2026. szeptember 13. napsütéses kora őszi nap volt: kívánni sem lehetne szebbet egy gyülekezeti kiránduláshoz. A Práter utcai közösség régóta tervezte ezt a közösségépítő alkalmat, hogy együtt Tihanyba utazzunk, és minőségi időt töltsünk egymással.
Kora reggel indult a buszunk Józsefvárosból, Budapestről. Áldás volt a közös utazás is, hiszen az utaslistán a legifjabbaktól a legtöbb élettapasztalattal rendelkezőkig minden korosztály képviseltette magát. A korai indulás ellenére hamar kialakultak a beszélgetések, és erősödtek a kapcsolatok.
Tihanyba a tervezettnél egy kicsit hamarabb érkeztünk, így maradt idő a táj szépségében gyönyörködni, megtekinteni Kolodko Mihály kárpátaljai szobrászművész által készített Gombóc Artúr miniatűr szobrát, sétálni a Kálváriadombra, majd az előre foglalt időpontban megtekinteni a Bencés Apátságot.
Egy rövidfilmet megtekintve ismerkedtünk az apátság történetével és a ma itt élő szerzetesközösség munkájával. Az idegenvezetőnk a barokk templomban folytatta az apátság és ezen belül a templom bemutatását, külön kiemelve a templom belső díszítésének elkészítőjét, Stuhlhoff Sebestyén laikust, aki szolgálatból, fizetés nélkül készítette el a csodálatos fa díszeket.
Majd levezettek bennünket az altemplomba, hogy megtekinthessük az alapító király, Árpád-házi I. András majdnem 1000 éves sírját. Az érdekes és élvezetes idegenvezetést itt az altemplomban egy áldás eléneklésével köszöntük meg.
Ezután egyénileg néztük meg az interaktív kiállítást, ahol külön érdekes volt, hogy a megosztottságok, a Nagy Skizma idején épült templom a keleti és a nyugati egyház közötti békés párbeszéd elősegítésén munkálkodott, amely folyamat I. András király vezetésével zajlott. András király ezen terve mögött feltehetően a saját családja és belső, lelki élete állt. Felesége, Anasztázia királyné ugyanis a keleti ortodox egyházhoz tartozott, így a templomhoz hasonlóan nekik is párbeszéd útján kellett megtalálniuk a közös nevezőt. Milyen fontos tanulság ez ma is egyházunknak, gyülekezetünknek!
A túra végén kerestünk egy szabad helyet, ahol megebédeltünk és nem sokkal később megérkezett értünk az autóbusz, hogy a hazaúton tovább folytassuk a beszélgetéseinket.
Hisszük, hogy erről a kirándulásról, a szerzett élményeinkről még sokat fogunk egymás között beszélni, leszűrve a tanulságokat, hogy a következő nagy gyülekezeti kirándulásunk is jól sikerülhessen.
Hálásak vagyunk a szervezőknek, és különösen Istennek, hogy elkísért bennünket, és gyülekezetünk közösségét Lelke által építi!
Papp Zsolt, Henter Zsombor
Fotók: Fleischer Zoltán
