„Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra” (1Thessz 5:18).
Bár még most is csak „általános iskolás” vagyok a hálaadásban, de amikor a napokban az átfolyó rendszerű konyhai vízmelegítő bojlerem fél éven belül másodszor okozott aggodalmat a csöpögésével, akkor már sokszorosan adhattam hálát Isten gondviseléséért!
Hálás voltam ugyanis, hogy csak fél évvel ezelőtt történt az első ugyanilyen kellemetlen esemény, és előtte másfél évtizedig hibátlanul működött az említett szerelvény; amit (a főzőfülke szűk adottságai miatt) csak a mosogató alatti falra, földközelbe szerelhettek föl annak idején (hála, hogy legalább oda igen).
Mivel viszont konyhaszekrény sem fér a helyiségbe, a fenti történésig a bojler előtti járólap üres területén egy papírdoboz adott lakást néhány olyan dolognak (liszt, rizs stb.) – melyekhez különféle rendszerességgel kellett nyúlnom.
(Tudat alatt talán még magamban büszke is voltam, hogy milyen bölcsen rendeztem bele a cuccokat a dobozba; mert a kétheti-havi rendszerességgel használt termékeket hátra pakoltam: a bojler felőli oldalra, a gyakrabban szükségeseket pedig előre.)
E doboz azonban a (mosogató munkapultja alatti, egyébként is) sötét sarkot és a bojlert még inkább eltakarta, emiatt viszont nyáron nem vettem észre a csöpögés kezdetét; csak amikor a tárolódoboz (és a benne lévők) felszívták a kis bojlerből addig kicsöpögött vizet – és ez már kívül a papírdobozon is egyértelműen meglátszott. (Talán elöl némi hajdina és barna rizs maradt szárazon – de azért akkor hálát adtam!)
A gondban hálás voltam Istennek egy távolabbi testvér idelátogatásáért, aki megnézte, és másnap neki is látott a javításnak.
E csöpögős alkalom után az elázott veszteségek tanulsága számomra az volt, hogy ne tartsak ott semmit, főképpen papírdoboz-konyhaszekrényt ne.
A tapasztaltak okán pedig a bojler alá egy magasabb szélű tálcát toltam be, s innentől csak a konyhai szemetes költözött a mosogató alá – de mögé be-benézek.
A napokban azonban tele volt vízzel a tálca (kitapogathatóan a vízmelegítőből csöpögött).
Hol lelhetek gyorsan mesterre, hiszen a korábban ez ügyben nálam „gyakorlatot szerzett” távolabbi hittestvért sem hívhatom minden nyűgömmel!
Némi kesergés után – kicsit félve – írtam egy több szakmában is sok évtizedes gyakorlattal rendelkező hit-testvéremnek a gyülekezetből.
Valójában őt féltve „kopogtam nála”, mivel műtött „szíves” ember, aki feleségével együtt a gyülekezet teljes épületét is több évtizedig, mindenre kiterjedően, a szolgálat maximális odaszánásával gondnokolta, tartotta precíz rendben.
Hálás vagyok Istennek, amiért a Testvér szinte azonnal megkeresett, és a megbeszéltek szerint jött, nézett és látott, szerelt és „gyógyította” a kis 10 literest – nem kis időt és fáradságot igénylő munkával!
Köszönöm! Köszönöm az Úrnak, hogy megáldotta a Testvérem kezét és tudását, akiben a segítőkészség nem lanyhul a szükségben lévők iránt. Köszönöm, Égi Urunk, Jézus, hogy általad Andrási János nem csak áldott, hanem áldás is!
Mezey Ibolya, Debrecen, A-gyülekezet
Kiemelt kép: Ai
