A Generálkonferencia Végrehajtó Bizottsága (General Conference Executive Committee) több mint 350 tagja minden évben októberben találkozik az Éves Tanácsülésen (Annual Council), hogy egy héten keresztül a világegyház stratégiájáról, pénzügyeiről, szabályzatairól tanácskozzanak.
Személy szerint számomra a legnagyszerűbb alkalmak a világközösség vezetőivel való személyes beszélgetések, közös étkezések, ahol nagyon sok olyan kapcsolat születik, amiből magyarországi meghívás lehet táborokra, képzésekre, protokoll alkalmakra.
Ahogy szinte az egész életünket, most ezt is megváltoztatta a koronavírus-világjárvány. Idén el kellett halasztani az ötévenkénti Generálkonferenciai Ülést. A táborokat, az utazásokkal járó képzéseket fel kellett függeszteni, és így jártak az egyházban olyan fontos szerepet játszó bizottsági ülések is.
A két konferenciai ülés között szinte teljes hatáskörrel rendelkező Végrehajtó Bizottság ezúttal a modern technika segítségével került megrendezésre. Az egyház vezetésének sikerült a technikai kérdéseket megoldani (mindenki láthasson és hallhasson mindenkit, a napirendi pontokhoz tartózó előterjesztések, határozati javaslatok eljussanak a résztvevőkhöz, valamint biztonságosan és anonim módon is lehessen szavazni). Technikailag tehát minden rendben volt. Nagyszerű prezentációk hangzottak el, hozzá lehetett szólni az előterjesztésekhez is, tehát úgy tűnik, megoldás a pandémia okozta utazási korlátozások kihívásaira.
Múlt héten a Transzeurópai Divízió Végrehajtó Bizottsága ülésezett, szintén a technika segítségével, virtuálisan. A jövő héten pedig a Magyar Unió kibővített Unióbizottságát, az év végi Plenáris Unióbizottságot is csak ilyen módon, digitálisan lehet megtartani.
Az egyház vezetése minden szinten meg kellett hozza ezeket a döntéseket, hogy egymás egészségére odafigyelve, biztonságosan tudjuk megtartani az alkalmakat.
Ráadásul most a gyülekezeti alkalmak is az online térbe költöztek. Online szombatiskola, online bibliaóra, online imaközösség, online gyermektörténet, online prédikáció, online egyház…
Nagyszerű látni, hogy a testvérek fegyelmezetten és ugyanakkor lelkesen keresik a kreatív lehetőségeket a digitális találkozásokra. Akár a közösségi médiában, akár videómegosztó portálokon, akár videokonferenciai szoftverek segítségével.
Ezzel együtt azonban csalódott vagyok. Noha személy szerint élvezem a technika vívmányait. Magam is szívesen használom azokat, de a kommunikációnak ezt a végtelenül elszemélytelenített változatát nagyon nehéz megszokni, és hogy őszinte legyek, nem is szeretném megszokni.
Számomra a Bibliának azok a részei a legfelemelőbbek, amikor Isten valami csodálatos módon, személyesen jelenik meg egy-egy történetben. Akár az Éden kertjében, amikor „szellős alkonyatkor” sétál, vagy Mózesnek jelenik meg a Sínai-hegyen az égő csipkebokorban, Illésnek a Hóreben a szelíd hangban jelenti ki magát, de az Újszövetségben Jézus keresztségekor szólal meg, vagy a megdicsőülés hegyén jelenik meg. Mindenek felett azonban maga az a tény, hogy amikor igazán nagy szükség van Isten jelenlétére az emberiség életében, maga a Fiú Isten jön el fizikai valóságában, ahogyan erről a karácsonyi történet tanúskodik. És a Fiú valóságos visszajövetele a mi legnagyobb és legáldottabb reménységünk.
Várom azt a pillanatot, amint megláthatom „Isten sátorát” ott, a mennyei Jeruzsálemben. „Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük” (Jel 21:3). Várom a Bárány nagy vacsoráját, ahogy az emberiség történelmének nagy alakjaival, Ádámmal és Évával, Mózessel, a prófétákkal, apostolokkal, reformátorokkal, az adventmozgalom úttörőivel együtt ülhetek annál az asztalnál, veletek együtt…
A gyülekezeti életnek azok a legfelemelőbb alkalmai, amikor együtt tudunk énekelni, érezzük egymás rezdüléseit, amint együtt imádkozunk, és lelkipásztorként nem egy hideg üveglencsének prédikálok, hanem látom és hallom testvéreim reakcióit a prédikációmra. A bizottsági üléseknek pedig azok a közösségi alkalmai a legfontosabbak, amikor kötetlenül, a közös étkezések vagy szünetek alkalmával „csak úgy” beszélgetünk az egyház dolgairól, mert ekkor jönnek a legjobb ötletek, a legnagyszerűbb inspirációk.
De addig is türelmesen várok, és kihasználom, hogy legalább digitális módon tudunk találkozni.
Hálás vagyok Istennek a technika nyújtotta online tér lehetőségeiért, testvéreim kreativitásáért, kitartásáért, hogy legalább így együtt lehetünk.
Ócsai Tamás
unióelnök
