„Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem.” (Máté 25:35)
A szomszédos Ukrajnában február 24-én kirobbant háború következtében kialakult ukrán menekülthullám fogadására és megsegítésére a Hetednapi Adventista Egyház Magyar Uniója, egyháztagok, magánadományozók, cégek és vállalkozók mind bőkezűen adakoztak.
A pénzadományok egy részét tartós élelmiszerek beszerzésére fordítottuk, melyeket a NEEKA Alapítvánnyal és az Akácvirág Egyesület segítségével Kárpátaljára, Munkácsra szállítottunk. A szállítmányok döntő részének Nyugat-Európából történő beérkezését az Osthilfe szervezet tette lehetővé. Lapzártáig 8 alkalommal indítottunk segélyszállítmányt, összesen 800 köbméter – 10 nyergesvontatónak megfelelő mennyiségű – adománnyal.
Kárpátalján dr. Pircsák Albert, a kárpátaljai ADRA Iroda, a NEEKA helyi vezetője és Bíró Róbert lelkész veszi át tőlünk a segélyt, majd osztják ki a környékbeli befogadó szállásokon elhelyezett menekültek részére.
A pénzadományok fennmaradó részét olyan élelmiszerek beszerzésére fordítjuk, amelyeket könnyen, gyorsan el lehet fogyasztani utazás közben vagy a pályaudvaron való várakozási időszakban.
Jelenleg a gyógyszerellátás Ukrajna-szerte súlyos problémákba ütközik, ezért március 13-án a Chernivtsiben működő Angelia Klinika számára kézbesítettünk gyógyszerszállítmányt, melynek értéke meghaladta az 1 millió forintot. A klinika munkatársai kifejezték hálájukat az adományozó felé.
Természetbeli adományok is érkeztek az ADRA részére (takarók, tartós élelmiszerek, játékok, ruhaneműk), melynek egy részét Kárpátaljára küldjük, egy részét itthon, a szállásadó családokhoz juttatjuk el annak érdekében, hogy a befogadottak ellátása ne jelentsen túl nagy terhet a befogadók részére.
Az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) március 18-i hírközlése szerint közel 3,3 millió menekült hagyta el Ukrajnát. A Hetednapi Adventista Egyház az ADRÁ-val együttműködve országszerte több imaházban alakított ki szálláshelyeket a menekültek fogadására. Az Ukrajnával határos régióban 4 gyülekezet van készenlétben: Fehérgyarmaton, Nyírmeggyesen, Kisvárdán és Csengerben, melyek közűl az első három helyszínen folyamatosan fogadjuk a menekülteket. Budapesten és országosan is számos szállásfelajánlás érkezett hittestvérektől, akik szeretettel és mély együttérzéssel osztják meg otthonaikat 1-1 éjszakára az átutazó, menekült embertársainkkal.
Március 9-étől kezdődően minden szerdán és vasárnap, ezenfelül március 15-én is szolgáltunk Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál. Egy-egy napon 10-13 önkéntessel osztunk forró teát, levest, szendvicset, gyümölcsöt, takarókat, tisztasági csomagokat az ukrajnai menekülteknek.
Átlagosan az alábbi mennyiségeket osztjuk ki egy nap folyamán: szendvics 400 db, Dörmi szelet 200 db, szívószálas üdítő 80 db, banán 30 kg, nedves törlő 30 db, nagy tusfürdő 10 db, kicsi tusfürdő 15 db, fogkrém 35 db, fogkefe 10 db, pelenka 75 db, keksz 13 csomag, törölköző 10-15 db, takaró 15 db, egészségügyi betét 20 db, szappan 10 db, müzliszelet 150 db, papírzsepi 20 db, dezodor 8 db, forró tea 8 liter, forró leves 70 pohár, babaétel 10 db, gyümölcspüré 28 db, 0,5 l-es víz 30 db.
A menekültek között leginkább anyák, gyerekek és idősek vannak. Mivel sokaknak vannak rokonaik, ismerőseik nyugaton, legtöbben hozzájuk utaznak tovább, illetve néhányan Szlovákiába vagy a Cseh Köztársaságba terveznek menni.
