Az 1993. április 19-én bekövetkezett wacói tragédia komoly, máig tartó hatással volt a Hetednapi Adventista Egyház életére. A közelmúltban megjelent egy dokumentumfilm-sorozat a Netflix kínálatában, amely a magyar médiafogyasztók figyelmét is felkelthette a téma iránt.
A válság egy vallási csoportot érintett, amelyet Branch Davidian (Dávidi Ág) néven ismertek, David Koresh vezetése alatt, akiknek központjuk a texasi, Wacóban volt. Az Amerikai Egyesült Államok Alkohol-, Dohány-, Lőfegyver- és Robbanóanyagellenes Hivatala (ATF), majd a Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) egy 51 napos, hosszú ostrom végén megrohanták a bázist, ahol megfékezhetetlen tűz ütött ki, ami összesen 82 ember életét követelte, köztük szövetségi ügynökök, valamint Koresh és követői – köztük kicsi gyermekek – halálát is.
A csoport eredete az 1930-as évekig vezethető vissza, amikor az Adventista Egyházhoz tartozó alapítói azzal a céllal hozták létre a közösséget, hogy az igazság védelmezőiként belülről megreformálják az eltévelyedett Hetednapi Adventista Egyházat, helyreigazítva a hitehagyó vezetők által elkövetett hibákat.
Az évek során azonban egyre inkább eltértek a Hetednapi Adventista Egyház tanításaitól. Szó szerint kezdték értelmezni például a Jelenések könyve 7. fejezetének 144 ezerre vonatkozó kijelentéseit, továbbá a Bibliát perfekcionista módon értelmezték (azt állítva, hogy a hívőknek el kell érniük a bűntelen állapotot Krisztus visszatérése előtt), úgy vélték, hogy Jézus visszatérését Izrael nemzetében kell várni. A csoport akkori vezetője azt remélte, hogy az 1940-es évek végén megalakult Izrael államba költözhet a 144 ezerrel, hogy ott várják közösen Jézus eljövetelét.
Az egyházat elhagyva egyre inkább elszigetelődtek a társadalomtól is. Később – David Koresh vezetése alatt – egyre radikálisabb szektává váltak, aminek a vége az lett, hogy konfliktusba kerültek a hatóságokkal is. Koresh messiásként hivatkozott magára, az adventista teológia egyes tanításait elferdítve, vegyítette saját bibliaértelmezésével, állítva, hogy Isten személyes kijelentéseket küldött neki látomásokon keresztül. Radikalizálódásában odáig jutott, hogy többnejűségben élt, miközben a csoport többi férfitagjától teljes önmegtartóztatást követelt meg, és szexuális kapcsolatot létesített fiatalkorúakkal is. A hatóságok látókörébe is emiatt, valamint lőfegyverek átalakítása és tiltott használata miatt kerültek.
A kialakuló válság során az Adventista Egyház számára a wacói események aggasztóvá váltak, hiszen a média sokszor adventistaként hivatkozott a szektára. Tény, hogy a közösség tagjai korábban kapcsolatban álltak a Hetednapi Adventista Egyházzal, és később is adventistaként hivatkoztak magukra annak ellenére, hogy az idő múlásával hitük és szokásaik rendkívül szélsőségessé, és az egyház tanításaitól teljesen eltérővé váltak. Az Adventista Egyház határozottan elutasította Koresh és követői cselekedeteit.
A Wacóban bekövetkezett tragédia azonban rámutat arra, hogy komolyan kell venni a szélsőséges vallási gondolkodást, fel kell ismerni a háttérben meghúzódó okokat, valamint időben és megfelelően kell kezelni azokat.
A Hetednapi Adventista Egyház többek között arról ismert, hogy nagyra értékeli a vallásszabadságot és a toleranciát, szervezeti egységei, intézményei és tagjai egyaránt azon dolgoznak, hogy ezeket az értékeket gyakorlati módon alkalmazzák a közösségen belül, továbbá a társadalom egészében is előmozdítsák, láthatóvá tegyék. Ugyanakkor a személyes felelősség és elszámoltathatóság is rendkívül fontos. Bár kétségtelen, hogy külső tényezők is hozzájárulhatnak a szélsőséges nézetek és magatartásformák kialakulásához, az egyéneknek végül is saját döntéseikért és cselekedeteikért felelősséget kell vállalniuk.
Mindezek fényében a következőben – a teljesség igénye nélkül – hat lehetséges tanulságot szeretnék megfogalmazni:
1) A szélsőséges hitelvek és szokások kialakulásának veszélye
Olyan közösségekben, ahol a csoport sajátos gyakorlatához hozzátartozik a manipuláció, érzelmi zsarolás, ahol a csoport vezetője vagy tagjai nagyfokú ellenőrzést gyakorolnak az egyének felett, ahol a lelkiismereti döntéseket nem hagyják meg az egyén döntéseként, hanem megszabják, hogy bizonyos helyzetekben mit kell vagy mit nem szabad tenni, fokozatosan olyan hitelvek és szokások alakulhatnak ki, amelyek veszélyesek vagy károsak magukra vagy másokra nézve, elszigetelődnek a környezetüktől és a társadalomtól. Koresh vezetése alatt a szekta hitelvei és szokásai fokozatosan egyre radikálisabbá váltak, és egyre inkább eltértek a hetednapi adventizmus alapvető tanításaitól, például a közelgő világvége várásától eljutottak a fegyverek felhalmozásához, ami nagyban hozzájárult a wacói ostrom tragikus kimeneteléhez. Ez egy öngerjesztő folyamat, amely szemlélteti a vallási szélsőséges gondolkodás lehetséges veszélyeit, és figyelmeztet a józan, teológiai gondolkodás fontosságára.
