Minden hónap első vasárnap reggelén elfogta az embert az izgalom. Tudtuk, ezen a napon nem csak a gyerekeknek lesz rengeteg élményben részük. Mi, felnőttek ugyanúgy élveztük a Tesz-Vesz összes alkalmát.
Ahogy közeledtem a Terézvárosi Gyülekezethez, az utcába bekanyarodva újra gyermeknek éreztem magam. Messziről látszódtak a színes lufik a gyülekezet bejáratánál, és az ajtóban nagy mosollyal fogadtak még engem is, nagy gyereket.
A nagy teremben a gyerekek bibliai történeteket hallgattak, különleges előadásban, míg a konyhából pizza illat áradt (kizárólag saját készítésű, egészséges!) és nagy volt a nyüzsgés. Készültek a finomabbnál finomabb étkek, a látvány szépségéről nem is beszélve. Mindig a témához illeszkedett az étel, ahogyan annak a tálalása is. A terem gyönyörűen dekorálva fogadta a kisebbeket, de persze a nagyobbakat is. A történetek meghallgatása után lehetőségük nyílt a gyermekeknek kibontakozniuk a művészetben, minden alkalommal különleges kézműves foglalkozásokkal fogadták őket a nagyobbak. Miután kellőképpen elfáradtunk, várt ránk a korábban említett finom vacsora. Persze evés után csak mi, felnőttek voltunk fáradtak, a kicsik tovább nevettek és játszottak egymással. Azt gondolom, bárkinek élvezetes program lehet ez, akárcsak egy szülinapi zsúr, viszont annál sokkal több áldást kaptunk a jó Istentől.
Témáink között volt: Élet az Édenben, Noé bárkája, Bábel tornya, Lót és Ábrahám barátsága, Jákob, a csaló.
Utolsó, úgymond évadzáró alkalmunkon mondhatni feltettük a pontot arra a bizonyos i-re. Hatvanan keltünk útra és mentünk fel a Normafához kirándulni. Szokáshoz híven, remek – bográcsban főtt – ebéd készült a résztvevőknek a természetben, és szórakoztató játékokkal melegedtünk a napon. Még egy túrázás is belefért a János-kilátóhoz. Majd este hét felé, miután nagy nehezen leszedtük a gyerekeket a mászókáról, hisz ők sosem fáradnak el, egy hálaimával zártuk Tesz-Vesz évadunkat.
Felnőttként mondhatom, alig várom a folytatást!
Takács Dóra
