Júliusban új helyszínen, a Bükk hegység lábánál fekvő Nagybarcán tartotta a Budapest Terézvárosi Gyülekezet a minden nyáron megrendezésre kerülő gyermek- és ifjúsági táborát. Harminc 9 hónapos és 14 éves kor közötti gyermek és tíz felnőtt vett részt, idén a nemzetközi gyülekezetből is többen csatlakoztak.
A tábor témája az adventmozgalom úttörői, egyházunk történelmének korai évei voltak, különös tekintettel Ellen White életére és munkásságára. Az ovis és kisiskolás korosztály számára tanítóik erre a célra rendelt, a történetek főhőseit és környezetüket mintázó filc ábrákat kitéve szemléltették a prófétanő gyermek-, fiatal- és felnőttkorának fontosabb eseményeit. Bemutatták erős hitét, az orrát betörő diáktársával szembeni megbocsátó lelkületét, áldozatkész, hűséges jellemét, és a sok csodát. Kitértek a mai bálványok kérdésére is. A serdülők a fenti témával mélyebben, a történelmi háttérbe is betekintve foglalkoztak, kiemelésre került többek között William Miller elhívása, az 1844-es nagy csalódás, majd Jézusnak az imákra adott gyors válasza azzal, hogy megmutatta, Ő akkor az értünk való közbenjárói munkáját kezdte meg a mennyei szentélyben, valamint James és Ellen White, aki gyenge testalkata és iskolázatlansága ellenére annyira művelt és termékeny író lett, hogy 60 000 oldal kézírást hagyott maga után. Fontos, hogy az Isten által ránk bízott üzenetet nekünk is tovább kell adnunk. Az is szóba került, hogy mindennap 1 órát kizárólag csak a kereszt lábánál kellene tölteni, hogy minél jobban megértsük Jézus szeretetét. A reggeli és esti áhítatok előtt sokat énekeltünk gitárkísérettel, a gyerekeknek nagyon tetszett, hogy amennyiben helyesen válaszoltak a tanultakból feltett kérdésre, ők választhattak éneket.
Két különleges, a természet igazi ékszerdobozának számító helyre is ellátogattunk. Szilvásváradon kisvasutaztunk, bejártuk a meseszép forrásokkal, Fátyol-vízeséssel, csörgedező patakokkal és tavakkal bővelkedő Szalajka-völgyet, felmásztunk az Istállós-kői-barlangba, játszottunk a Gloriett-tisztáson, valamint az Aggteleki cseppkőbarlangban egy vezetett, a végén zenés fényjátékkal megkoronázott túrán gyönyörködhettünk a sokféle káprázatos alakú, különböző méretű és színű cseppkőben. A csapat egy része a szállás melletti erdőben is kirándult. A természet csodái a Teremtőnkre irányították figyelmünket, és a hétköznapok szorításából kiszabadulva valódi békességet és nyugalmat érezhettünk. Szilvásváradról hazafelé megtapasztalhattuk, hogy Isten szó szerint menedékünk a viharban. Hirtelen szakadt le az ég jégesővel, épp amikor a fagyizás után amúgy is indulni készültünk. Útközben láttuk, hogy az előttünk álló autó tetejére ráesett egy fa, ami akár velünk is történhetett volna. A veszély igen közel volt, de mégsem ért el minket!
A szakadó eső és hűvös idő sem jelentett akadályt, hogy tevékenyen teljen ez a több mint négy nap. A vendégházban pingpong, csocsó-, és a kamaszok körében népszerű biliárdasztal állt rendelkezésre; a hatalmas, fás területen mindennap nagy métamérkőzéseket csaptunk, de játszottunk tollaslabdát, focit, a kicsik hintáztak, kedvükre szaladgáltak. A kézműves foglalkozásokon a kisebbeknek volt papírpillangó-karkötő, tojástartóból festett hernyó, fantasztikus vízzseléfigurák, álló facica-, illetve vászontáska festés, hálafakészítés; a nagyoknak huzalra fűzött gyöngyfa, falapra szegelés, amiből színes fonállal megfelelő alakban összekötve szép képek lettek (pl. léghajó). A tábor zászlaját mindenki tenyérnyomata díszítette.
A kiskamaszok önállóságát erősítette, hogy a lányok és fiúk felváltva vették ki a részüket az étkezések körüli terítésből, elpakolásból és mosogatásból, valamint hogy sátorban alhattak – míg a vihar el nem fújta. A legtöbben a nagyon finom, bőséges és változatos ételeket emelték ki kedvenc élménynek a tábortűznél.
Köszönet illeti a gyülekezetünket, illetve a gyermekek gyülekezeti hitoktatását szolgáló pályázatra adományozókat, mert több család csak ezzel a támogatással tudott részt venni a táborban.
Boros-Kovács Szilvia
