A Terézvárosi Gyülekezet kápolnájában került megrendezésre 2022. február 25–27. között a Dunamelléki Egyházterület és az Adventista Teológiai Főiskola tudományos Bibliakonferenciája, melynek mottója és témája: Az örökkévaló evangélium egy örökké változó világban. Adventista identitás és a küldetés.
Változó világ
Ami a korábbi évekhez képest más volt:
- Az online közvetítés mellett végre ismét személyes jelenléttel vehettünk részt a konferencián.
- Nem voltak szekciók, viszont a plenáris- és a kiselőadások, a videóbejátszások, illetve a fórumbeszélgetések gyors váltakozása pergősebbé és színesebbé tette az eseményt.
- A háború kitörése és hírei egyben beárnyékolták a konferenciát, másrészt megerősítettek abban, hogy a legaktuálisabb kérdés az, hogy mint Isten maradék egyháza betöltjük-e és végezzük-e azt a szolgálatot, melyre elhívást kaptunk.
- Az előadások meghallgatása és a közös tanulmányozás mellett lehetőség volt a gyakorlatban is kifejezni odaszánásunkat. Szombaton az ADRA menekültekért végzett szolgálatára csak a helyszínen több mint 1 millió forintot gyűjtöttünk össze, és emellett felajánlhattuk szállásként otthonainkat, imaházainkat, önkéntes szolgálatunkat.
Ami örökkévaló
Bár sokszor azt gondoljuk és úgy érezzük, hogy egyedül a mi emberi erőfeszítéseinken, az evangelizációs módszereinken, a programjaink számán múlik az evangélium célba érése, azonban dr. Mihalec Gábor és dr. Gallusz László nyitó előadásaikban rávilágítottak a Biblia misszióról szóló alapvetéseire:
Isten az első és a legnagyobb misszionárius
„A biblia szerint Isten missziója ad alaphangot az egyház missziójának értelmezéséhez. Ha a Bibliát olvassuk elejétől kezdve az első laptól az utolsóig, ezt az alapvető koncepciót találjuk, hogy Isten az első és a legnagyobb misszionárius.”
„Az egyház Isten-emberi intézmény, melyet maga Jézus vezet és épít, és a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalmat.” (Dr. Gallusz László)
Isten célja: a közösség helyreállítása
„Isten maga közösség, ezért az Ő gyermekei is közösségben élnek, és így a missziós fókuszunkat is közösségekre, a családokra, házaspárokra kell irányítanunk.” A missziós gyakorlatban ez azt kell jelentse, hogy nemcsak egyénekre figyelünk oda, hanem kapcsolatrendszerekre. Nem akarunk valakit kiemelni a családjából, hanem azt szeretnénk, hogy a családjával együtt forduljon Isten felé.” (Dr. Mihalec Gábor)
Hogyan?
Kétségkívül még most is tartana a konferencia, ha az Isten által nekünk adott összes missziós módszert és lehetőséget ismertettük volna. Mivel azonban csak egy hétvége állt rendelkezésre, így csupán szemezgettünk azokból.
Régi és új eszközök
Többek között megismerhettük, „Ellen G. White és Miller Vilmos vallomásait saját keresztény küldetésükről, identitásukról” (dr. Michelisz Richárd); vagy azt, hogy milyen kihívásokkal küzdött az adventmisszió a 19. század második felében (prof. dr. Tonhaizer Tibor). DMin. Szilvási András „Miért és hogyan csatlakoznak a Hetednapi Adventista Egyházhoz a felnőttként hitre jutók?” című előadásában bemutatta az ATF hallgatóival közösen végzett felmérésük eredményeit. Hites Gábor a kiscsoportos misszió kapcsán mesélt személyes tapasztalatairól, és arról, hogy miként lesz a „Tanítványból tanító”. Emellett hallhattunk arról, hogy milyen tanulságokkal szolgálnak az adventista gyülekezetalapítások (Bihari Csaba); vagy hogy mit tettek a nők a magyarországi adventista misszióban (Bodnár Jánosné). Illetve, hogy miként használható fel a szombatiskola (Zarkáné Teremy Krisztina); a könyveink (dr. Gyetvai Gellért); az egyházi zene (Juhász Zsuzsa); a digitális világ (Kis István); a képregények (Ömböli Dávid); vagy akár egy világi fesztivál (Ömböli Krisztián) is az evangélium örömüzenetének továbbadásában.
Üstökösök helyett csillagok
A megannyi módszer használatának lényegét prof. dr. Szilvási József az „Evangéliumi szolgálat a város központjában” című előadásában elhangzottak summázzák leginkább, azaz, hogy bár sokan üstökös módjára fel- és eltűnnek a misszió égboltozatán, viszont az igazi adventista küldetés az állandó jelenlét megélése. Ahogy E. G.White írja: „Egyedül Krisztus módszere vezet igazán eredményre az emberekkel való kapcsolatfelvételben. A Megváltó az emberek között járt, mint aki a javukat akarja. Együttérzést tanúsított, szolgálatával megadta azt, amire szükségük volt és elnyerte bizalmukat. Azután így szólt: »Kövessetek engem!«” (E. G. White: A nagy Orvos lábnyomán).
Az előadások videói és az előadókkal készített rövid interjúk elérhetőek és visszanézhetőek a Dunamelléki Egyházterület YouTube-csatornáján www.youtube.com/c/HírhálóDET és Facebook-oldalán www.facebook.com/hnadet. Illetve, terveink szerint az előadások bővebb, írott változata még az idén megjelenik az ATF gondozásában.
Legyél Jézus munkatársa!
Végezetül álljanak itt Csizmadia Róbert (DET elnök) záróbeszédének szavai és felhívása: „Itt az ideje, hogy olyan emberek legyünk, akik hitet, reményt és szeretetet visznek minden embernek, akik körülöttük vannak, akikkel találkoznak. Higgyétek el, van már elég bánat, harag, keserűség és önvád a világban! Mi legyünk a hit, remény és szeretet követei!
Mit visztek magatokkal? Mit tanultatok meg? Hogyan lehet összefoglalni mindazt, amiről tanultunk? Mi az, amit ti kiemelnétek?
A misszió előfeltétele és alapja Isten személyének megismerése. Elődeink egy szerető és megváltó Istent hirdettek, és nekünk is Őt kell megtalálni és továbbadni. Ennek a közvetítésnek azonban előfeltétele, hogy engedjük Istent, hogy átformáljon bennünket egyénileg és közösségileg is az Ő képére és hasonlatosságára. Ha Isten közössége és az egymással való közösségünk a meghatározó identitásunk lesz, nemcsak önmagunk legjobbját tudjuk megélni, hanem másoknak is utat mutathatunk. Nemet kell mondanunk olyan kísértéseknek, amik mérgezők erre az identitásunkra nézve. Erősítenünk kell minden jó és működő eszközt és programot, de kreatívan fel kell fedeznünk új eszközöket és programokat is. Felismertük, hogy van lehetőség a misszióra! A városokban, a fesztiválokon, a leghihetetlenebb helyeken: JÉZUS MÁR OTT VAN EGY EMBER MELLETT, ÉS VÁR RÁD, HOGY A MUNKATÁRSA LÉGY!”
Tóth Szilárd
DET titkár
