
A Hetednapi Adventista Egyház központjától a legtávolabbi egyházterületekig a OneVoice27 kezdeményezés határozza meg napjaink adventista közéletét. A projekt célja, hogy 2027 szeptemberében – Jézus keresztségének és földi szolgálata megkezdésének kétezredik évfordulóján – az egyház minden médiaplatformja, vezetője és tagja összehangoltan hirdesse az evangéliumot, soha nem látott léptékben. Marcos Paseggi, az Adventist Review munkatársa azonban publicisztikájában húsba vágó kérdést is feltesz: mi van, ha a OneVoice27 mégsem váltja be a hozzá fűzött ígéreteket? Mi kell ahhoz, hogy ne csak egy újabb, felülről szervezett evangelizációs program legyen?
A cikk több kockázati tényezőt azonosít, amivel meg kell küzdenünk. Az első a tagság tényleges bevonásának nehézsége: a korábbi világegyházi kezdeményezések sem mindig jutottak el a helyi gyülekezeti tagokig, különösen azokig, akik háborúk, anyagi nehézségek vagy vallásszabadsági kihívások közepette élnek. A második veszély a kényelem szeretete – az, ha az Istenre hagyatkozás a gondos tervezés és a kemény munka helyettesítőjévé válik. A harmadik, hogy könnyen a jól ismert sablonokba, egyházi sémákba eshetünk vissza, amiből fejlődnünk kellene. A szerző – érdekes módon – egy kanadai tücsökfarm kudarcának példáját hozza: a vállalkozás hiába kínált jó terméket (alacsony szénlábnyomú fehérjeforrást), a fogyasztók többségének alapvető viszolygása miatt nem volt rá piaci kereslet. Az adventistáknak is szembe kell nézniük ezzel a kérdéssel: ha az egyház elsősorban arról ismert, hogy mi ellen van, nem pedig arról, amit képvisel, akkor a legjobb üzenet sem talál befogadó közönségre. Ellen G. White egy gondolatát idézve, a cikk rámutat, hogy az evangélium legerősebb érve a hiteles, szerethető keresztény élet, nem pusztán a tanbeli kijelentések.
Paseggi külön felhívja a figyelmet arra, hogy más vallási és társadalmi csoportok már hatékonyan használják a rövid, személyes videókat közösségi platformokon, amelyekben egyszerűen bemutatják, milyen az élet az adott hit vagy felekezeti meggyőződés szerint. Felveti, hogy az adventisták is megtehetnék ugyanezt a szombattal, a tizedfizetéssel vagy az életmóddal kapcsolatban hasonló videós formátumban. A OneVoice27 akkor lehet valóban áttörés, ha az egyház, ami belőlünk tevődik össze, hajlandó lényegesen másként cselekedni: nemcsak hivatalos nyilatkozat, hanem több imádság; kevesebb kipipálandó feladatlista, több isteni ihletésű kreativitás; kevesebb prédikálás elvont tanokról és több személyes, krisztusi kapcsolat a körülöttünk levő emberekkel. Az eredményesség kulcsa nem a ceremóniákban vagy a látványos rendezvényekben rejlik, hanem abban, hogy az egyház tagjai – fiatalok és idősebbek egyaránt – személyes szinten, a saját közegükben, hitelesen osszák meg hitüket. Így a válasz „igen” lesz a címben látható kérdésre.
A szemle forrása: https://adventistreview.org/news/commentary-news/how-onevoice27-could-live-up-to-the-hype/
A szemle írója: Henter Zsombor







![Gyermekek egy csoportja kutatási és írási tevékenységben vesz részt az I Will Go Kids program során Saguntóban, Valenciában (Spanyolország), március 20-án. [Fotó: I Will Go Nemzetközi Missziókonferencia]](https://adventista.hu/wp-content/uploads/2026/04/01-80x80.jpg)


