AdventInfo

Egy kicsit több fülemülét...!

2025. január 31, St Albans [David Neal]

A tedNEWS új havi sorozatában a „jellemkérdést” és annak jelentőségét vizsgáljuk a keresztény vezetésben. Ez a bevezető írás az első és legfontosabb értékkel kezdve azt tárgyalja, hogy miért alapvetően fontos eleme a jellem a vezetésnek.

A politikai vezetőknek rendszeresen szembe kell nézniük a „jellemkérdéssel”. Egyesek teljesen figyelmen kívül hagyják, míg mások úgy viselik jellemüket, mint egy kitüntetést. Az első csoport azzal érvel, hogy viselkedésük és életmódjuk lényegtelen, amíg társadalmilag és gazdaságilag a helyes irányba vezetik az országot. Minden szép és jó, amíg a vezetőt a keresztény közösség választja meg. Számít a személyes jellem? „Nem lelkészre szavazunk, hanem elnökre, aki az országot vezeti, és nem az a célja, hogy lelki vezető legyen”. Ez a téma nagyon érdekes beszélgetésekhez vezethet minket, de mi most nem ezzel fogunk foglalkozni.

Amikor keresztény vezetésről van szó – a jellem igenis számít.

Kicsoda vagy micsoda a keresztény vezető?

Mit jelent keresztény vezetőnek lenni? Azt jelenti vajon, hogy valaki hatékony, eredményes és céltudatos? És egyáltalán, ki számít keresztény vezetőnek? Ken Blanchard Lead Like Jesus (Vezess úgy, mint Jézus) című könyvében azt javasolja, hogy „bármikor, amikor a személyes vagy szakmai életedben valakinek a gondolkodását, viselkedését vagy fejlődését próbálod befolyásolni, akkor vezetői szerepet vállalsz… ami lehet egy bensőséges kapcsolat, például amikor egy szerettedhez intézed az útmutatás és bátorítás szavait, vagy egészen formális is, mint amikor egy szervezeten belül, kiterjedt kommunikációs csatornákon keresztül utasításokat közvetítesz”. (1)

Stephen Covey A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása című könyve alapján, és munkásságát tisztelve úgy vélem, hogy a keresztény vezetésnek szüksége van egy olyan keretrendszerre, amelynek középpontjában a jellem áll: „a jellemvezérelt vezetők 7 fő értéke”.

De előbb vessünk egy pillantást a tigrisre, a disznóra, az öszvérre és a fülemülére.

„Minden emberi szívben lakik egy tigris, egy disznó, egy szamár és egy fülemüle. A jellem sokfélesége az ő egyenlőtlen tevékenységükből ered.”. Ambrose Bierce (1842–1914)

A tigris, a disznó, az öszvér és a fülemüle

„Minden emberi szívben lakik egy tigris, egy disznó, egy szamár [öszvér] és egy fülemüle. A jellem sokfélesége az ő egyenlőtlen tevékenységükből ered.” (2) Álljunk csak meg egy pillanatra! Szinte hallom, ahogy felteszed a kérdést – ez meg honnan jött? Ez az éles és cinikus megfigyelés Ambrose Bierce gondolata. Az 1842-ben Ohióban született Bierce katonaként szolgált az amerikai polgárháborúban, és olyan borzalmaknak volt szemtanúja, amelyek mély sebeket hagytak benne. De nem a háború volt az egyetlen csata, amit megvívott. A háború után a San Francisco Examiner oknyomozó újságírója lett, ahol a korrupció ellen vette fel a küzdelmet.

1896-ban leleplezett egy 130 millió dolláros vasúti csalást, ami ma közel 5 milliárd dollárnak felel meg. A csalás során egy kongresszusi képviselő törvényjavaslatot terjesztett elő a Union Pacific és a Central Pacific vasúttársaságok hatalmas adósságainak eltörlésére. Bierce látta, hogy mi volt ez: egy égbekiáltó csalás. Könyörtelen leleplezése a vasúttársaságok első számú ellenségévé tette.

Egy nap, az amerikai kongresszus lépcsőjén egy férfi szólította meg Bierce-t alig burkolt ajánlattal. „Mr. Bierce, mennyi az ára? Ha feladja a harcot a törvényjavaslattal szemben, gondoskodunk róla, hogy jól el legyen látva. Ért engem, ugye…?” Bierce gondolkodás nélkül válaszolt: „Százharmincmillió dollár. Abban az esetben, ha készen áll a fizetésre, történetesen nem leszek a városban, így átadhatja az összeget barátomnak – az Egyesült Államok kincstárnokának.”