2) Az apokaliptika manipulatív használata
Nem véletlen, hogy a Dávidi Ág nevű szekta az Adventista Egyházból eredt és nem pl. metodista vagy pünkösdi gyökerekkel rendelkezett. Az adventizmus számára a végső időkről szóló tanítás és Krisztus második eljövetele mind identitásában, mind pedig teológiai gondolkodásban központi helyet foglal el. Kezdettől fogva fennáll annak veszélye, hogy ezt a valóban bibliai meggyőződést – miszerint a végső események bármikor bekövetkezhetnek – inkább szélsőséges, manipulatív módon képviselik. Történelmünk során számos evangelizációs megközelítés is a félelemből fakadó engedelmességet helyezte középpontba. Az apokaliptikus gondolkodás hasznos és motiváló erő az emberek számára, ha felhívja a figyelmet a közelgő veszélyekre és segít felkészülni az esetleges kihívásokra, és bátorít az Isten szeretetéhez való visszatérésre.
3) A lelkigondozás és támogatás fontossága
A wacói tragédia rávilágított a lelkigondozás és a fokozottan veszélyeztetett csoportokhoz tartozó egyének és családok támogatásának szükségességére. A wacói tragédia túlélői túlnyomórészt olyan emberek voltak, akik azért csatlakoztak a csoporthoz, mert láthatóan vágytak az elfogadásra, a közösségre, megértésre. Gyülekezeteink olyan közösségekké kell váljanak, ahol mind a kiegyensúlyozott életű, mind pedig a szélsőséges hitelvekkel vagy szokásokkal küszködő egyének és családok is lelki és érzelmi támogatást kaphatnak a lelkipásztori és diakóniai szolgálaton keresztül.
4) Az elszámoltathatóság és az átláthatóság szükségessége
A wacói válság kérdéseket vetett fel a szekta működésében és döntéshozatalában az elszámoltathatóságával és átláthatóságával kapcsolatban. Titkos foglalkozások, az anyagi források áttekinthetetlen kezelése és felhasználása, a vezetők döntéseinek megkérdőjelezhetetlensége jellemezte a szektát. Az Adventista Egyház komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy nagyobb elszámoltathatóságot és átláthatóságot biztosítson saját szervezetén belül. Ez érvényes mind a pénzügyi adminisztrációra, mind pedig a döntéshozatali mechanizmusokra.
5) A közösségi szerepvállalás fontossága
Koresh és hívei nagyrészt elszigetelődtek a közvetlen és tágabb közösségüktől, ami hozzájárult további radikalizálódásukhoz és magában hordozta a konfliktus kialakulását a hatóságokkal. Az Adventista Egyház előtérbe helyezi gyülekezeti tagjai, közösségei és intézményei számára a közösségi-társadalmi szerepvállalást, bátorítva, hogy aktívan vegyenek részt azon közösségek szolgálatában, amelyekben működnek.
6) A párbeszéd és együttműködés fontossága
A wacói válság felhívta a figyelmet a félreértések és konfliktusok tragikus következményeire. Az erőszakos konfrontációt és a kialakult tragédiát részben a vallási közösség és a hatóságok közötti kommunikáció megszakadása okozta. A félreértések, előfeltételezések és előítéletek súlyosbították a helyzetet. A szekta vezetői és tagjai bizalmatlanul tekintettek a kormányra, nem bíztak a hatóságokban, aminek eredményeképpen a kormányzat veszélyes kultuszként tekintett a Dávidi Ágra. Ennek a bizalomnak és megértésnek a hiánya megnehezítette a produktív párbeszéd kialakítását, és végül hozzájárult a konfliktus erőszakos kimeneteléhez. Az eltérő meggyőződésű csoportok közötti párbeszéd elősegítheti a megértést és megelőzheti a félreértéseket. Fontos, hogy biztonságos tereket hozzunk létre a párbeszédhez, ahol az egyének nyíltan és tisztelettel kifejezhetik nézeteiket. A felekezetek és vallások közötti párbeszéd döntő fontosságú a megértés és együttműködés elősegítésében is. Azáltal, hogy tiszteletteljes párbeszédet folytatunk különböző vallású egyénekkel és közösségekkel, nagyobb toleranciát és tiszteletet alakíthatunk ki másokban, és ez elősegítheti az együttműködést a közös célok tekintetében.
Ez a 30 évvel ezelőtti válság figyelmeztető jelként szolgálhat a vallási szélsőségek lehetséges veszélyeivel kapcsolatban és felhívhatja a figyelmünket az egészséges teológiai és etikai tanítások, továbbá a társadalmi kapcsolatok fenntartásának fontosságára. Nem elszigetelődésre kell törekednünk, hanem azon kell dolgoznunk, hogy hidakat építsünk mind a másképpen gondolkodók, mind pedig a társadalom különböző szereplői felé.
Ócsai Tamás
unióelnök
