Az utóbbi hetek alaposan felforgatták életünket. A vírus elleni védekezés arra kényszerítette szinte az egész világot, hogy szervezzük át életünk legmegszokottabb és leggyakoribb elemeit is. A boltba járási szokásainktól a tanuláson, munkavégzésünkön keresztül, egészen családi életünkig elhat.
A hírek, az Operatív Törzs napi tájékoztatója szinte mindennapi „táplálékká” vált. És a közösségi médián még azok is több időt töltöttek az elmúlt hetekben, akik korábban csak alig-alig voltak jelen. Sőt vannak, akik csak most, kifejezetten erre a helyzetre való tekintettel létesítettek profilt.
Nem mellékes tehát, hogyan kezeljük ezt a helyzetet, amire – valljuk be őszintén – nem lehetett felkészülni. Az élet különböző területeinek szervezői, vezetői is mind-mind még most tanulják, hogyan lehet úrrá lenni a helyzeten. Az országok döntéshozói, az egészségügy dolgozói és a gazdasági élet irányítói heroikus küzdelmet folytatnak a vírus okozta eddigi károk, valamint jövőbeli pusztítása következményeinek enyhítésén.
Szemünk előtt játszódik a nagy küzdelem, ami a jó és a rossz között zajlik. Vannak, akik erkölcstelen és gátlástalan módon igyekeznek hasznot húzni még ebben a helyzetben is mások kiszolgáltatottságából, félelméből, szorult helyzetéből, míg mások az önzetlenségükről tesznek bizonyságot; fiatalok, gyerekek mindent megtesznek, hogy segítsenek. Ebbe a küzdelembe kellett bekapcsolódni az egyház tevékenységével is, hiszen a járvány életünk eddigiekben felsorolt területein túl természetesen hitéletünket is gyökeresen megváltoztatta.
Magyarország Kormánya rendkívül óvatosan kezeli a vallásszabadság kérdését ebben a veszélyhelyzetben. Noha minden nyilvános és közösségi alkalmat kötelező érvénnyel beszüntetett, az egyházak hitéleti tevékenységét érintetlenül hagyta, megadva a lehetőséget, hogy minden vallásos közösség a maga elhatározásából, józan ítélőképességgel döntse el, milyen rendelkezés a leghatásosabb a közösség védelme érdekében
Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy kivétel nélkül minden egyház meghozta a maga szigorú rendelkezését a hitéleti célú épületeinek bezárásáról. Így a Hetednapi Adventista Egyház minden gyülekezeti épülete is bezárta kapuit a közösségi alkalmak előtt.
De nem az egyház zárt be!
Egy igazi közösség – noha próbára tévő időszak ez a bezártság – tovább él és dolgozik. Mindenhonnan jönnek a hírek, hogy a gyülekezetek megszervezték az idős testvérekről való gondoskodást, a lelkigondozást, a kiscsoportos bibliatanulmányozást, imaközösségeket, az istentiszteleteket.
Hihetetlen kreativitással nap mint nap újabb és újabb lelki tartalmak kerülnek fel a lelkészeink jóvoltából a világhálóra, a közösségi médiára. Zárt és nyitott közösségi alkalmak jönnek létre az internet segítségével: bizottsági ülések, gyermekiskolai foglalkozások, szombatiskolai tanítások, igehirdetések. De még a közös éneklés sem lehetetlen a technika segítségével!
Minden elismerés a munkatársak felé, akik szervezik és felkutatják a lehetőségeket, és kitartással készítik üzeneteiket, hogy bátorítsák és erősítsék gyülekezeteik közösségét.
A Magyar Unió osztályai és intézményei is mindent megtesznek, hogy ebben a nehéz helyzetben is tudják tovább szolgálni a testvéri közösséget, valamint a társadalmat.
Iskoláinkban távoktatással továbbra is folyik a tanítás szolgálata, a főiskolán hamarosan a vizsgaidőszak következik. Szeretetotthonaink továbbra is ellátják időseinket, akik különösen veszélyeztetett helyzetben vannak. Szakszerű ellátással, infekciókontrollal harcolnak a vírussal szemben. A családok átmeneti otthona továbbra is védelmet nyújt a bajba került édesanyáknak és gyermekeiknek.
Az osztályok szintén sok-sok kreativitással nyújtanak segítséget. A „PÁR-percek”, a gyermek-szombatiskolai, szombatiskolai és a „Gyere ahogy vagy” tévéfelvételek noha családi körben, de folyamatosan készülnek. A gyülekezeteket és lelkészeket bemutató, és értük imádkozó online imaközösség naponta találkozik az internet segítéségével.
Az unió új kezdeményezése, hogy minden reggel az unió egy-egy osztály vagy intézményvezetője bátorító, lelkesítő üzenettel szólítja meg a testvéri közösséget az egyház Facebook oldalán keresztül. Mellette egyre népszerűbb a „Reggeli dicséret” blog, amelyet fiatalabb lelkészek örömmel készítenek, hogy legyen minden napra egy „indító” üzenet.
Sok minden bizonytalan még. Nem tudjuk, meg lehet-e tartani a nyári táborokat. Nem tudjuk, meddig tart ez a bezártság. Nem tudjuk, fog-e szigorodni a kijárási korlátozás. De már most is láthatjuk, hogy Isten, aki hatalmasabb ennél a vírusnál, tud kihozni jót ebből a helyzetből: szinte mindenhol azt látni, hogy rendkívül megnőtt az érdeklődés a lelki tartalmak iránt az interneten. Felelősségünk, hogy bátorítást, vigasztalást, lelki támaszt adjunk a kétségbeesett emberek számára.
És miközben sokat teszünk barátainkért, ne feledkezzünk meg arról, hogy imádkozzunk időseinkért, akik különösen veszélyeztetettek, a lelkipásztorokért, akik hihetetlen erőfeszítéssel szervezik a gyülekezeti közösségek szolgálatát. Imádkozzunk az intézményeink dolgozóiért, akik sokszor rendkívül veszélyes körülmények között, de nagy odaadással végzik ápoló, gondoskodó munkájukat. Imádkozzunk a kórházakban, egészségügyi intézményekben szolgáló orvosokért, ápolókért. A felelős döntéshozókért országos és helyi szinteken, és imádkozzunk a betegekért, akik élet-halál harcot vívnak a vírussal szemben.
Ha a gyülekezetünk be is zárt, de az otthonunk maga legyen egy imádságos gyülekezet!
Ócsai Tamás
unióelnök
