A tavaszi Kék Zónákat bemutató sorozatunk után, az őszi folytatást egy Kék Zóna Expóval szerettük volna elindítani. Megkerestük a város vezetését és jelentkeztünk az egyik legnagyobb nyár végi rendezvényre, a Vadpörkölt és Borfesztiválra. Kíváncsian vártuk, nem csak azt, hogy lehetőséget kapunk-e a mi programunkkal, de azt is, hogy milyen fogadtatása lesz majd, ha ott leszünk?
Mondhatnánk, majdnem az utolsó pillanatban jött a válasz; másfél héttel a fesztivál előtt szóltak, hogy mehetünk. Volt öröm a lehetőség miatt, és hogy a legjobb helyen állíthatunk sátrat, de volt bizonytalanság is. Sok dologgal kellett felkészülnünk, és hirtelen kevesen is lettünk, akik tudtuk vállalni a háromnapos hétvégi programot, a már tervezett elfoglaltságok miatt. Nekiálltunk, nyomtattuk a recepteket, rövid leírásokat a zónákról, teszteket, elkészült az új sorozat meghívója.
Végül ott voltunk a téren, a fesztiválozók utcája mellett, amerről az oda érkezők nagy része jött. Bár a rendezvény nagyon másról szólt, mint a mi üzenetünk, sokan megálltak, nézelődtek, olvasták a molinókat. Sokakat megszólítottunk, megkérdeztük, mennyire ismerik a Kék Zóna történetet, próbáltuk közelebb hívni őket. Meglepő volt, hogy milyen kevesen hallottak róla, de aztán amikor megtudták, mi ez, odajöttek és leültek beszélgetni. Voltak, akik nagyon örültek nekünk, vagy már eddig is foglalkoztak az egészséges életmóddal, vagy az elindulást keresték, vagy mi csináltunk nekik kedvet hozzá. Jönnek a sorozatra. Emlékezetes marad egy középkorú házaspár, akik a 19 éves egyetemista fiúkkal jöttek a fesztivált megnézni. De mielőtt odaértek volna, megláttak bennünket, aztán két órát velünk maradtak. Ültek egyik asztaltól a másikhoz, mi megosztottuk velük, amit tudtunk, még a saját tapasztalatainkat is, és ők csak érdeklődtek, maradtak, aztán meséltek. A fesztivált majdnem elfelejtették megnézni. Reméljük, ott lesznek velünk az előadásokon!
Istennek hála a lehetőségért és az emberekért!
Frend László
