Jonathan Contero, a Generálkonferencia Szekuláris és Poszt-Keresztény Misszió Központjának helyettes vezetője, az I Will Go Nemzetközi Missziós Kongresszuson, a spanyolországi Sagunto Adventista Főiskolán (2026. március 21.) mutatott be három gyülekezeti modellt és azok missziós hatásait. Contero, aki családjával a szekuláris Genfben szolgál misszionáriusként, hangsúlyozta: bár egyetlen modell sem tökéletes, ahogy egyik sem egyértelműen káros, egyesek sokkal alkalmasabbak arra, hogy elérjék azokat a mai embereket, akik nem rendelkeznek Istenről semmilyen kiforrott fogalommal.
Az első modell az „élesen elhatárolt gyülekezet”, amely világos határvonalat húz belül és kívül lévők között, a „mi” és az „ők” között: először viselkedj úgy, mint mi, aztán higgy úgy, mint mi, és csak utána tartozhatsz közénk. Contero az ősegyház példáját hozta – az első zsidó származású hívők elvárták, hogy a pogányok is zsidóvá legyenek, és mindent, ami a körön kívül esett, fenyegetésnek tekintettek ahelyett, hogy missziós lehetőséget láttak volna benne (ApCsel 15:5). „Valahányszor egy gyülekezetnek nehézséget okoz más kultúrák elfogadása és befogadása – magyarázta Contero – mert úgy állnak hozzá, hogy »az én népem«, »az én kultúrám« felsőbbrendű, az veszélybe sodorhatja a missziót” – ismerte el.
A második modell a „diffúz gyülekezet”, amely az előbbi ellenreakciójaként a toleranciát teszi meg legfőbb értékké, és elmossa a közösségi határokat. A tagok azt teszik, amit éppen jónak éreznek, de éppen ezért a közösség identitása és szerkezete is feloldódik – ahogy jönnek, úgy mennek is, mert ami ma vonzó, holnap már nem az, a struktúra és az elhatároló identitásmarkerek teljes hiánya pedig végül káoszhoz vezet. Contero rámutatott, hogy időnként ezt a modellt „nem az határozza meg, amiért, hanem az, ami ellen van” – és hosszú távon nem lehet pusztán az ellenkezéstől meghatározva létezni. A missziós hatása végső soron nem sokkal jobb, mint az első modellé.
A harmadik, Contero által javasolt modell a „Jézus-központú gyülekezet”, amelyben nem egy önkényes, emberi határvonal, hanem Jézus személye a meghatározó. Ebben a közösségben nem az egyházba hozzuk az embereket, hanem Jézushoz – és mindenki aszerint tartozik a közösséghez, hogy milyen irányba halad: a Középpont felé. A meggyőződés és az elköteleződés a Jézushoz való közeledés során formálódik, mindenkinél egyéni ütemben. „Mi lenne, ha adventistaként nem annyira egy szabálylista határozna meg minket, hanem egy Személlyel való kapcsolat?” – tette fel a kérdést Contero. Ez a gondolat különösen releváns a közép-európai, egyre szekulárisabb környezetben szolgáló magyar adventista gyülekezetek számára is: a misszió kulcsa nem a határvonalak élesítése vagy elmosása, hanem az, hogy Krisztus valóban a közösség élő középpontja legyen.
A szemle forrása: https://adventistreview.org/news/news-releases-news/the-way-we-do-church-can-drive-or-jeopardize-mission-missionary-says/
A szemle írója: Henter Zsombor
[Fotó: Marcos Paseggi/Adventist Review]
