A címben szereplő mondást, nem szoktuk jó értelemben használni, de az elmúlt pár napban úgy éreztem magam, mint egy porszem. De miért is?!
Lehet, már unalmas, hogy időről időre jelentkezem, hogy ismét Ukrajnában voltam, és segélyárut vittünk, de ez a mostani egészen más történet! Pár héttel ezelőtt megkeresett a Szlovák ADRA, hogy tudnánk-e segíteni nekik egy projekt lebonyolításában. Az Osztrák Unió felajánlott az Ukrán Uniónak egy nagy teljesítményű nyomdagépet. A Szlovák ADRA vállalta, hogy a nyomdát elszállítja Kassáig. Innen kerültünk mi szóba, illetve a NEEKA Magyarország csapata. Mi mentünk el Kassára a nyomdagépért, majd a mai napon hoztuk át az Ukrán oldalra, ahol az Ukrán ADRA fogadta, és ők gondoskodnak a továbbiakról, hogy a rendeltetési helyére kerüljön.
Természetesen nem álltunk meg itt, hiszen volt még egy kis hely a teherautón, ezért a SURIYA Projekt támogatásából kihoztunk 6 db HILL ROOM intenzív ágyat, illetve egyéb orvosi kellékeket. Ezenfelül, felajánlásból kaptunk több mint 500 db ukrán nyelvű Bibliát, aminek egy részét ugyancsak áthoztuk!
Pakolás közben Rácz Ferenc testvérrel azon gondolkoztunk, hogy a raktárban levő orvosi szekrényekkel mit kezdjünk. Amint tanakodtunk, megcsörrent a telefonja, és valakinek pont olyan szekrényekre volt szüksége, így ez a problémánk is megoldódott!
Miért porszem? Mert ismét rácsodálkoztam, hogy mennyire hatalmas Istenünk van, és sokszor nekünk csak porszemeknek kell lennünk, nem a gépezetben, hanem Isten kezében, akik engedjük, hogy Ő vezesse és segítse életünket!
Köszönjük értünk mondott imáitokat!
Szász Barna Szilárd
