Április 30-án látogatást tettünk a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Hospice Palliatív Terápiás Osztályán. Jelenlétünkkel próbáltuk elterelni a betegek figyelmét a visszatérő fájdalomról és a félelemtől.
Az Istent dicsőítő énekek és prózák vigasztaló hangján keresztül, egy-egy illatozó orgonacsokorral köszöntöttük az osztályon fekvő gyógyíthatatlan betegeket és az ott dolgozó édesanyákat.
Jó volt látni, hogy a fájdalomkönnyek mögül kicsordultak az öröm könnyei is. Mert néha ünnepelni is kell, és az ünnep pillanatait még inkább megérdemlik a hospice ház ellátottjai.
Az énekszolgálatokat Kertész-Tóth Anettnek és Kertész Tamásnak köszönhetjük. Verset szavalt Szakácsné Fazakas Erika.
Füle Lajos íróval együtt valljuk, hogy a méltósággal teli kíséretben nem a nagy, látványos tettek számítanak, hanem a kitartó, csendes jelenlét.
Füle Lajos: El tudsz-e égni?
El tudsz-e égni lassan másokért?
Mert égni kell, ha élni akarunk.
Az Élet ott kezdődik, ahol a szív
Már nem magáért dobban, s ahol a kéz
Már nem magának gyűjt, hanem adni tud.
El tudsz-e égni lassan másokért?
Vagy csak lobogni tudsz, mint a szalma,
Mely fellobban, s aztán elalszik hamar?
Vagy mint a gyertya, mely csendesen elfogy,
Hogy világítson másoknak az éjben?
El tudsz-e égni lassan másokért?
Mert ez az út az egyetlen, melyen
Krisztus nyomába léphet az ember,
Aki önmagát adta oda értünk,
S aki ma is élni akar bennünk.
Szeretettel:
az Adventista Női Szolgálatok nevében,
Annamária Szőllősyné Nagy
hospice önkéntes
Ha lehetőséged van, támogasd alapítványunkat adód 1%-ának felajánlásával!
Adószámunk: 18652482-1-09
Forrás: Debreceni Hospice Alapítvány Fb-bejegyzése (2026. május 4.)
