Adventisták a plázában!?
Bizonyára többünkkel is előfordult már, hogy olyan feladatot vállaltunk el, aminek az elvégzéséhez egyáltalán nem éreztük magunkat kompetensnek vagy tehetségesnek.
Történt, hogy az Erasmusos kiutazásom előtt személyesen is megismerhettem a zenei menedzsment tanáromat, aki történetesen a Szegedi Szabadtéri igazgatója is. Azonnal kiderült számomra, hogy ez a kreatív és sikerorientált híresség tőlem is valami nagy dolgot vár el „vizsga” címszó alatt, egy igazán újszerű művészi projekt megálmodását és kivitelezését. Zenésztársaim, énekversenyek, koncertek, illetve zenei meghallgatások, tehetségkutatók dokumentálására vállalkoztak. Én félig hangosan azt mondtam, hogy „csináljunk egy flash mobot”.
Így karácsony előtt két hónapig azon dolgoztam nagyszerű segítőimmel, a kedvesemmel és az adventista barátaimmal, hogy december 22-én a szegedi Árkádban egy villámcsődület alkalmával, hangszeres és vokális élőzenével lepjük meg az éppen arra járó vásárlókat.
A tanárom nagyon inspiráló keresztkérdéseket tett fel, végig a szervezés alatt, ami segített egy igazán nemes célt meghatározni a flash mobbal kapcsolatban. Ezen az alkalmon 50 000 Ft önkéntes adományt gyűjtöttünk a Rotary által, a Szegedi Gyerekklinika koraszülött babái számára.
Hálás vagyok minden szereplőnek, a kórusnak, a helyi és körzeti lelkészeknek és a lelkes híveknek, a civilszervezet képviselőinek és legfőképp a jó Istennek, aki csodálatos módon fonta az eseményszálakat. Nem vagyok egy szervező típus, de Ő képessé tett rá.
Utólag kiderült, hogy a vizsgajegyet a projekt dokumentálására kapom, nem feltétlenül a sikeres kivitelezésre. Hatalmas lehetőséget láttam a dologban, hasznos volt kilépni végre a komfortzónánkból, és újra megerősödtem abban, hogy az első számú Mentorom előtt minden ajtó elsőre kinyílik, ha Ő a projektmenedzser.
Szántó Zsuzsanna
