Minden ember életében vannak kihívások. Van akinek több, van akinek kevesebb. Végzős hallgatóként nekem talán kissé több jutott így utolsó félévre, de visszatekintve minden egyes perce áldás volt. Idén, január utolsó, illetve február első napjait a Tiborszállási Péchy László Adventista Általános Iskolában töltöttem, mint vendég tanár. Az iskola vezetősége kért fel, hogy az úgynevezett Csendes hét szervezésében, lebonyolításában segítsek.
A Csendes hétről azt kell tudni, hogy ez egy saját kezdeményezése az iskolának. Minden félév első hetében rendezik meg, mindig egy bibliai téma körül forog az egész hét. A mostani témánk a lélek gyümölcse volt. A hetünket egy közös áhítattal kezdtük, ahol együtt volt mind a nyolc osztály és a tanárok is. Nagy kihívás volt úgy beszélni, hogy le tudjam kötni az elsős és a nyolcadikos figyelmét is. Az egész hetet átitatta a lélek gyümölcsének a „képe”. Hittanórákon arról beszélgettünk, hogy miért fontos az, hogy egy erény se hiányozzon az életünkből. Rajzórákon minden osztályban az volt a feladat, hogy egy erényt rajzoljanak le. Informatikaórán számítógépes bemutatót terveztek meg a diákok, ugyancsak az erényekről. Az egész hetet átszőtte a pontgyűjtés, ugyanis egész héten keresztül a lélek gyümölcsének erényeit gyakorolták, és ezt jutalmaztuk különféle matricákkal. Délutánonként számos programot rendeztünk, illetve két délután a felsősökkel beszélgettünk olyan kérdésekről, amikkel hamarosan találkozni fognak. Pénteken rendhagyó áhítattal zártuk a Csendes hetet.
Kihívások mindig is lesznek. Nagyon féltem elvállalni ezt a feladatot, féltem a kudarctól, féltem attól, hogy nem tudok mit adni a gyerekeknek. De valamit megtanultam: ha Isten elhív, és kihívás elé állít, akkor képessé is tesz arra, hogy véghez vidd a rád bízott feladatot. Remélem, mihamarabb találkozunk!
Szász Barna Szilárd, ATF HÖK elnök
