December 20-án „Kis karácsony, nagy karácsony… – Ünnepvárás sok zenével” című programmal vártuk az Ellen Gould White Életreform klub résztvevőit. Rendhagyó alkalmunkon ifj. Ócsai Imre lelkész és családja ének- és zeneszolgálatokkal készült, egyúttal egy kisebb hangszerbemutatóban is részünk lehetett.
Csomor Csaba presbiter rövid életmód előadását az öt szeretetnyelv bemutatása követte, majd a tesztek alapján mindenki megtudhatta, saját maga melyik nyelvet érti elsődlegesen. Az utolsó blokkban lelkészünk egy érdekes párhuzamot hozott Jézus szerepének félreértelmezésével kapcsolatban. Ahogyan Jézus korában tévedtek, mert a római igától való szabadítást várták a Messiástól, ugyanígy tévedünk ma is, amikor Jézus születését ünnepeljük ahelyett, hogy a kereszthalálát és a feltámadását értékelnénk. Jézus életének legfőbb értelme az értünk hozott áldozata volt, és ha csak a születéséről gondolkodunk, célt tévesztünk. A jó hangulatot erősítette, hogy a hallgatók bevonásával énekeltük: „Ó, jöjj szívembe áldott Jézus”. Meglepetésként vendéglátással is készültünk (reform élelmiszerekből), és a könyveinket is bemutattuk. Egy héttel ezelőtt az egyedüllét és magány káros egészségi hatásairól hallhattunk, most pedig megtapasztalhattuk ennek ellentétét: együtt, közösen, szeretetben készülhettünk az ünnepekre az év utolsó foglalkozásán.
December 21-én gyülekezetünk fiataljaival, Jónás Tibor presbiterrel és a lelkészcsaláddal együtt látogattunk el egy idősek otthonába. Mintegy negyven fő hallgatta kis csapatunk ének-, zene- és versszolgálatait, valamint az adventi gondolatokat. A gyermekek is külön zeneszámmal készültek, és a kórusban is énekeltek. Mind a fiatalok, mind a gondozók, mind a lakók számára nagy élmény volt ez a találkozás, melyet a „Légy te menedékem, légy pajzsom, sziklám” együttes éneklésével zártunk. De nem csak mi adtunk, az idősek apró, saját készítésű ajándékkal hálálták meg a látogatásunkat.
December 31-e több szempontból különleges, nem csak azért, mert az év utolsó szombatja volt. A délelőtti istentisztelet elején Imi (lelkészünk) előrehívta a gyermekeket, a gyülekezettel szembe állította, majd ezekkel a szavakkal „adta át” őket: „Látjátok őket? Ők a gyülekezet jövője. Szeressétek őket nagyon, és vigyázzatok nagyon rájuk!” Nem szokott ehhez hasonló dolgokat tenni, de ezután az igehirdetése is szívhez szólóbb volt. 17 órától hálaadó istentiszteletet tartottunk, a közös vacsorát követően pedig csapatépítő játékokkal búcsúztattuk az évet. Ekkor még a gyülekezet nem tudhatta, hogy most találkozott utoljára a lelkészével, de Isten igen, és előkészítette, szép emlékeket és irányt mutató üzenetet adva számunkra. (Még sok apró tapasztalat kapcsolódik a tragikus autóbalesethez, de egyelőre ennyit tudtunk megosztani.) A feltámadás és viszontlátás reményében:
Ócsainé B. Klára
