Nincs mitől félni
2026. január 1. | Silver Spring, USA [Erton C. Köhler a Generálkonferencia elnöke]
A naptár fordult egyet, de a világ jajkiáltásai nem halkultak el. Míg egyeseket színes tűzijátékok köszöntöttek, máshol tömegek léptek át az új évbe tüzérségi robaj, szirénák és bombák zaja közepette. A háborúk kontinenseket ölelnek fel, a humanitárius katasztrófák súlyosbodnak, egyes nemzetek polgári zűrzavarban vannak, és egykor békés helyek most példátlan mértékű erőszakkal néznek szembe. A világ főszereplői megerősítik arzenáljukat a nukleáris sakktáblán. A nagyhatalmak közötti viszony feszült, a hadgyakorlatok pedig megingatják a globális biztonság architektúráját. Mindezek a dinamikák megerősítik a legfrissebb diagnózist: a fegyveres konfliktusok új történelmi szintjét éljük át. Ha a dolgok nem javulnak, mi következik?
A Szentírás megjövendölte ezt a forgatókönyvet. „Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, ne rémüljetek meg” (Mt 24:6). Jézusnak ez a parancsa nem naivitás, hanem szuverenitás. Nem tagadja a konfliktust, de céltudatos életre hívja népét, pánik nélkül. Ezért, ahogy belépünk 2026-ba, referenciapontunk ne valami újdonság eufóriáján nyugodjon, hanem az örökkévalóság bizonyosságán. Jobb lesz a helyzet? Határozottan, és örökké. „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik” (2Pt 3:13). Az adventista keresztény számára a remény nem a vészjelzések figyelmen kívül hagyását jelenti, hanem hogy egy sokkal hangosabb trombitaszóra figyel. „Mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit 2:13).
A bibliai, prófétai hang arra szólítja fel az egyházat, hogy ne félelemmel, hanem misszióval válaszoljon. Egy sebesen repülő angyal hirdeti az örökkévaló evangéliumot az egész világnak; nem vár a stabilitásra, hogy hirdesse azt (Jel 14:6). Ahol nő a bizonytalanság, ott felértékelődik az identitás. Amikor az erőszak terjed, a könyörület kiárad. Amikor a geopolitika gerendái megremegnek, a hűség egyenesen áll. „Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok” (Lk 21:28). A vihar közepette az Ige horgonyozza le szívünket: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2).
Úttörőink már megtanítottak bennünket arra, hogyan viseljük el az ilyen időket. „Vihar közeleg, könyörtelen haraggal. Felkészültünk-e a fogadására?”[1] Azok, akik a mennyre készülnek, nem halmoznak fel félelmet ezen a földön; életüket, időbeosztásukat és erőforrásaikat a misszió szolgálatába állítják. Térdeiket imádságban, kezeiket szolgálatban, hangjukat pedig az igehirdetésben erősítik meg. Hálás szívet is ápolnak, mert a hála táplálja a bátorságot. „Semmi félnivalónk nincs a jövőre nézve, kivéve, ha elfeledkezünk arról az útról, amelyen az Úr vezetett bennünket, és tanításáról múltbeli történelmünk során.”[2] Azok, akik emlékeznek Isten hatalmas vezetésére, természetfeletti meggyőződéssel lépnek előre.
Jobb lesz! Higgyetek!
Ahogy belépünk 2026-ba, lábunk a valóság talaján áll, szemünk pedig az örökkévalóságra szegeződik. Kezdje minden otthon az évet közösségben, újítsa meg bizalmát minden hívő, és erősítse meg elhívását minden gyülekezet. Ahogy a világ zaja erősödik, növeljük mi is bizonyságtételünk bátorságát. Ha a térképen levő elemek instabillá válnak, stabilizáljuk lépteinket az Igében. Törjünk előre – bibliai alapon, a misszióra összpontosítva – meghátrálás nélkül. Egészen addig a drága napig, amikor az Isten „letöröl minden könnyet a szemükről” (Jel 21:4).
Boldog új évet! Boldog új eget! Maranatha!
[1] Ellen G. White: Bizonyságtételek a gyülekezetnek. (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1904), 8. kötet, 315. o.
[2] Ellen G. White: Életrajzi vázlatok. (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1915), 196. o.
[Fotó: David B. Sherwin/AME (CC BY 4.0)]
Cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/new-year-new-heaven/
A cikket fordította: Henter Zsombor
