1894. augusztus 13-án Ellen White levelet írt Stephen Haskellnek, amelyben kifejezte mély aggodalmát azok miatt, akik az influenzavírus következtében haltak meg. Ezt írta: „Egész Új-Dél-Walesben teszteltek bennünket az influenzajárvány miatt. A nagyvárosokban és a vidéki városokban szinte minden család érintett. Vannak, akik nagyon-nagyon betegek, életveszélyben vannak. Imádkozunk a betegekért, anyagilag is megteszünk mindent, amit tudunk, aztán várjuk a következményeket… A múlt hét egyik napján 11 temetés volt… Úgy tűnik, hogy a gyerekek nem szenvednek annyira, mint a felnőttek és az idősek. Én is súlyosan megbetegedtem, négy héten át nem tudtam részt venni az összejöveteleken, de azért nem kellett feküdnöm. Majdnem mindennap megírtam a szokásos napi oldalszámot, igaz, köhögve, tüsszögve és még az orrom is vérzett. Colcord testvér ágyhoz kötött lett. A környéken majdnem mindenki megbetegedett, de az Úrnak hála, én már jobban vagyok, bátorsággal az Úrban. Minden tőlünk telhetőt megteszünk az Úr nevében… Nem kell tehetetlenül néznem, és sóhajtozom és imádkozom, látva a testvérek gyötrelmeit… Isten népe próbán megy át. Adja meg Isten, hogy képes legyek segíteni nekik a megpróbáltatások között… és miközben ezt teszem, még szorosabban kapaszkodjak Jézusba, mint valaha” (1894. augusztus 13. 30. levél)!
Fontos kiemelni, hogy Ellen White a levél megírásakor már 66 éves volt, vagyis a kiemelten veszélyeztetettek csoportjába tartozott. Az Istenbe vetett bizalma és az életstílusa segített neki kitartani a krízishelyzetben és győztesen kikerülni abból.
Amit az akkori járványból megtanult, az számunkra is eligazító a koronavírus (COVID–19) világjárvány idején. Gyakran hallottam ezt a kérdést: És most mit tehetünk? A válasz arra késztessen, hogy pozitív, kreatív módon reagáljunk, helyesen viszonyuljunk a jelenlegi válsághoz.
Mit tehetünk meg?
Többféleképpen is követhetjük Ellen White példáját:
- Ellen White nem csüggedt el a betegség miatt. Mindent megtett a családjáért és azokért a testvérekért, akiknek segíteni tudott, miközben az Úr ígéreteibe kapaszkodott. Nekünk is hirdetnünk kell, hogy bízzunk Isten védő hatalmában a mostani krízishelyzetben! Ne feledjük, hogy Isten velünk van, és ez bátorságot ad. Így szól az Úr: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézs 41:10). Pál apostol szavaival: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2Kor 4:8–9). Ez a helyzet nehezedik ránk, de nem pusztított el. Küzdelmek és nehéz megpróbáltatások érnek, és még súlyosabb helyzetek jönnek, de Jézus él! Ő a menedékünk és erőnk, és ha még a halál árnyékának a völgyében járunk is, nem kell félnünk, mert az Ő vesszője és botja vigasztal (Zsoltár 23). Végső győzelmünk az Úrtól jön, bízzunk benne!
- Ellen White tovább folytatta a munkát az otthonában. Időkeretet határozott meg, hogy elérje a kitűzött céljait. Arról számol be, hogy nem hagyta ki a napi mennyiség leírását. Ez is hasznos, ugyanis erősíti a küldetéstudatunkat. Összpontosítanunk kell, meg kell találnunk a módját, hogy a célunkat elérjük, még a karantén idején is. Mivel most „elszigetelten élünk, de nem hallgatunk el”, végeznünk kell a küldetésünket. A misszióra vonatkozóan mondta Jézus: „És ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).
- Ellen White helyes hozzáállással tevékenykedett. Ha lehetősége lett volna a közösségi média használatára, mint ahogyan nekünk ma, biztosan ő is kapcsolatot tartott volna a gyülekezettel, bátorítva a tagokat, reménységet adva nekik. Talán ő is létrehozott volna:
- online kiscsoportokat,
- üzeneteket küldött volna a gyülekezetnek a közösségi médiában,
- reggeli gondolatokat osztott volna meg a Facebook követőivel,
- előre felvett áhítatokat osztott volna meg a közösségi médiában.
Ne csüggedjünk el! Sok a tennivalónk, amit egy kis kreativitással végezhetünk is. Mostanában ilyen üzeneteket olvastam: „A gyülekezetek nyitva vannak, csak az épületeket zárták be!” „A gyülekezet nyitva van, mert mi vagyunk a gyülekezet!” „Megnyitjuk a digitális gyülekezetet!” Megnézhetjük az istentiszteleteket az internet segítségével, a kapcsolattartásra pedig sokan használják a Zoom vagy hasonló videokonferencia-szoftvereket.
- Ellen White rendszeresen imádkozott, maradéktalanul bízott Isten hatalmában. Ilyen időkben különösen kell bíznunk a nagyszerű ígéretekben, amelyeket Isten a Szentírásban adott. Ígéretek ezreibe kapaszkodhatunk. Ellen White ezt írta: „…az Úrnak hála, én már jobban vagyok, bátorsággal az Úrban” (30. levél). Példája nyomán az egyháznak is jobban kell kapaszkodnia Jézusba, mint valaha! Amikor Pált fogolyként vitték Rómába, rettenetes viharba került a tengeren. A hajója erős viharba került, amit úgy neveztek, hogy Euroclydon (mai neve Gregalia, ciklonos északkeleti szél). Az apostol akkor három konkrét tanácsot adott (ApCsel 27:23–25):
- Ne féljetek!
- Ne csüggedjetek, reménykedjetek!
- Bízzatok, nem lesznek áldozatok, mert Isten veletek van!
Segítsen bennünket is az apostol által tanúsított bizalom!
- Kerüljük a furcsa viselkedést, a rémhírterjesztést és a pánikot! Fontos, hogy pozitív legyen a hozzáállásunk, a reménységet hirdessük a környezetünkben mindazoknak, akik látnak, hallanak vagy a különböző csatornákon követnek bennünket!
A következő időkben egyre fontosabbak lesznek a házi összejövetelek, imaórák, bibliatanulmányozások, közösségi alkalmak, bizonyságtételek. Amikor a kijárási korlátozásokat megszüntetik, továbbra is meglesznek az emlékeink az otthon töltött időről. Használjuk fel ezeket a tapasztalatokat az evangelizáció platformjaiként, beszéljünk a barátainknak és szomszédainknak arról, hogy Jézus hamarosan visszatér.
Isten mindent kézben tart, és legyünk mindig készen arra, hogy meghalljuk a hangját! Ő szól, figyelmezzünk a szavára!
Melchor Ferreyra
Interamerikai Divízió
