A termés, amelyből a hálacsomagok összeálltak
A termés, amelyből a hálacsomagok összeálltak

Gyömrői hálaadó a szegények megsegítéséért

Szeptember 12-én tartotta hálaadó istentiszteletét a Gyömrői Gyülekezet. A szószéket a testvérek által hozott termények borították: gyümölcs, zöldség, kenyér, befőtt – mindaz, amit az idei esztendőben kaptunk. Az igehirdetés alapigéje Zakariás próféta könyvének negyedik fejezete volt: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!”

AdventInfo 2026. szeptember 17.

Szeptember 12-én tartotta hálaadó istentiszteletét a Gyömrői Gyülekezet. A szószéket a testvérek által hozott termények borították: gyümölcs, zöldség, kenyér, befőtt – mindaz, amit az idei esztendőben kaptunk.

Az igehirdetés alapigéje Zakariás próféta könyvének negyedik fejezete volt: „Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel!” A fogságból hazatért kicsiny közösség olyan templomot épített, amely a régihez képest szánalmasan nézett ki – sokan meg is vetették. Zakariás azonban felhívja a figyelmünket arra, hogy a kicsiny dolgok nem megvetendők az Isten jelenlétében. A hála ezért a mi esetünkben sem a nagy dolgokért mondott köszönet volt, hanem annak felismerése, hogy mennyi apró, észrevétlen jóból áll össze az életünk.

Az alkalom szépségéhez gyülekezetünk kórusa is hozzájárult gyönyörű hálaadó énekekkel. Az istentisztelet keretében egy kis ajándékkal köszöntöttük a kórus és a fúvószenekar vezetőit és azokat a vendég testvéreket, akik sokat segítettek az elmúlt időszakban is: Marton Ödönt, Szabó Ervint, Boda Hajnalkát és Pörneki Attilát. Az ő szolgálatuk is hosszú évek kicsiny dolgaiban való hűséges kitartásból épül – hétről hétre, próbáról próbára.

A hálaadás azonban nem állt meg az istentisztelet végén. A hálaasztal tartalmából csomagokat állítottunk össze, amelyeket a testvérek személyesen vittek ki a környék rászoruló lakóihoz. Meggyőződésünk, hogy így, apró szívességekkel tudunk áldássá lenni a lakókörnyezetünk számára, és ilyen gyakorlati tettekben tudjuk megosztani Jézus szeretetét azokkal, akik körülöttünk élnek.

Az alkalmat közösségépítő közös ebéddel és kóruspróbával zártuk, amely alatt és után is jó volt együtt lenni.

Köszönet illeti azt a rengeteg testvért, aki hozzájárult a nap szépségéhez: akik a hálaasztalt feldíszítették, akik a kórusban énekeltek, akik a liturgiában szolgáltak, akik a konyhában dolgoztak a közös ebéd során és után, és akik a segélycsomagokat kiszállították és átadták. Egyikük szolgálata sem volt „nagy dolog” – mégis Isten dicsőségének egy apró szelete volt.

Henter Zsombor