(folytatás)
Az ÉSZ-napok nem csupán konferencia, hanem közösségi élmény is. A szünetek ideje alatt, az esti teaházak és sport alkalmával az előadások között és után a folyosók, és az esti helyszínek élettel teltek meg. Az esti teaházak igazi közösségi élmények voltak: finom tea, izgalmas kérdések, jó beszélgetések. Itt nem a programok pörögtek, hanem kapcsolatok mélyültek. Volt, aki egy előadás gondolatát vitte tovább, más az élet nagy kérdéseiről beszélgetett hajnalig.
A sport a mozgás örömét és felszabadultságot hozott be a hétvégébe. Nem az eredmény számított, hanem az, hogy együtt vagyunk. A pályán gyorsan oldódtak a „ki melyik egyetemről jött” falak, és helyüket átvette a csapatélmény. A nevetés, a jókedv mind azt erősítették: a testmozgás is a lelki reziliencia része.
A plenárisok tudományos anyagát, hangvételét nagyszerűen egészítette ki a dicsőítés. A közös éneklés nemcsak programblokként jelent meg a hétvégén, hanem igazi találkozási pontként Istennel. A közös éneklés ereje kézzelfoghatóvá tette azt, amiről szóltak az előadások: a hit nem elmélet, hanem megtartó valóság, segített megérkezni Istenhez. Köszönjük a R.A.N.D.O.M. Projekt énekegyüttes szolgálatát!
Külön köszönet illeti a Szegedi Gyülekezetet, a fiatalok csapatát és a rendezvényszervező munkacsoportot, akiknek a szolgálata nélkül nem jöhetett volna létre ez a hétvége. Szolgálatuk áldás volt az idei konferencia számára is.
A 2026-os ÉSZ-napok így lett több, mint tudományos konferencia – közösség, imádat és áldás. Mert a reziliencia nemcsak arról szól, hogy egyedül talpra állunk – hanem arról is, hogy van közösség, amely segít továbbmenni. Ezt idén Szegeden együtt tapasztalhattuk meg a 2026-os ÉSZ-napokon.
kp
