Nem is olyan régen került megrendezésre a Lovasberényi Gyülekezetben a szinte már hagyománnyá vált hálaadásnap, amikor „csokorba” gyűjtöttük mindazt, amivel Isten megáldott bennünket, és köszönetet mondtunk Teremtőnknek testi-lelki javainkért.
Gondoljuk csak végig: Mi miért lehetünk hálásak Istennek? Nem csak most, az év minden napján, hiszen mindig van miért hálát adni. De mikor adtunk hálát a párunkért, azért, akit Isten mellénk adott, az „oldalbordáért”? Ezen kérdés megválaszolásaképpen lett megrendezve immáron második alkalommal a Szerelmesek vacsorája. De mi is ez a Szerelmesek vacsorája? Haladjunk szépen sorban, kezdem a helyszínnel. Ennek a meghitt eseménynek a lovasberényi Róna József Művelődési Ház adott otthont, melyre 27 pár jelentkezését rögzítettük. A terem csodás őszi színekben pompázott, az asztalokon édes és sós harapnivaló, romantikus gyertyafény, must és persze gyönyörű őszi dekoráció fogadta a vendégeket.
A vacsora házaspárok, párok és szerelmesek részére került megrendezésre. A szülőkkel érkezett gyerekeket izgalmas programok várták, mint például arcfestés, vetítés és persze végtelen játék és móka. Míg a kisebbek elfoglalták a gyereksarkot, a felnőttek hasznos tanácsokat kaptak Végh Józseftől (lelkész és pszichológus), aki előadásában beszélt a hatékonyabb kommunikációról. Arról, hogy mikor azt mondja a nő, hogy „Arra gondoltam, visszamennék dolgozni, mit szólsz hozzá?” ilyenkor mire is gondol valójában, milyen reakciót vár a férjétől. Azonban a férfiak se maradtak ki, megtanulhattuk nő társaimmal, hogy amikor a férfi azt mondja, hogy nem gondol semmire, akkor tényleg nem gondol SEMMIRE, és hogy ez mennyire fontos része a napi rutinnak, és nőként hogyan tudjuk ezt kezelni.
A svédasztalos vacsorán szinte nem tudok olyat mondani, ami ne lett volna. A marhapörkölttől kezdve, a vegetáriánus és húsos töltött káposztán át, saláták, krumplipüré, gombamártás, savanyúság és még sorolhatnám – de lassan megéhezek, már csak az emlékétől is. A vacsora utáni szebbnél szebb és finomabbnál finomabb süteményekről nem is beszélve.
A folyosón fotófal és szakképzett fotós várta a párokat, családokat, megörökítve ezt a nem mindennapi estét, melyet hosszú beszélgetések, meghittség és jókedv jellemzett.
Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megáldotta ezt a szép alkalmat. Hálás vagyok vendégeinkért, a szervezőkért és mindenkiért, aki valamilyen formában hozzájárult az esemény létrejöttéhez, sikeréhez.
Találkozunk legközelebb!
N. N.
