Nem is tudom hol kezdjem, idén kicsit üresnek éreztem mindent, amikor a nyár derekán beléptem a Bakony Hotel kapuján, mert tudtam, hogy nincs Szigeti Jenő bácsi. A szállás körüli első sétámon egymás után törtek fel a tavalyi emlékeim. Örök emlékek!
A tábornyitó kezdetén két kisfilm lejátszásával és utolsó három versének felolvasásával emlékeztünk meg Jenő bácsiról, hiszen az elmúlt 15 tábornak ő volt a lelki vezetője. Ezt követően figyelmesen hallgattam a bemutatkozásokat, amikor rám került a sor, elmondtam, hogy a múlt évben megtapasztaltam a közösség áldásait, és meg voltam győződve arról, hogy ez idén sem lesz másképp. Igaz is volt. Újra maximálisra gyarapodott lelki egészségem.
Az odaút fárasztó, de nap végén a pihenés nyugodt és kényelmes volt. Minden reggel újult erővel indultunk közös áhítatra, ahol imaközösséget is tartottunk. Ezt követően Széplaki Hunor irányításával reggeli tornán vettünk részt, majd reggelivel folytattuk a napot. A reggeli a Hotel éttermében egészséges, tápláló és elegendő volt mindannyiunk számára. De ez még nem a java, hiszen nem csak kenyérrel él az ember! Napi útravalókat kaptunk és esti lélekápolást előadónktól, Végh Józseftől Jézus életéről és a bibliai próféciákról. Bár eleinte nehezen értettük meg Dániel próféciáit, de a tanítás, amiket kaptunk segített a megértésében.
Napközben kirándultunk és túráztunk. Bejártunk ungot-berket. Voltunk Zircen, Eplényben, a bakonyi Gyilkos-tónál és szebbnél szebb helyeken. Láthattuk ismét, milyen csodálatos az Úr munkája. Szabadidőnkben lehetőségünk volt szaunázni, csocsózni, olvasgatni és sétálni a faluban, vagy akár készülni a csütörtöki pingpongbajnokságra.
A hét folyamán vendég előadóink is érkeztek. Szerdán az evangéliumról és az életmódról tartott előadást Kökényes Zsuzsa a DET nyugalmazott lelkésze. Csütörtökön könyvbemutatókkal egybekötött előadást tartott a Szentírás és az életmód témájában prof. dr. Tokics Imre egyetemi tanár.
Örvendett a szívünk, amikor eljött a péntek napnyugta. Zenés áhítattal és közös énekléssel dicsértük Istenünk nagy nevét. Szombat reggel kibővültünk a Veszprémi Gyülekezet egy részével. Csoportos beszélgetést tartottunk a nyugtalanság gyökeréről, ezután istentisztelet következett. Fantasztikus nap volt!
Szomorúak voltunk, amikor feleszméltünk, hogy eljött a táborzárás ideje. A búcsúesten megosztottuk egymással a héten szerzett tapasztalatainkat és élményeinket. Köszönetet mondtunk Hoffer Zoltán táborvezetőnek és Végh Józsefnek, a tábor lelki vezetőjének. Együtt töltöttünk egy hetet. Együtt, egy közösséget alkotva kedves barátokat, felejthetetlen pillanatokat és új, örök emlékeket gyűjtöttünk. Bátorkodom a tábor összes résztvevője nevében mondani, egy családdá forrtunk. Nem is lehetett volna ennél szebb hét – gondoltam emberi ésszel –, de az Isten megmutatta, mégis lehet. Három lélek döntött Isten szolgálata és a keresztség mellett. Emberi szavakkal kifejezve, talán ez volt a hab a tortán.
Jövőre is visszamegyünk! Ceruzával írva már ott van az én nevem is a listán. Ha te is kedvet kaptál, akkor már most jelentkezz, nehogy lemaradj; mert ez a tábor hamar megtelik! Hálásak vagyunk Istennek kimondhatatlan kegyelméért és szeretetéért!
Cucin Imre