Egy nap, az amerikai kongresszus lépcsőjén egy férfi szólította meg Bierce-t alig burkolt ajánlattal. „Mr. Bierce, mennyi az ára?”

A tigris jelleme

A tigris független és ellenálló, magányban teljesedik ki, és kizárólag a saját erejére támaszkodik. Rendkívül alkalmazkodóképes, ravaszul és ügyesen tájékozódik a különböző környezetekben, ami félelmetes vadásszá teszi. Önálló és territoriális, a tigris erőteljes jelenlétével ádázul védi a területét. Ravasz és intelligens, precízen mozog, a vadonban az erő és a stratégia tökéletes egyensúlyát testesíti meg. A tigrist az ösztönök vezérlik.

A disznó jelleme

A disznóról azt mondják, hogy intelligens, találékony, szociális, kíváncsi és alkalmazkodóképes, de nem vagyok benne biztos, hogy ezek a pozitív tulajdonságok Bierce-nek is eszébe jutottak. Inkább a mohó „vályú mellett ülő disznókat” látta, akik minden figyelmüket az élelmük elfogyasztására összpontosítják, másokra való tekintet nélkül. A disznót az ösztönök vezérlik.

Az öszvér jelleme

Az öszvér (vagy szamár) a szívósság, a megbízhatóság és a kemény munka szimbóluma, ismert az állhatatos természetéről és arról, hogy képes elviselni a zord körülményeket is. Különösen független, önállóan gondolkodik, és gyakran nem hajlandó megmozdulni, ha veszélyt érez; a „makacs” szó juthat eszünkbe róla. Jelleme olyan, mint azt egy hagyományos alkoholmentes gyömbérital üvegén olvasni lehet: hatása megegyezik „két nagyon dühös öszvér rúgásával”. Az öszvért az ösztönök vezérlik.

A fülemüle jelleme

A gyönyörű énekéről ismert fülemüle még a legsötétebb időkben is énekel. Magányos és félénk teremtmény, a csendes elmélkedés pillanataiban érzi jól magát. Amikor azonban eljön a megfelelő pillanat, nyíltan kifejezi magát, és erőteljes dallamával betölti a levegőt. Bár a fülemüle mélyen öntudatos, szintén az ösztönök vezérlik.

„Minden emberi szívben lakik egy tigris, egy disznó, egy szamár és egy fülemüle” - mondja Bierce. „A jellem sokfélesége az ő egyenlőtlen tevékenységükből ered.”

Íme tehát az én értelmezésem arról a mélyen cinikus megközelítésről, amellyel Bierce az emberi állapotról gondolkodik: Vannak pillanatok, amikor részben a tigris, a disznó és a szamár tulajdonságait látom magamban. De nagyon remélem, hogy sokkal jellemzőbb rám a negyedik, a fülemüle. Egy fontos különbséget azonban meg kell jegyeznem: a keresztény vezetőket nem az ösztönök vezérlik!

A fülemüle jelleme

A gyönyörű énekéről ismert fülemüle még a legsötétebb időkben is énekel. Magányos és félénk teremtmény, a csendes elmélkedés pillanataiban érzi jól magát. Amikor azonban eljön a megfelelő pillanat, nyíltan kifejezi magát, és erőteljes dallamával betölti a levegőt. Bár a fülemüle mélyen öntudatos, szintén az ösztönök vezérlik.

„Minden emberi szívben lakik egy tigris, egy disznó, egy szamár és egy fülemüle” - mondja Bierce. „A jellem sokfélesége az ő egyenlőtlen tevékenységükből ered.”

Íme tehát az én értelmezésem arról a mélyen cinikus megközelítésről, amellyel Bierce az emberi állapotról gondolkodik: Vannak pillanatok, amikor részben a tigris, a disznó és a szamár tulajdonságait látom magamban. De nagyon remélem, hogy sokkal jellemzőbb rám a negyedik, a fülemüle. Egy fontos különbséget azonban meg kell jegyeznem: a keresztény vezetőket nem az ösztönök vezérlik!

A jellemvezérelt vezetők hét értéke – Krisztus az első, az utolsó, és Ő van középen is

Krisztus átalakít

Amit Bierce a maga cinikus szemszögéből és a figyelem felkeltésére nem megfelelő módon tesz az az, hogy leírja azt az emberi állapotot, amit Pál is megtapasztalt.  