Legtöbben csak néhány éjszakára keresnek szállást Budapesten vagy környékén. Mások (többnyire a kárpátaljai magyarok) hazánkban terveznek maradni, míg visszatérhetnek szülőföldjükre, otthonaikba. Vannak olyanok is, akik Budapesten maradnak több napig, akár hetekig – míg eldöntik, hogyan tovább –; ők nem tudják, hogy jelen pillanatban mit kezdjenek az életükkel.
A Nyugati pályaudvarnál jó az együttműködés a többi segélyszervezettel, sok a helyszínen szerzett személyes, jó tapasztalat, melyeket megosztanék az olvasókkal.
Vannak olyan környékbeli lakosok, akik odajönnek hozzánk és megköszönik, hogy segítjük a menekülteket. Többen megkérdezik, mit vásároljanak, mi az, amire a legnagyobb szükség van. Az egyik nap egy idős házaspár adott 10 000 Ft adományt azzal a céllal, hogy vegyünk belőle, amit jónak látunk, és osszuk ki a menekülteknek. Miután elköszöntek tőlünk, az idős úr hirtelen visszafordult, és adott egy újabb 10 000 forintost mondván, hogy ők másként nem tudnak segíteni, ezért megkérnek, hogy fordítsuk ezt az összeget is a menekültek javára. Voltak járókelők, akik magas tápértékű, minőségi alapanyagokból, házilag készített szendvicseket hoztak, mások üdítőket, sütiket adományoztak osztásra.
Végül néhány rövidke történet, avagy betekintés néhány menekült jelenlegi életszakaszába:
Olha 54 éves, aki a lánygyermekével, Radmilával (31 éves) és unokájával, Lubawával (8 éves) érkezett a Nyugati pályaudvarra. Kijevből indultak, Spanyolország a cél, ott van jó ismerősük, aki ideiglenes szállást nyújt számukra. Olha és Radmila férje otthon maradt, mivel ők hadkötelesek. Olha orosz származású, szülei és rokonai Oroszországban élnek, fiútestvére az orosz hadseregben kénytelen harcolni. Szorongó, zavart lelkiállapotban csak arra vágynak, hogy béke legyen, és visszatérhessenek hazájukba, otthonukba.
Lena 22 éves egyetemista, Harkov melletti lakos (volt), aki egyedül indult neki a nagyvilágnak, szerencsét próbálni. Lenával a 10. vágány mellett találkoztam, ott szólított meg, hogy segítsek megtalálni a vonatát… Kőbánya-Kispestig igyekezett, majd tovább a repülőtérre, onnan pedig egy Nápolyba induló járatra tervezett felszállni. Van egy távoli rokona, aki abban segíti, hogy szállást ad, míg munkahelyet talál. Lena egyedülálló. Vőlegénye otthon maradt, hadköteles. Lánytestvére gyermeket vár, aki nem akarta otthagyni a szintén hadköteles férjét. Lena szülei is otthon maradtak, mivel édesanyja sem hagyja magára gyermekei apját, akinek harcolnia kell. Léna azzal a tervvel megy Olaszországba, hogy mielőbb munkát talál, sőt, eltökélt szándéka, hogy olyan munkát keressen férfi rokonainak, amely lehetővé teszi a kimenekítésüket a fegyverfogás kötelezettségei alól.
Chernava és Irina testvérpár, 25 év körüliek. Egy Kijevhez közeli kistelepülésről indultak útnak. Egy hétre sikerült nekik szállást találni Budapesten. Ők nem tudják, hogyan tovább, merre menjenek, hol keressék ideiglenes otthonukat. Magyarul nem beszélnek, így azon gondolkodnak, hogy nyugat irányába mennek tovább, mivel tudnak annyira angolul, hogy megértessék magukat. De mivel hirtelen vált céltalanná az életük, nem tudtak még dönteni, hol és hogyan folytassák életüket. Ők is a békét remélik, és várják, hogy mielőbb hazamehessenek.
A fentebb említett nőtársaimra, szelíd, szomorú, ugyanakkor kedves arcvonásaikra, tekintetükre külön-külön emlékszem. Olyannyira emlékezetembe vésődtek az arcok, a rövid beszélgetések, hogy gyakran gondolok rájuk, vajon miképpen, hogyan alakult azóta az életük és terveik megvalósítása. Kívánom, hogy Istenünk vezesse őket útjukon – mindenkor, mindenben, békében!
„Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja.” (Zsoltár 146:9)
Lőrincz Melinda
ADRA munkatárs