Pillanatképek

Ahogy ez lenni szokott, Lovasberényben is beköszöntött az ősz. Mi jut eszünkbe az ősz hallatán? A szüret, meg a szüreti mulatságok, nem? Ennek egy konszolidáltabb, meghittebb verziója került megrendezésre gyülekezetünkben is, melyet már mindenki jól ismer, és bizton állítom, hogy kihagyhatatlan része az őszi időszaknak. Ez pedig a hálaadó istentisztelet/nap, amikor köszönetet mondunk Teremtőnknek áldásaiért. Ilyenkor a szószék körülötti helyet betölti a különböző zöldségek, gyümölcsök, lekvárok, magvak, szörpök és kenyérfélék harmóniája. Még nem találkoztam két ugyanolyan kompozícióval, minden évben más, és azt kell hogy mondjam, hogy minden évben egyre bőségesebb.

Ezzel a hálatelt szívvel kezdtük meg közös együttlétünket, hogy aztán együtt mehessünk a Cziráky-kastélyba, ahol Hollósi Zoltán testvérünk és jó barátunk fotókiállításának megnyitója volt. Sajnos Zoltán már egy éve nincs közöttünk, ezért is olyan fájó, hogy ő már nem élhette meg a várva várt önálló kiállítását.

Sok szorgos kéz segített az előkészületekben, hogy méltó módon emlékezzünk a képek készítőjére. A legnagyobb segítséget éppen pont a fotóstól kaptuk, mivel anno még ő válogatta és nyomtattatta ki a képeket, valamint kezdte el a szervezést, hiszen nem titok, hogy ez az esemény a 2020-as évre volt tervezve, ám sajnos közbeszólt a vírushelyzet és Zoli betegsége, mellyel már nem tudott megküzdeni a szervezete.

Többen, sokféleképpen emlékeztünk vissza. Felcsendültek a már jól ismert pánsípos dallamok Bereczki Csaba előadásában, a kórus énekei Földesi Hajnal vezetésével, igei gondoltatok Egerváriné K. Zsuzsa tolmácsolásában, és nem utolsósorban a Zoltán életét és munkásságát bemutató beszédek.

Megható volt Zoli szavait Nagy Imre szájából hallani, hogy hogyan vált a természet megszállottjává, hogyan fejlődött a fotós tudása, és mennyire örült, hogy gyermekei továbbviszik örökségét.

Kovács Sándor, aki Zolihoz hasonlóan szintén a Mezőföld Természetfotó Egyesület tagja, arról beszélt, milyen volt vele együtt dolgozni, milyen jó barátra lelt benne, továbbá hallhattunk történeteket a közös fotózásaikról, beszélgetéseikről is.

Mindezek után lehetőségünk volt kicsit elmélyültebben is megnézni a kiállítás képeit. Igyekeztünk a készítő szemével szemlélni a fotózás eseményeit, kis történeteit.

Azt hiszem, bártan kijelenthetem mindenki nevében, hogy egy igazán meghitt és kellemes délutánt tölthettünk együtt hittestvéreinkkel és a falu, valamint a környező települések vendégeivel. A választékos állófogadás során jókat beszélgettünk, emlékeket idéztünk fel szeretett barátunkról.

 

N. N.