Magyarország kórusélete sok rétegből tevődik össze. Alul a minősítés nélküli amatőr kórusok állnak, akik lehetnek egy iskolának, egy gyülekezetnek az együttesei, vagy magánszervezésű kórusok. Ezek az együttesek többnyire saját szervezésű koncerteken lépnek fel. A sorban feljebb állnak a minősítést szerzett, versenyre járó kórusok, a félprofi együttesek, és a tetején a különböző intézmények által finanszírozott hivatásos együttesek. A hivatásos kórusok általában hivatásos zenekarokkal lépnek fel az ország nagy koncerttermeiben, gyakran bérleti előadásokon.
Azért tartottam szükségesnek ezt a kis bevezetőt, hogy érzékeltessem, mekkora kiváltságban volt része a közelmúltban egyházunk Soli Deo Gloria kórusának. Gál Tamás, a zenei táborunk karmestere felkért minket, hogy énekeljünk saját zenekarával, a Miskolci Szimfonikusokkal Miskolcon, a Művészetek Házában, egy bérleti hangversenyen. Egy kényszerű műsorváltozás miatt egy koncertfélidőnyi helyre kellett műsort találnia, és ő éppen ránk és a zenei táborban énekelt Mendelssohn 42. zsoltárra gondolt. Javaslatát a szervezőbizottság örömmel és nyitottsággal fogadta.
A koncert szervezését – ahogy a zenei tábort is – hatalmas tapasztalatok övezték. A kórustagok lelkesen jelentkeztek, éppen akkora létszámban, ami ideális, és ami még nagyobb szó: éppen olyan arányban. Nem kellett semelyik szólamba idegen kisegítő embereket hívnunk, pedig számoltunk ezzel az eshetőséggel is. Beszálltak többen a zenei táboros zenekarból is énekelni, így egy tömör hangzású, felkészült kórussal tudtunk színpadra állni. A koncert napján az időjárás is segítségünkre volt, és nem utolsó sorban a kórustagok példátlan pontossága és fegyelmezettsége. Minden állomáson 5-10 perccel a tervezett időpont előtt el tudtunk indulni, így a helyszínre is korábban érkeztünk. Ez a fegyelem, figyelem és rendezettség mind a próbákon, mind a koncerten végig jelen volt. Azt hiszem, bátran leírhatom, hogy a jó Isten jelenlétét és gazdag áldását mindannyian érezhettük.
Úgy gondolom, nagyon jelentőségteljes pillanat volt ez a hangverseny egyházunk zenei életében. Nem csak azért, mert egy profi zenekarral énekelhettünk egy olyan hangversenyen, ahol hivatásos együttesek szoktak fellépni. Hanem azért, mert ezáltal olyan embereknek énekelhettük a 42. zsoltár szavait, akik egy kimondottan egyházzenei hangversenyre talán el sem jönnének. Olyanoknak, akik talán sosem hallottak az adventistákról, de lehet hogy Istenről sem. Olyanoknak, akik talán egészen mást vártak ettől a koncerttől, és Isten szavával valami többet kaphattak. Nagy pillanat volt ez azért is, mert Isten megmutatta, hogy az Ő erejével többre vagyunk képesek, mint amit valaha gondolnánk magunkról. A hangunkat, a lelkiismeretes odaszánásunkat olyan szolgálatban tudta használni, mely már a megvalósulása előtt áldás volt.
Lázárné Nagy Andrea, kórusunk karnagya, a koncert előtti este továbbította nekünk Gál Tamás üzenetét: „Andi, nagyon várunk benneteket. A zenekar legalább fele keresztény, rengeteget beszéltem az egészről, Bózsva, tábor, élmények, rólatok adventistákról, mi hogyan alakult erre a koncertre, kórusról, zárókoncertről, mindenről… Itt sikerült kialakítani egy érző csapatot, nagy többségben! A szeretet itt lesz, hiszem! Várom, várjuk: Tamás”
A koncerten szinte telt ház volt. A helyi közönség mellett a Miskolci Gyülekezet és a kórustagok által hívott vendégek is helyet kaptak. Az előadás igazán jól sikerült, nemcsak az előadók, hanem a hallgatók szerint is.
A hangverseny után mind a karmester, mind a zenekari tagok kifejezték, hogy szívesen dolgoznának máskor is velünk. Mielőtt elindultunk volna, Gál Tamás a buszon is köszönetét fejezte ki és beszélt a további zenei táboros tervekről is. Megindító, szeretetteljes szavaira kórusként, énekelve válaszoltunk a buszból az esti énekünkkel: „A küzdő lélek itt kapott szívére áldott balzsamot.” Örömkönnyekben úsztunk mi is és ő is. Még ezt az üzenetet kaptuk tőle SMS-ben aznap este, útközben a buszon: „Életem egyik legnagyobb élménye a veletek való találkozás.”
Adja Isten, hogy mint kórus, és mint magánemberek ilyen hatással lehessünk a környezetünkre, az Ő dicsőségére, amíg eljön értünk!
Juhász Zsuzsa
