Gyermekbemutatás a Terézvárosi Gyülekezetben
Hálával a szívünkben nyugtázhatjuk, hogy gyülekezetünk nemcsak megkeresztelt testvérekkel, hanem babák születésével is egyre gyarapszik. Kormosné dr. Döbrei Zsuzsanna és férje, Gábor nem is olyan rég, még Adélkával a karjukban álltak a gyülekezet előtt, azonban most Marcellel is bővült a család.
A gyermekbemutatás múltjától indulva, hirtelen a jelenbe csöppentünk, amikor dr. Szabó János testvér a szülőknek az alábbi kérdéseket tette fel: 1) Elismeritek-e, hogy kisgyermeketek Isten ajándéka, és készek vagytok-e szívből hálát adni érte? 2) Odaszentelitek-e ma ezt a kisgyermeket az Úrnak? 3) Készek vagytok-e mint szülők arra, hogy minden eszközt felhasználtok annak érdekében, hogy megismertessétek gyermekeitekkel Jézus szeretetét?
A kérdések a jelenlévő szülők szívéhez is szóltak és mindannyiunkat megerősítettek feladatunkban, amit a felolvasott mózesi ige tovább mélyített és erősített bennünk: „Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből! Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!” (5Móz 6:4–7, RUF)
Lelkészünk imáját követően az énekkar és hozzájuk kapcsolódva sok jelenlévő testvér, együtt énekelte el az ároni áldást.
Az alkalmat a férfi kvartett, Kormos Tivadar gitár- és énekszólója, majd pedig Döbrei Gáborné Zita verse tette igazán meghitté.
Mivel a Marcell név – a történelmi feljegyzések szerint – sok római katona keresztneve volt, lelkészünk jókívánsága az volt a kis Marcell felé, hogy nevéhez méltón ő is legyen Krisztus jó és hűséges katonája.
V. Zs