„Tudom, hogy Isten minden parancsa lelki,

de én nem vagyok az. Nem ezt élitek meg ti is?”

Igen, én is el vagyok telve magammal – elvégre hosszú időt töltöttem a bűn börtönében.

Amit nem értek meg magammal kapcsolatban, az az, hogy egyféleképpen döntök,

de aztán másképpen cselekszem, és olyan dolgokat teszek, amiket teljesen megvetek.

Tehát ha nem vagyok képes arra, hogy rájöjjek, mi a legjobb számomra, és meg is tegyem azt,

akkor nyilvánvalóvá válik, hogy szükségem van Isten parancsaira.

Róma 7:14–16 (The Message)

Nem Tim Keller az első, aki felismeri Pál dilemmáját. „Az evangélium a következő”, mondja. „Sokkal bűnösebbek és hibásabbak vagyunk önmagunkban, mint azt valaha is hinni mernénk, ugyanakkor Jézus Krisztusban sokkal szeretettebbek és elfogadottabbak vagyunk, mint valaha is remélnénk”. (3)

Ha végül bekövetkezik az átalakulás, az csak egyetlen módon történhet meg: ha elmélyül bennünk Isten és az Ő irántunk való irgalmas szeretetének megbecsülése. Nem csoda, hogy Pál apostol a filippibeliekhez írt levelében ezt mondja: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt” (2:5).

Egy új operációs rendszer?

Minden irodai környezetben vita van arról, hogy melyik operációs rendszer jobb: a Microsoft Windows vagy a macOS? És az emberek gyakran mindkét oldalon lenézik azokat, akik a másik rendszert használják. A rugalmasságáról, hardver-kompatibilitásáról és a szoftverlehetőségek széles skálájáról jól ismert Windows sok vállalkozás és játékos kedvelt választása. Ezzel szemben az Apple által fejlesztett macOS kiválóan integrálható más Apple-termékekkel, például az iPhone-nal és az iPaddel, és a tervezésre, valamint videószerkesztésre is kiválóan alkalmas. Abban pedig a legtöbben egyetértenek, hogy az Apple termékei jól néznek ki. Az elmúlt hat évben mindkét rendszert használnom kellett, így tudom, hogy a váltás különösen frusztráló lehet!

„Vegyük észre – mondja Andrew Ollerton a Róma 12-re hivatkozó kommentárjában –, hogy ez az átalakulás az elmével kezdődik. Meg kell változnia annak, ahogyan magunkat és a világot látjuk... [mert] az ember egyszerre áll hardverből és szoftverből, testből és elméből. Az igazi átalakulás akkor kezdődik, amikor a szoftverünket Isten igazsága szerint átprogramozzuk”. És ez itt a lényeg – a jellemvezérelt vezetőket Krisztus az emberi mivoltuk ellenére is jobbá változtatja. Nem ösztönösen viselkedünk. Nem ösztönösen vezetünk.

A mai nap tanulsága

Ahhoz, hogy jellemünkben több legyen a fülemüle és kevesebb az oroszlán, a disznó vagy az öszvér, elengedhetetlen a reflektív önismeret.

Melyik operációs rendszeren alapul a vezetésem? Vajon annak a keretrendszerén fut-e, amit Jézus úgy nevezett, hogy szabályokon alapuló, diszfunkcionális „hallottátok, hogy megmondatott...”? Vagy az országépítő „De én azt mondom nektek...” rendszeren? Az egyikről a másikra való áttérés azért nem működik, mert a hangsúlyt a nehézségekkel és kudarcokkal terhelt viselkedésmódosításra helyezzük. Ehelyett mélyebb megújulásra van szükség belülről kifelé – átalakulásra.

Az átalakulás csak akkor lehetséges, ha felismerjük és elfogadjuk az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetét, irgalmát és jóságát.

Erről bővebben legközelebb.

Mára pedig, egy kicsit több fülemülét!

Irodalomjegyzék:

1.    Ken Blanchard: Lead Like Jesus – 1. fejezet, Are You a Leader?

2.    The Devil’s Dictionary, 1906. Idézet Bierce „szív” szó meghatározásából.

3.    Tim Keller, The Meaning of Marriage: Facing the Complexities of Commitment with the Wisdom of God, 2011. 44. oldal.

Kiemelt kép: Maria Ćirin által a tedNEWS számára átalakított Shutterstock fotó.

Fotók: Shutterstock

A cikk forrása: https://ted.adventist.org/news/character-driven-leaders/

A cikket fordította: Csépán Ádám