagságukat a Pestszentlőrinci Gyülekezetbe. Itt is aktív tagja maradt a közösségnek, ameddig ezt egészségi állapota megengedte. Éppúgy segédkezett az ADRA munkájában a segélycsomagok eljuttatásában, mint a gyülekezet szépítésében. Amikor felkérték, akkor a szószéken szolgált, verset mondott, vagy felolvasott és az énekkar tagjaként dicsőítette az Urat.
A családdal együtt ünnepelték meg az 50. házassági évfordulójukat 2016. október 8-án, melyről Budapest Főváros XIX. kerületi Polgármesteri Hivatala szintén megemlékezett egy ünnepséggel, amiről emléklap és fotó is készült.
Szeretett férjét 2019. szeptember 27-én elvesztette, de a feltámadás és az újra találkozás reménysége szívében élt.
Az idős korban jellemző betegségek őt sem kímélték, de Isten kegyelméből, mivel tartós ápolásra szorult, a lánya Anita és fia Zsolt biztosította számára a 24 órás felügyeletet, elkerülve a külső gondozási intézményben történő elhelyezést.
Gyulai testvérnőt tisztelték, szerették. Környezete és az egyház közösségének szeretett és megbecsült tagja volt.
A temetésen Kertész Tamás testvér vezetésével a Nyírségi Kiskórus szolgált és a helyi testvéri közösség a részvételével is kifejezte együttérzését a gyászoló családnak.
Gyulai Frigyesné testvérnő 2025. június 13-án az otthonában, a családja körében pihent meg az Úrban, az örök élet reményében. A gyászoló családnak ezúton is kifejezzük együttérzésünket! „…Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:3-4).
A szerető édesanyától, nagymamától, testvértől 2025. június 18-án Biri községben búcsúztak a fiai: Zsolt és Tamás, lánya Anita, unokája Tamás, testvérei Pál és János, sógornői Babi és Ili, unokahúgai Kata, Margitka, Mazsi, unokaöccse Palika, továbbá a Brátán család, rokonai és barátai, valamint az Adventista Egyház testvéri közössége.
A gyászszertartáson a vigasztalás Igéjét dr. Tokics Imre lelkész szólta Mt 25:21 verse alapján, kiemelve, hogy „Gyulai testvérnő olyan szolgáló volt, aki példaképünk lehet a kitartásban, a türelemben, a szerénységben és a szeretetben, mert az élete nem veszett el, várja a feltámadás nagy napját, amiről hite tanúskodik.”
(TIT)
