Szülőkként szeretjük azt érezni, hogy befolyásunk van a gyerekeink felett, és ők arra hajlanak, amerre mi fordítjuk őket. A koronavírus első hulláma azonban megtanított minket arra, hogy ez a folyamat bizony fordítottan is igaz. A gyerekek is hatnak a szülőkre és bizony a gyerekek viszonyulása a gyülekezethez sokat nyom a latba annak eldöntésében, hogy a karantén után visszajönnek-e a családok a gyülekezetbe, vagy otthon maradnak a képernyők előtt. Azok a gyülekezetek, amelyekben a gyerekek komolyan véve, bevonva és a közösség részeként érzik magukat, a karantén feloldása után ismét megteltek élettel. Ám azok a gyülekezetek, amelyek kevésbé figyeltek a gyerekekre és nem volt stratégiájuk a gyerekek és családjaik megtartására, most üresebbek lettek, mint a lezárás előtt voltak.
Ezen a jelenségen szeretnénk javítani, ezért a Gyermekszolgálatok Osztálya és a Családi Szolgálatok Osztálya közösen képzést szervezett november 15-én gyermektanítóknak és szülőknek arról, hogy hogyan tartsunk élményszerű, interaktív szombatiskolát zoomon keresztül, és miként építsünk közösséget a gyerekek között az online istentiszteletek idején, valamint hogyan motiváljuk a családokat lelkesítő és eleven hitéletre a négy fal között. A képzés megtartására Karen Holfordot, a Transzeurópai Divízió családi osztályvezetőjét kértük fel, aki a lehető legalkalmasabb volt erre a feladatra. Ha a képregénybeli Obelix azért olyan erős, mert csecsemőként belesett a varázsitalos üstbe, akkor Karen minden bizonnyal a kreativitás üstjébe pottyant bele. Három órán át ontotta magából a gyakorlati ötleteket a több mint 70 résztvevő számára. Volt olyan résztvevő, aki 14 oldalt jegyzetelt tele.
Karen nagyon sok konkrét élethelyzetet és más uniókban bevált módszert osztott meg arról, hogy a gyerekek miként tarthatnak egymással kapcsolatot. Ez azért fontos, mert ha a bezárás alatt online beszélgetnek egymással, akkor nagyon várják az újranyitás utáni személyes találkozót. Azonban nem biztos, hogy szülői segítség nélkül eszükbe jut egymással kapcsolatba lépni. Könnyen lehet, hogy az osztálytársaik és világi barátaik elviszik a figyelmüket.
Emellett szó volt arról is, hogy a tanítók miként tehetik interaktívvá a tanítást. Ez a műfaj mindannyiunk számára új, még nem termelődtek ki a szakértők, mert mindannyian tanuljuk. De az élő tanításhoz hasonlóan az online tanítás is lehet egyirányú, és mehetnek az impulzusok oda-vissza is. A gyerekek megtartásának egyik kulcsa a bevonás. A szombatiskola mellett pedig az istentiszteletbe való bevonáshoz is sok gondolatébresztőt kaptunk.
Az online tanításhoz egész „szerszámosládát” kaptunk. Sok unióban készítettek a karantén első hullámában központi video-szombatiskolákat (így mi is), ami nagyon sok gyereknek jelentett kapaszkodót az egyház felé. A videókban megjelenő tanítókat nagyon a szívükbe zárták a gyerekek (mi is sok levelet, csomagot, videoüzenetet és kedvesebbnél kedvesebb visszajelzést kaptunk). Azonban azt is el kell érnünk, hogy a gyerekek a saját gyülekezetükhöz és a saját tanítóikhoz ragaszkodjanak. Ezért nagyon fontos, hogy minden gyülekezet maga is tartson gyerek-szombatiskolát. Ezután ugyanis a gyerekek még jobban fogják várni az újratalálkozás lehetőségét. Ez nagy munka. De talán éppen a válság ideje a legjobb időszak arra, hogy újragondoljuk a fontossági sorrendünket és újraosszuk az emberi és anyagi erőforrásainkat is.
Karen végül beszélt a családi áhítatok újragondolásáról és élménytelivé tételéről. A bezártság ugyanis kiváló lehetőség arra, hogy a családok értelmes, minőségi időt töltsenek egymással Isten közelségében. Ehhez pedig még messze nem merítettünk ki minden lehetőséget!
A képzés vágatlan, teljes felvétele visszanézhető! Bátorítjuk a lelkipásztorokat, gyermektanítókat és szülőket is, hogy használják fel ezt a lehetőséget, és ébresszék fel a maguk és egymás figyelmét a gyerekek megtartásának fontosságára! A videó itt tekinthető meg: https://www.youtube.com/watch?v=Rbgd2XCh0sQ
[av_video src=’https://www.youtube.com/watch?v=Rbgd2XCh0sQ’ format=’16-9′ width=’16’ height=’9′ custom_class=”]
A gyerekek nem az egyház jövője, hanem a jelene. Minél hamarabb magunkévá tesszük ezt a szemlélet, annál biztosabb, hogy a gyülekezetünknek is lesz jövője.
Mihalec Dóra és Dr. Mihalec Gábor
gyermek és családi osztályvezetők
